R: cocomas (100g), fahéj (1 tk), eritrit (1 tk), mandula (30 szem).
Szeretek reggel edzeni. És emellett így tutira biztos, hogy nem marad el az edzés. A mozgás után jött a reggeli, tusolás, öltözés. Aztán mosás, teregetés, terasz takarítás, virág locsolás, fontos emailek, sms-ek, időpont kérés masszázsra, mosogatás, elpakolás, bolti lista ellenőrzés (mert hogy a hétre kivételesen előre terveztem az étkezéseket, és a listát is megírtam már hozzá Ausztriában). Majd a nap egyik fénypontja: találkozás Miss Mitsuval és kis autóvezetés. És bevásárlás. Nem csináltam belőle nagy faxnit, már régóta nem teszem. Tudom, mit akarok venni, nálam van a lista, amihez tartom magam. Kivételesen sikerült egy helyen megvennem mindent (a többit már meghozattam a piacról), és annyiba is került, amennyit előre kalkuláltam. (Ahányszor csak hazajövök Ausztriából, mindig magasabbak az árak... No de kint is emelik rendesen, bár pl. a mandula még így is 100 Ft-tal olcsóbb kint...)
A panel tömböt, ahol az albérletem van, minden oldalról park veszi körül. Zöld fű, nagy tér, fák, bokrok, virágok. A városi természet maga. Miután már ezerszer álmodoztam róla, miután utána érdeklődtem és nem tilos közterületen (illendő öltözetben) napozni, és miután ugye fejlesztem magam és szeretném legyőzni a félelmeimet, ma ebéd után felvettem a bikinimet, fogtam a napozós törcsimet és a könyvemet, és lementem a csodaszép, 21 fokos, utolsó szeptemberi napon a ház előtti parkba. Napozni. És reméltem, hogy nem lesz a dolog veszélyes ;-)
Hiszen ha mások ezen a területen kutyázhatnak, biciklizhetnek, átgyalogolhatnak (...), akkor talán nem zavarok én sem. (És ha mégis, felteszem a kérdést: Kit érdekel?)
Szomorú, hogy elég sokáig kellett olyan törölközőnyi helyet keresnem, ami nem volt tele kutyakakival... De aztán találtam és letelepedtem. A könyvem, a törölközőm, a napfény, és a kis katica, aki hozzám szegődött :)
Hihetetlenül jó érzés volt más perspektívából szemlélni a környéket.
Az első öt percben még figyeltem az arra járók reakcióit. Volt, aki csak bámult. És volt egy nő egy másikkal, akik egészen közelről megszemléltek:
- Nézd már! Hát hülye ez a nő?! Kifekszik IDE napozni?! Biztos nem kellett főznie. De az is biztos, hogy nem eszik. Nézd, milyen sovány. Biztosan fényevő!
Jókat kuncogtam, hiszen se sovány nem vagyok, se azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy nem főzök, ráadásul annak ellenére, hogy imádom a fényt, a napfényt, nem laknék jól vele :-)
De aztán már nem foglalkoztam a többiekkel. Teljes valómmal élveztem ezt a csodát, az őszi, simogatóan meleg napfényt, a nyugalmat, a könyvet. És közben el-elbóbicáltam.
Hosszú volt a kinti két hét. Sokat dolgoztam, 14 napig egyfolytában, reggel 8-tól este 9-ig. Most tényleg nagyon elfáradtam. És amellett, hogy az ember lánya dolgozik, pénzt keres, figyel a kajára, megcsinálja az edzéseket, fontos a pihenés is. Főleg úgy, hogy hónapok óta nagyon rosszul és nagyon keveset alszom. Odafigyelek a héten erre is. Mert megtehetem, mert különben előbb-utóbb ki fogok purcanni.
Késő délután kávézó tesztre indultam. Corso Caffe, a sétálóutcában.
A hely szép, tiszta. A felszolgálás kedves, gyors, pontos. A kávé finom. A mosdó hagyományos, egyszerű, de nagyon tiszta és minden megtalálható, amire szükség van.
Habár vittem a könyvemet is, nem jutott rá idő. Neten válaszoltam a boszikonyhás kérdezőknek, aztán naptár-jegyzetfüzet-toll: heti program tervezés, anyagiak, majd -ahogy ment le a nap- meglehetősen hűvös lett és közben megettek a szúnyogok is. Így újra Miss Mitsu, és körbeautóztam a várost, hogy lássam, mi történt, amíg nem voltam itthon (pl. épül tovább a bicikliút a határ felé :-) ).
És a naplemente utolsó pillanatait is sikerült elcsípnem.
V: tojás (2), sonka (2 szelet), spenót, saláta, avokádó (1/2)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
