A kert. 44 éve ismerem, azóta mindig gyönyörű.
Anyu meglepi szülinapi ebéddel várt, mindenki talált fogára valót. Minden mennyei volt és csodaszép, itt is köszönöm!
Érdekesség: a gyertyát Mohácson készítették.
Mami. Majd' 90 évesen nekiállt kalácsot sütni.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 44 évesen még van egy nagyszülőm. Világ életemben odavoltam érte. Mami ahhoz a korosztályhoz tartozik, akik rengeteg mindent átéltek, háborút, szegénységet, kitelepítést, munkatábort, sok-sok politikai rendszert... Az ő értékrendje még egy kerek egész, szokásokkal, hagyományokkal, maximális családcentrikussággal.
Mami az utóbbi években kezdett igazán öregedni és nagyon megváltozott. Nem érti már a mai világot, a fogyasztói társadalmat, a felhalmozás-vágyat, a technikát. Egyre inkább megmarad a saját világában, a régi dolgokban. Korához képest jól van, ellátja magát, néha még süt-főz, takarítgatni is szokott. Teljesen süket. Régen nagyon sokat "sváboltunk", mesélt a régi világról, együtt írtuk a könyvemet. Összeszedtük a régi családi sváb ereklyéket, rám bízta azzal, hogy tudja: én értékelem és vigyázok rá. Sokat költöztem, és pár éve nyoma veszett az ereklyéimnek. Sehol nem találtuk. Tegnap a padláson kerestünk valamit anyuval és rábukkantunk ezekre a dolgokra. Totál boldog voltam, eleve, mert megvan, és mert népismereten nagyon jól lehete ezeket használni a suliban. Maminak mutattam, hogy megvan a csomag, ő pedig csak mondogatta, hogy vigyem el nyugodtan, neki már nem kell, nem is emlékezett rá, hogy anno rám bízta őket. Furcsa érzés, hogy megváltozott, de mindig minden változik. Ha hadakozok ezellen, azzal nem érek el semmit, a változás nem áll le.
