2017. május 22., hétfő

Hétfő


Reggeli mocorgó: Freeletics/Iris. 
Kicsit felturbóztam: mind az öt kör elején és végén is megvolt az 1 km. Így megvan újabb 10 km. 

A Freeletics 15 hetes ingyenes programját egyszer végigcsináltam. Ez nem egy egyszerű edzés, bár ránézésre néha annak látszik. Keményen ott kell lenni fejben, szerintem elsősorban a mentális állóképességet fejleszti. Ma az Iris-t azért választottam belőle, mert van benne futás, és mert ez az egyik kedvencem. Nem bántam meg, bár az 5. körnél már tényleg kivittek a climbers-ek a komfortzónámon kívülre...




A hétvége után valahogy nem akaródzott visszazökkennem a hagyományos hétköznapba. Sejtettem előre, így a bulira sütött sonkás izéből hagytam itthon magamnak, azt vittem ma munkába ebédre. Tökéletes volt egyébként.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé


A heti kajatervet ma felskicceltem, a mozgás tervet is, bedobozoltam a holnapi ebédemet. És most igyekszem a mosogatás hegyre úgy tekinteni, mint áldásra, hiszen azt jelenti, hogy van mit ennem, van miből és miben főznöm... 😏

Ma véletlenül a futócipőmben mentem dolgozni... 😃 Egyébként nagyon kényelmes utcai viseletként is.



Egy év



-  41 év
-  felszolgáló
-  690 lefutott km
- 63kg
- rendszertelen edzés
- iszonyatosan rendszertelen és nagyon kevés étkezés
- munka több műszakban
- kevés, rendszertelen alvás
-  42 év
-  tanár
-  940 lefutott km
- 61kg
- heti minimum 3 edzés
- rendszeres étkezés
- munka meghatározott munkarendben
- megfelelő, rendszeres alvás

Folytathatnám a táblázat kitöltését, de azok a dolgok (kor, súly) nem is fontosak. Nem tudom, mi jön le a képről, nekem az, hogy külalakra szinte semmit nem változtam (a gyopárosi hétvégén azt mondták: átalakultam), viszont a friss kép pontosan olyan, ahogy manapság érzem magam. Nem pózoltam, nem magyaráztam közben szabadkozva, nem támasztottam semmit, nem kapaszkodtam semmibe; nincs rajtam a lebernyegem, nem takargatom magam. A hajam nincs tökéletesen egyenesre vasalva, sőt a fotó készülte előtt se igazítottam meg. És nincs frissen festve, tavaly még iszonyú hiú voltam arra, ha látszott egy kis lenövés és látszott, hogy őszülök. Ma már nem festem nyakra-főre a hajam, nem zavar, hogy alakítani akartam rajta és rendesen belevágtam, őszülök, igen, aztán akkor mi van? Nem vagyok kifestve. Csak állok ott, nyugodtan, örülve a hétvégének, a jó társaságnak, hogy kint lehetek, hogy mesések a fények. Egy év alatt önmagamat nézve a legnagyobb lépés, hogy kezdem felismerni, mely dolgok fontosak, melyikek mellékesek. Ami nem lényeges, azt nem hagyom hatni a saját életemre. Így aztán egy kellemes "alap belső nyugalom" az, ami meghatározza a napjaimat. És azon igyekszem, hogy főleg külső tényezők ebből ne billentsenek ki. 

folyt.köv.