Péntek

7. nap

Reggel időben keltem. Vetkőzés, mosdás, smink 🙈, frizura 🤣 kerek 2 óra meló. Taxival kórház, traumatológia. Találkoztam K-val, megismertem a váróban egy kedves hölgyet. Behívtak, levették a gipszet. Azt a megkönnyebbülést! Átmentem átvilágításra. Tüdő és négyirányú csukló röntgenfelvétel. Vissza a traumára. Kicsit várni kellett, aztán behívtak. Minden oké. Megkaptam a körkörös gipszet, előre jeleztem, hogy könnyítettet kérek. 6ezerért rám is applikálták. Könnyebb mint a hagyományos volt, de valami baromi szoros. Két hét múlva kontroll.

Mindenki roppant kedves és segítőkész volt, gyorsan ellátták a betegeket.

Amikor kijöttem, találkoztam A-val, egy korábbi tanítványom anyukájával, nagyon jót beszélgettünk.

Érdekes, hogy egy hét gipszhordás után már mennyire száraz, aszott a bőröm...

Délután segítséget kért az egyik kollégám, megoldottam.

Korábban én sem tudtam, hiszen nem éltem át, hogy a gipszes állapot nemcsak egy bumszlit jelent, hanem fájdalmat, fáradtságot, mozgáskorlátozottságot, teljesen más súlypontot és egyensúlyt (...). A törött bordás extrát akkor még nem is említettem. Megkérdeztem a gipszelős csajt, szerinte mikor lehet majd dolgozni. Felnevetett, aztán azt mondta: minimum 1.5-2 hónap gipsz, ha szerencsém van, és azt majd a traumatológus szakorvos fogja eldönteni, nem én, szokjam meg ezt a helyzetet.

Hát mit mondjak: nem egyszerű.