Közeleg a karácsony. A hivatalos. Nekem szent meggyőződésem, hogy a karácsony nem egy pár napos ünnep, hanem 365 napos. És nem az ajándékról szól, hanem a szeretetről. Az emberségről, az előreengedett néniről a kasszánál az augusztusi hőségben, a tolatást megvárt autósról, aki átenged a zebrán és akit átengedsz, akinek felveszed a leejtett dolgát és aki felveszi neked a tiéd, a viszonzott ölelésről, a látogatóról és aki meglátogat, a mosolyról, amit adsz és kapsz februárban... Talán naív vagyok, talán örök álmodozó, lehet, hogy egy másik bolygóról jöttem, de hiszem, hogy minden rossz, bűn, baj ellenére a mindennapos karácsony, az őszinteség, a szeretet a megoldás sokmindenre.
Közeleg a karácsony. És a világ kemény. Nem mindenki érzi a szeretet erejét. Nem mindenkinek fontos. Nem mindenki érti.
Írtam pár napja, hogy engem mostanában sok "rossz" megtalál. Van, amivel nem érdemes foglalkozni és nem is teszem. Van, amivel nem érdemes foglalkozni, mégis megérint. (Nem egyszerű helyzet, amikor még nem is csináltál semmit, az MÁR rossz, ha bármit csinálsz, akkor pedig az -idézem- szar.) Mert csak emésztgetem a dolgot magamban, tettek nélkül viszont semmi nem fog változni. És a makacsságom sem segít. Ugyanis kapok "jeleket", "segítséget", amiket rendszeresen figyelmen kívül hagyok. Mert ne ám már, hogy én ne tudjam megoldani, rajtam nem foghat ki, megoldom. Aztán persze jön a "slamasztika", és utólag már látom, hogy sok hüle helyzetet egyszerűen kikerülhetnék, ha elfogadnám, hogy nem vagyok brúszvillisz, se meggájver, nem kell megmentenem a földet, és sokszor könnyebbé tehetném a saját életemet.
De van ellenpólus is. Full egészségesnek mostanában nem mondanám magam, de a kezem mechanikus sérülését leszámítva a többi szerintem totál pszichoszomatika, itt a háttéren kell dolgoznom. Viszont amúgy nincs okom panaszra, igyekszem -szokásomhoz híven- örülni az apró dolgoknak is. És a suliban a gyerekektől rengeteg szeretetet kapok, és szerencsére a családtól is (még ha sokukkal ritkán találkozunk is).
Holnap reumatológia. Aztán majd meglátom, hogyan tovább.
