A tegnapi csodás, hasügyileg is ajándék nap után ma reggel görcsölve ébredtem. Olyan 10/6-7-essel, ami aztán hamar 8-as lett. (Mintha a kis endo a tegnapra kialkudott nyugalom után kajánul röhögve, a kezeit dörzsölve benyújtaná a számlát...) Ez az az állapot, amikor minden másodpercben koncentrálok arra, hogy jól vagyok, minden másodpercben figyelem közben magam, hogy mozdul-e valamerre a dolog, kell-e gyógyszer, ki merjek-e lépni a lakásból. Ma hamar rájöttem, hogy állandó ez a fájdalom, nem nő, nem csökken, azaz, ha nyugton maradok, elleszek a lakásban biztonságban.
Megreggeliztem (ld. kép). Aztán jött, ami nagyon gyakran: az energiaszintem a kegyetlenül fáradtan ébredéses 10%-ról leesett nullára. A reggeli után ledőltem, másra képtelen voltam. Gondoltam: ha alszom egy órát, utána sokkal jobban leszek. Csakhogy délután negyed 3-kor ébredtem... Ez a sokadik eset, hogy egy végigaludt éjszaka után (és én este 9-10-kor már alszom) végigalszom a délelőttöt is, sőt lefekszem még délután is. Botrányosan a béka hátsója alatt van az energiaszintem, pedig 3 hete szabadságon vagyok, tényleg semmi megerőltetőt nem csinálok, voltam már rengetegszer szörnyen fáradt életemben, de ez mostanában egyre rosszabb. Lassan komoly nehézségekbe ütközik ellátni saját magam... Ma itt volt M., nagyon rendes volt, felsöpört a konyhában és elmosogatott. Arra sincs energiám, hogy szégyelljem magam, amiért ennyire paff vagyok. Elvánszorogtam a spárba pur kenyérért (500m-re van), aztán nagy szuszogások közepette kiteregettem, és ennyi volt a nap. Blogot is nagyon nehezen írok, de tényleg a legegyszerűbb művelet (pl. öltözés) is annyi energiát elvesz, ami sokszor egyszerűen nincs...
Holnapra is kértem az endotól egy nyugis napot, mert dolog van. Remélem, hogy hajlandó velem együttműködni.
