2017. július 4., kedd

Kedd: fájdalom, változás

Hétfő itt




R: -
V: bundás kenyér sajttal, fokhagymával
Később: 2 lottó szelet

Mozgás: 3.5km

.....
Ne én ezt csináltam ma, csak nem a kajával, hanem a régi, nem használt, csak őrizgetett dolgaimmal. Fogtam egy nagy zsákot és belepakoltam.

Tettem ezt azért ma, mert nem sok mindenre voltam képes. Irtó keveset aludtam.

Arra ébredtem éjjel, hogy fáj a vállam. Irtózatosan. Konkrétan nem bírtam sehogy feküdni. Felkeltem, de állni se tudtam. Leültem, nem volt jó. Minden testhelyzetben teljes erőből sajgott a jobb vállam. Pontosabban a csuklyás izmom, onnan sugárzott ki a fájdalom. Próbáltam visszafeküdni, de nem ment. 10-es skálán 10-es volt a fájdalom. Nem újdonság sajnos, még a sima állástól, üléstől is képes bedurranni, megteszi ezt úgy évente kétszer. Az edzés felsőtest volt tegnap reggel, de egyáltalán nem használok nehéz súlyt, rendesen bemelegítettem előtte és alaposan le is nyújtottam utána. Igaz, vezettem is, előtte ablakot pucoltam, lehet, hogy most kicsit sok volt neki. Megmasszíroztam krémmel, rátettem egy melegítő tapaszt, felvettem egy pólót, hogy ha lecsúszik a takaró, melegen tartsa a vállam, bevettem egy fájdalomcsillapítót és reggel 4 óra táján sikerült úgy elhelyezkednem az ágyon, hogy el tudjak aludni.

A helyzet sokat javult reggelre, a fájdalom 5-ösre csökkent. Masszírozom (szerencsére elérem a gócpontot), nyújtom többször, a fájdalom már nem sugárzik ki. Majd elmúlik megint.



Kész a telefonom, elhoztam a szervizből. Működik, ez nagyon jó. Viszont olyan, mintha lenne egy teljesen új készülékem. Mindent, de mindent az elejétől kezdve be kell állítani rajta, töltögetem rá a programokat, amiket eddig is használtam. Az alap, gyári progik is totál máshogy működnek, győzöm magam kiismerni... Beletelik még kis időbe, amire a sajátomnak érezhetem és rendesen használni tudom. De tény: minden változik.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Mennyi ideig pihentessük izmainkat?



KEZDŐK: 

Aki most kezdte a súlyzós edzést, még nem tudja, mit is jelent igazán intenzíven edzeni. Ráadásul másnap gyilkos izomlázzal kell szembenéznie. Kezdők esetében is fontos, hogy lehetőleg ne eddzenek egymást követő napon, az izomcsoportokat pedig többször is megdolgoztathatják egy héten, két-három teljes test edzéssel.


KÖZÉPHALADÓK, HALADÓK:

Megfelelő edzésrutin elsajátítása után már nem fejlődünk a teljes test edzésektől, ilyenkor váltunk az osztott edzéstervek valamelyik változatára. Sokakban él az a tévhit, miszerint minél többször edzünk egy izmot, annál nagyobb lesz. Igazság szerint sokkal jobban fejlődünk akkor, ha inkább egy kicsit aluledzettek vagyunk, magyarul: nagy hangsúlyt fektetünk a pihenőnapok meglétére, és ha úgy érezzük, hogy ezeken felül még extra pihenésre is szükségünk van, inkább nem megyünk le a terembe, mintsem megkockáztassuk azt, hogy a túledzettség állapotába kerüljünk.

Izmaink egyáltalán nem biztos, hogy az emberi naptár szerint regenerálódnak. Általában egy hét elég ahhoz, hogy kipihenjék az edzésmunkát, de van, akinek 9-10 nap is szükséges. Kísérletezzük ki, mi melyik csoportba tartozunk.

Izmaink regenerációs képessége sem egyforma.

Azok az izomcsoportok, melyeket mindennapi tevékenységeink során ritkábban használunk, illetve a nagyobbak lassabban regenerálódnak. Általában heti egyszer kerüljön tehát megdolgoztatásra a mell-, hát- és combizmok. A többségnek heti egyszeri váll, bicepsz és tricepsz edzés is elegendő, de itt esetleg kipróbálhatjuk a heti kétszeri tréninget, ha ezek közül valamelyik izomcsoportunk lemaradt a fejlődésben.

Hetente többször is megdolgoztathatjuk vádlinkat és alkarunkat. Ezek a többinél sűrűbb, és gyakrabban foglalkoztatott izmok. Jól reagálnak a magas ismétlésszámra. Hasizmainkat szintén edzhetjük egy héten többször is, végezzünk minden sorozatot bukásig.

A regenerációt elősegítő és lassító tényezők

A túledzettség oka nem csak a túl nagy mennyiségű edzésmunka, hanem a pihenés hiánya is. Ha eleget alszunk, tesztoszteron termelésünk, és ezzel összefüggésben izmaink fejlődése is optimális lesz. Alváshiány esetén viszont hamarosan teljesítménycsökkenést fogunk tapasztalni.

Étrendünk tartalmazzon legalább 2g/testsúlykilogramm állati fehérjét, a szénhidrát mennyiségét pedig aszerint határozzuk meg, hogy éppen tömegelünk-e vagy diétázunk. Nagyon fontos a megfelelő vitamin és ásványi anyag bevitele, melyet napi 4-6 liter víz kísérjen, testtömegünktől függően.

Ne az edzés körül forogjon az életünk! Ha hazaértünk a teremből, használjuk ki az edzés utáni pihent elménket, és foglalkozzunk valami egészen mással. Nagyobb kedvvel megyünk le legközelebb a terembe, ha egy kicsit „elfelejtjük” az ott történteket, hiszen – bár nem egészen ebben az értelemben – Arnold is azt tanította: „Stay hungry!” (Maradj éhes)😉

forrás

Kezdőként az edzőteremben: átmozgató edzésterv (Fábián Móni) itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Hihetetlenül intenzíven telnek a napjaim. Rengeteg mindent szeretnék csinálni, mert sok mindent szeretek csinálni. Fotózni, utazni, főzni, autót vezetni, napozni, pihenni, edzeni, blogot írni, futni, beszélgetni, a családdal/barátokkal lenni (...), annyi tervem van, hogy egy élet is kevés a megvalósításához. Vannak időbeli korlátaim (egy nap nekem is csak 24 órából áll) és vannak anyagi határok. Az időm véges, de úgy tervezem, van még sok. Viszont mivel nem egészen én döntöm el, mennyim is van pontosan, igyekszem dolgokat nem halogatni, megtenni most, amit lehet. Az anyagiakat pontosan tudom, és azt is tudom, miért vertem a fogamhoz a garast idén keményen. Például azért, hogy júliusban és augusztusban itthon maradhassak, legyen egy kis szabadidőm egyben, ne kelljen az iskolában lejárt szerződésem után azonnal másik helyen kezdenem. 

Az első edzőtermi bérletemet ajándékba kaptam, és lassan lejár a tíz alkalom. De venni fogom a következőt, ebben sincs már halogatás.


Igazából sok éve álmom volt, hogy edzőterembe járjak. Mohácson több terem is van, addig jutottam, hogy ezeknek utánajártam, aztán itt mindig megtorpantam. Bevallom: féltem. Féltem attól, mit szólnak. Mert kövér vagyok. Mert béna vagyok. Mert fogalmam sincs, hogy működnek a gépek. Halvány lila gőzöm sincs, milyen súlyzóval mit kell csinálni. Nincs edzőruhám. Öreg vagyok már ehhez... Féltem olyan dolgoktól, amik nem léteznek a valóságban, csak a fejembe fészkelték be magukat.




A teremben azon kívül, hogy köszönünk egymásnak, mindenki magával van elfoglalva, edz, koncentrál, végzi a gyakorlatait, nincs beszólás, nincs fikázás, és mivel én is a saját dolgommal foglalatoskodom és összpontosítok is a feladatomra, gyakorlatilag olyan, mintha egyedül lennék az egész teremben. A korom tény, a jelenlegi alkatom tény, a pillanatnyi "edzés tudásom" is annyi, amennyi, de valahonnan el kell indulni. Már nem is értem, mik voltak azok a félelmek az elmémben, fogalmam nincs, miért nem léptem rajtuk túl már évekkel ezelőtt.


Azok nem is annyira félelmek voltak, mint inkább kifogások.


Lassan 10 éve, hogy elhatároztam: lefogyok. Sosem gondoltam volna magamról, hogy egyszer életem része lesz a mozgás, mert nem voltam egy sportos alkat soha, és totál őszintén: lusta voltam világ életemben. Ha 10 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egyszer edzőterembe fogok járni, tuti biztos halálra röhögöm magam, miközben egy hatalmas tábla csokit majszolok. De anno belefogtam az életmódváltásba, séta, kocogás, RubintRéka, egyebek, és most itt vagyok. Megszerettem a mozgást, ma már az a furcsa, hogy egy mozifilmet végignézzek egy ültő helyben.


Amikor az egész életmódváltásosdi kezdődött, már elmúltam 30 éves. No de 42 évesen mentem először terembe! Sokan mondják, hogy több évet letagadhatnék a koromból, de 42 vagyok, ez tény, nekem ez teljesen oké. Akkor is, ha a teremben eddig egyszer csak láttam egy fickót, aki idősebb lehetett nálam.



"Senki sem találkozott még a jövővel másként, csakis gondolat formájában. És mégis, a legtöbben tudattalanul úgy élünk, mintha a következő vagy azt követő pillanat fontosabb lenne, mint ez a mostani, az egyetlen, ami igazán létezik." (Eckhart Tolle)



A majd' 10 évvel ezelőtti első mozgásomra nem készültem fel. Nem tervezgettem, nem gondolkodtam rajta, hanem mentem. Irtózatos energiát emésztett fel, hiszen akkoriban nagyon nem szívesen mentem ki az utcára, utáltam magam, utáltam a mindenhol rezgő hájamat, a tokámat, a vastag karjaimat, azt, hogy járni sem tudtam normálisan, mert gurultam. De ha akkor nem indulok el, ki tudja, ma már mennyivel lennék 100 kiló fölött, ülnék a tévé előtt szomorúan, önutálva egy rakás kaja kellős közepében...

A félelmeink csak a saját fejünkben léteznek.
Merni kell dönteni.
Merni kell változtatni.
Hogy mikor?
Most!
Kiért?
Csakis magadért.
Miért?
Hogy minél hamarabb hálás lehess önmagadnak.

Egyet bizonyosan tudok: megéri.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha