A családban zajlik az élet. Azért volt már talán két nyugodtabb napom is. Sokat jövök-megyek, sokat vezetek, sokat pakolok, folyamatosan fáradt vagyok és nehéz a lelki teher, de igyekszem okosban megoldani (a szív helyett az eszemmel). A stressz belőlem nem azt hozza ki, hogy nem tudok enni, hanem hogy folyamatosan ennék. Elsősorban édeset, finomat. Sokszor úgy érzem, fel tudnék falni egy boltot, aztán 1.: mégsem teszem, 2.: ha szeretnék is léleknyugtatóan zabálni, nem megy, és ez így van jól.
Mamikám nem érzi magát az otthonban, drága szívemnek fogalma nincs róla, hol van, miért, ő csak társalog a saját világának az embereivel, kihallgatásra megy, rendőröket vár, minden este tűzzel harcol...
A vérnyomásos a szokásos, vagy még alacsonyabb.
Sokat vagyok A-nál.
Ma M-val Siófok. Egy sima kis fürdőzés. Csodaszép a Balaton, a víz szabályosan meleg volt, az ég gyönyörű kék.
Csak félárnyékban napoztam.
Amióta "megbolondult" a világunk, ha nagy ritkán van rá lehetőség, nem számolok, csinálom. Így ma, ha már ott voltunk, óriáskerekeztünk egyet. Fan-tasz-ti-kus képeket lőttem, ebből néhány.
Konkrétan egy jó kép sem lett, de nem az a lényeg, hanem az élmény.
Élmény... Leginkább "dinamikusan" vezetek (ismert útvonalon). Mohácstól Siófok nem két perc, a "kollegák" nagy része pedig ma is 60-70-80-nal tötymörgött a főúton, A városokról nem is beszélek, Tamásin például sikerült 2. sebességfokozatban végigcammogni...) Kéty előtt a két sávoson 80-nál belefékezgetett előttem egy autós. Ott éppen nem volt forgalom, szabad minden sáv, simán belátható útszakasz, mentem, ahogy szoktam, megelőztem. Még a másik autó mellett voltam, amikor megláttam a rendőrautót. Az előzés után pedig láttam a tükörből, hogy bekapcsolta a villogót és utánam ered. Olyan izgi volt, még sosem jött így utánam rendőrautó! Jó hecc lett volna, ha lesz egy kis üldözés, de majdnem 50 vagyok, meg várt a Balcsi, így nem üldöztettem magam, hanem önszántamból megálltam. Záróvonal átlépésért kaptam egy tízezres helyszíni bírság csekket és két büntető pontot. Igazság szerint kész csoda, hogy amióta vezetek, ez volt az első alkalom, hogy "elkaptak", és mákom volt, hogy nem volt a jardautóban trafi. 😇 (Anyunak és a húgomnak megírtam Siófokról, hogy bűnelkövető lettem. Anyu egyből azt kérdezte: Na, mi van, Niki Lauda?)
Hazafelé még anyuhoz is beugrottunk tíz percre.
Tervben van még néhány élmény a nyárra. Nagyon kellenek ezek, jó egy kis időre kikapcsol(ód)ni a mostani mindennapok saját-családi-magyar-világi őrületéből.
Én már különös visszaeső vagyok. Biztonsági öv miatt egy év alatt két figyelmeztetés és két helyszíni bírság, + egy gyorshajtás. De most jó útra tértem, semmi száguldozás és még a saját udvaromban is bekapcsolom a biztonsági övet.
VálaszTörlésSzegény mamidat sajnálom, és titeket is, nem túl kegyes veletek a sors mostanában. Érdekes hogy viszonylag gyorsan épült le mentálisan. Lehet tudni hogy ez milyen demencia? Apukámnak Alzheimer-arterioszklerosisos volt. Kevert demencia. Volt hogy otthon felébresztett éjjel hogy menjünk haza. Körbemutogattam neki a lakást, és kérdeztem hogy innen mégis hova menjünk haza? Zavartan nézelődött és azt mondta hogy már járt itt valamikor, mert ezek a mi bútoraink....Minket a tesómmal az utolsó pillanatig is megismert, bár kereste a másik két gyermekét is (akik valójában az unokái voltak). Később kórházi szobatársaiban felismerni vélte rég elhunyt rokonait, nem voltak hallucinációi, békével elfogadta hogy "kórházban" van és amíg öntudatánál volt, mindvégig hitte hogy meggyógyul. Térben és időben egyáltalán nem volt orientált. Halála előtt két nappal visszatért a szinte fiatalkori fizikai ereje, le kellett kötözni mert elkezdte lebontani a berendezést és agresszív lett. Végtelenül szomorú dolgok ezek....
Mamit próbáltuk megvizsgáltatni, nem jött össze. Most 3-án jön hozzá pszichiáter. Az utolsó kórházi papírján (nemrég, amikor megfigyelésen bent tartották agyrázkódás miatt) szerepel, hogy "nem meghatározott demens".
TörlésVolt egy ápoltam, aki 64 éve élt a maga által épített házban, ő akart mindig hazamenni...
Mami március végén kezdett zenét hallani, akkor kezdődött. Rohamosan romlik az állapota. Remélem, hogy ha látja pszichiáter, tud neki valami szert adni, ami segít, hogy kevesebbet/ne féljen, szorongjon, rettegjen (...), mert így 0-24-ben csak szenved.
Sajnálom, hogy apukád is... Borzalmas lehetett megélni. :(
Természetesen vannak erre gyógyszerek, antipszichotikumok, (hallucinációk ellen) szoorngásoldók. de sajnos az antripszichotikumoknál komoly mellékhatásokkal kell számolni. Vannak a demenciát lassító, ennek tüneteit enyhítő gyógyszerek is, de ebben a stádiumban ilyen gyors lefolyásnál már kétséges a hatásossága. Én Apunak Bilobilt vettem a beállított gyógyszereken kívül.
TörlésAlighanem erről lehet szó... https://www.felejtek.hu/cikk/a-demeniarol/755/elet-lewy-testes-demenciaval.html Anno nagyon körbejártam a témát.
TörlésMami valóságérzékelése már nagyon alacsony. A családtagokat megismeri, a legkisebb (7 éves) dédunokája neve a múltkor már alig jutott eszébe, de beszélgetni vele már nem lehet, mert ő a saját világának az "ügyeit" intézi. A világ leggondoskodóbb embere volt, és ebből még minden látogatáskor megcsillant egy pillanatnyi fény. Legutóbb, amikor elbúcsúztam tőle, megsimította a kezemet és azt mondta: vigyázz rá (anyura gondolhatott, ő volt mellettem), aztán már idegesen pakolni kezdte a többiek cuccait az asztalról, mert rendnek kell lenni, hiszen jönnek hozzá a nyomozók... Az utolsó előtti látogatáskor is volt egy ilyen egy mondatos "jelenet": az ő fejében leégett a házuk (kóbor kutyák járják a hamus romokat...), megkérdezte, van-e nálunk még egy ágy (gondolom, hogy anyura gondolhatott, lakhat-e nálunk). Ezek csak villanások, pillanatok. A fejében lévők közül a legtöbbel is kedves, anyáskodó, vendégszerető, talán a lényének a lényege még most, ilyen állapotban is megvan benne.
TörlésPróbáltuk mi is a hobbijait felszínre hozni, de már semmi nem érdekli, sem a kötés, a horgolás, a varrás, a varrógép, a családi fényképek, a tévé, se a mise, sem az Unser Bildschirm, tényleg semmi.
A koponya CT-jén agyi foltok és egy 3 cm-es ciszta is látszik. Ezt a leletről tudom, de orvos még nem értékelte, talán szerdán...
Volt végül a pszichiáter. Írt fel gyógyszert. Ami persze nem hat...
TörlésNálunk, már írtam az anyu ilyen, sajnos. :( Már 8. éve, ő lassan épül le, de egyre romlik mentálisan is, fizikailag is. :( Még jó, hogy nem M vezetett, neki kicsit jobban fájt volna a bünti. :) De jó, hogy el tudtatok menni kicsit a Balcsihoz. ♥
VálaszTörlésÁpolóként is nehéz volt megélni a demens beteget, családtagként borzalmas. 8 év... Szörnyű. :( (M. betartja a szabályokat. Én is sokat fejlődtem ebben, de ha sehol autó a közelben, "tiszta a terep", senkit nem veszélyeztetek, akkor szoktam "haladni".)
Törlés