A családban zajlik az élet. Azért volt már talán két nyugodtabb napom is. Sokat jövök-megyek, sokat vezetek, sokat pakolok, folyamatosan fáradt vagyok és nehéz a lelki teher, de igyekszem okosban megoldani (a szív helyett az eszemmel). A stressz belőlem nem azt hozza ki, hogy nem tudok enni, hanem hogy folyamatosan ennék. Elsősorban édeset, finomat. Sokszor úgy érzem, fel tudnék falni egy boltot, aztán 1.: mégsem teszem, 2.: ha szeretnék is léleknyugtatóan zabálni, nem megy, és ez így van jól.
Mamikám nem érzi magát az otthonban, drága szívemnek fogalma nincs róla, hol van, miért, ő csak társalog a saját világának az embereivel, kihallgatásra megy, rendőröket vár, minden este tűzzel harcol...
A vérnyomásos a szokásos, vagy még alacsonyabb.
Sokat vagyok A-nál.
Ma M-val Siófok. Egy sima kis fürdőzés. Csodaszép a Balaton, a víz szabályosan meleg volt, az ég gyönyörű kék.
Csak félárnyékban napoztam.
Amióta "megbolondult" a világunk, ha nagy ritkán van rá lehetőség, nem számolok, csinálom. Így ma, ha már ott voltunk, óriáskerekeztünk egyet. Fan-tasz-ti-kus képeket lőttem, ebből néhány.
Konkrétan egy jó kép sem lett, de nem az a lényeg, hanem az élmény.
Élmény... Leginkább "dinamikusan" vezetek (ismert útvonalon). Mohácstól Siófok nem két perc, a "kollegák" nagy része pedig ma is 60-70-80-nal tötymörgött a főúton, A városokról nem is beszélek, Tamásin például sikerült 2. sebességfokozatban végigcammogni...) Kéty előtt a két sávoson 80-nál belefékezgetett előttem egy autós. Ott éppen nem volt forgalom, szabad minden sáv, simán belátható útszakasz, mentem, ahogy szoktam, megelőztem. Még a másik autó mellett voltam, amikor megláttam a rendőrautót. Az előzés után pedig láttam a tükörből, hogy bekapcsolta a villogót és utánam ered. Olyan izgi volt, még sosem jött így utánam rendőrautó! Jó hecc lett volna, ha lesz egy kis üldözés, de majdnem 50 vagyok, meg várt a Balcsi, így nem üldöztettem magam, hanem önszántamból megálltam. Záróvonal átlépésért kaptam egy tízezres helyszíni bírság csekket és két büntető pontot. Igazság szerint kész csoda, hogy amióta vezetek, ez volt az első alkalom, hogy "elkaptak", és mákom volt, hogy nem volt a jardautóban trafi. 😇 (Anyunak és a húgomnak megírtam Siófokról, hogy bűnelkövető lettem. Anyu egyből azt kérdezte: Na, mi van, Niki Lauda?)
Hazafelé még anyuhoz is beugrottunk tíz percre.
Tervben van még néhány élmény a nyárra. Nagyon kellenek ezek, jó egy kis időre kikapcsol(ód)ni a mostani mindennapok saját-családi-magyar-világi őrületéből.
