Péntek, szombat

Kaptam.

(Nem derült ki, mi a felirat, akkor sem, amikor megkérdeztem. (Rengeteg a beszédhibás kisgyerek...))

Pénteken gyereknap az egyik suliban. Két játékot barkácsoltunk, aztán ők mentek az oviba további közös játékra, én meg a másik suliba.

Még névnapomra kaptam egy kolléganőmtől, pénteken végre hazahoztam, átültettem.

Szépségesen zöld a kis terasz-kert mamikám varrógépén.

Vacsora (M. jóvoltából).

Szombat

Korán ébredtem (6-kor), esik az eső, hűvös van, imádom. Nem sikerült képek: esőcseppek anyutól "örökölt" balkonvirágaimon.

Reggeli.

Aztán tízóraira ugyanez (de mint aki egy hete nem evett...). 

Ebéd: karfiol leves...

... rántott csirkemell, krumplipüré, savanyú.

Reggel 6-tól fél 12-ig sokat tevékenykedtem. Aztán déltől 4-ig aludtam. Ilyen esős-hűvös időben különösen jókat tudok pihenni. És kell is. Szörnyen fáradt vagyok, elsősorban agyban, de azért fizikailag is, és nem szeretnék úgy járni, mint tavaly év végén, nem hiányzik a sok fájdalom, a sürgősségi, az Urológiai Klinika... Kénytelen vagyok odafigyelni a vízivásra, a pisilésre, így nálam ez az első. Itthon is, a munkában is. Az étkezésem nagyon nem jó. Elsősorban túl sokat eszem. Folyamatosan éhes vagyok. Annyira éhes tudok lenni pl. egy fél 8-as reggeli után 10-kor, hogy úgy érzem: napok óta nem ettem. Aztán 2 óra múlva újra. Bődöletes mennyiséget képes vagyok megenni, így tudatosan megálljt kell parancsolnom magamnak. Képes vagyok ebédelni, aztán uzsonnára és vacsorára is egy ebédnyi mennyiséget megenni. Na nem minden nap, de gyakran. És igen: nem tetszik, ahogy kinézek, de most másodlagosnak érzem, annyi minden más van, amire jobban kell koncentrálnom, amiben fejlődnöm kell.

Holnap vasárnap: pihenés és itthoni ténykedés a terv, aztán majd alakul.

 

Csütörtök és cukik

....

Kis elsős áll velem szemben közel, nyújtja a nyakát, úgy néz rám fel.

- Majdnem akkora vagyok, mint te!

.......

Kicsi elsős óra közepén kisétál hozzám.

- Meg kell öleljelek.

Szorosan rám tapad, az óra következő pár percét így tartom.

..............

Mini elsős kisfiú -szintén óra közepe felé- odaszalad hozzám, átölel:

- Te vagy a szelelmem.

...........

Az elsős X. odajön hozzám.

- Kimehetek inni? Egész nap csikar a torkom.

.......

- Timi néni, te vagy az eeegész bolygón a legjobb német tanító néni!

- Ugyan már, nem is ismersz más német tanító nénit.

- De én akkor is tudom, hogy az eeeegész bolygón te vagy a legjobb!

...

Szintén elsős:

- Timi néni, maga hogy tud eeeeennyire türelmes lenni?

....

Az utolsó kis elsőske kérdéséhez: kegyetlenül nehezen, és most már nem is mindig megy. Olyan mértékben vagyok fáradt idegileg, hogy arra szót sem találok. Amikor ma fogorvosnál voltam, beültem a székbe és örültem, hogy csend van, nem szól a zene. Kábé 1 perc telt el így, amikor Zs., az asszisztens megszólal az orvosnak címezve: Nincs rádió? Csinálsz valami zenét? És lett zene. És már ez a halk zümmögés is borzolja az idegeimet. Az utolsó (... :( ) felső rágófogamat viszont sikerült megmenteni, egy töméscserével megúsztam. Következő időpont júniusban, a ma kezelt fogam előtti jön, ami akkor tört le, amikor anyu haldoklott. A gyökeret veszik majd ki, de azt már a szájsebész doktornő csinálja.

Istenmezeje/3.

 1. nap itt

2. nap itt

Vasárnap:

A péntekből fél nap volt a barátokkal a hétvége, a szombat egy egész nap, a vasárnap a pakolásról szól és a búcsúzásról.

No meg a hazaútról, ami nem volt rövid. (Bár sokkal gyorsabb az odaútnál, most az M3-on és az M0-son is simán tudtunk haladni.)

Dunaföldváron ebéd a Kele Csárdában. Csak ajánlani tudom. (Önkiszolgáló, svédasztalos, mennyei.)

Hazaérve 2-3 körös felcuccolás a 70 lépcsőn, mosás, aztán beájulás. De lejárt a mosógép, ezt-azt még tenni-venni kellett, hát nem voltunk frissek-fittek... Azért még megmostam a hajam (a szalonnasütés jó kis füstös bukét adott), lementem szürkületkor szélvédőt mosni (bogár-becsapódástalanítani, hogy kilássak a szélvédőn). M. csak szerdán kezd, én viszont holnap a szokott időben, úgyhogy most alvás, mert fel is kell(ene) kelni holnap. Így megy ez...)

Istenmezeje/2.

Péntek (1. nap) itt

Szombat:

Tegnap én mentem legkorábban aludni, borzasztóan fáradt voltam. Viszonylag jó alvás után 6-kor ébredtem. Közös reggeli, aztán Eger. Frei Café.

Szépasszonyvölgy. Jártunk már M-val Egerben és környékén, Szépasszonyvölgyben még nem. Őszintén: nem tudtam, hogy ez miről szól, most már tudom 🙈 Ebéd: Butykos Kisvendéglő. Van menü is, azt ettünk, egyszerűen mennyei és bár nem nézett ki soknak, alig tudtam beburkolni.

Séta. Jobbnál jobb borospincék, kedvesebbnél kedvesebb emberek, ízletesebbnél ízletesebb borok.

Este a szálláson szalonnasütés.

Aztán jó későn alvás.

(Nagyon szuper nap volt.)

Istenmezeje/1.

 Péntek. Reggel munkába. Aztán haza. És indulás az északi határ mellé.

A nap folyamán letoltam 400 km-t. Stau az M0-n, aztán az M3-on durván. Sorra ittam ki az odakészített itókáimat és dobáltam hátra a flakonokat. A mosdó csak az M3-on lett izgi az araszolgatás-álldogálás miatt, de azért megoldottam. Hulla fáradtan és sajgó hátsóval kanyarodtam be a szállásra, de nagyon jó volt találkozni a barátokkal és új embereket megismerni.

Beszélgetés, vacsora a közeli vendéglőben.

Még egy kis beszélgetés, rengeteg nevetés, aztán én nyitottam az alvók sorát.

Mai cukik

Ezt mind ma kaptam:

Ehhez a szöveg: "Ez te vagy, Timi néni. Nézd, a ruhád: a kék nadrágod, a pulcsid a derekadra kötve, itt a pólód. A csini szemüveged. Tanítod nekünk az állatokat németül, közben azon gondolkodsz, mit találj még ki, hogy ne kelljen a rosszak nevét felírnod a cetlire."

Zs-tól:

És a nap vicce az elsős L-tól:

- Hogy hívják a jövőbe látó kisfiút?

- Jóska.

 

Hétfő, kedd, szerda

Juj, nagyon kemény napok. De minden év végi hajrában így van ez. Annyi program, annyi minden, hogy követni szinte képtelenség (nekem ráadásul 2 suliban is).

Ma 7-kor indultam, fél 6-kor értem haza. Babarc, Szederkény, Babarc (anyák napi műsor), bolt, haza.

A műsor nagyon cuki volt, a gyerkőceink csodálatosak.

Itthon még sok-sok telefon, szervezés, hétvégére elutazunk (éves baráti találkozó, most Heves megyében, lehet vezetni hosszú órákon át).

Jövő héten az első 3 napon (is) sok helyettesítés lesz, gatyafelkötés indulhat.

Végre esik. És hűvös van. Kegyetlen meleg volt ma is, tegnap is, csak imádkozni tudok egy max (MAX!) 30 fokos nyárért...

Május 3.: vasárnap, Tímea, Anyák napja

Csodás reggeli fények, nem adja vissza a fotó, de a kapor gyönyörűen nő.

A saláta is.

A balkonnövények is.

Bármerre nézek a teraszról, minden zöld.

Délután kávé és (saját) süti. Névnapos. Itt is köszönöm a sok-sok köszöntést!

M-tól.

Most nem annyira vészesen hullik a hajam, de két év alatt minimum a felével kevesebb. (Onnan tudom, hogy érzem a kezemmel is, ha beletúrok. És ha copfba teszem, régebben alig tudtam egyszer áthúzni a hajgumit, most 3-szor kell...) A fotó ezt sem adja vissza, de a tegnapi hajmosás után nagyon szép a hajam. Hagytam most is természetes hullámosra, így kicsit többnek látszik, és nem abajgatom még pluszban hővel, egyebekkel. 

Ebédre tegnapról volt még velős csontos húsleves és tojásos nokedli salátával. Vacsorára főztem egy olívaolaj-fokhagyma-paradicsom-vegeta-só alapú gyors tésztát (hogy tudjak vinni holnap ebédre is valamit).

Borrrzalmasan sok a por a lakásban. Délelőtt M. hagyományossal felporszívózott, felmosott. És délután elengedtem Mimit (robotporszívó). az eredmény:

Ez egy jó marék por. És nem csak a padlón. Mindenhol. Komolyan mondom: ez abnormális.

Ma Anyák napja is van. Nem könnyű nap. De megígértem anyunak a haldoklása alatt, hogy elmehet, mert én megleszek, jól leszek. Ritkán ígérek, de akkor szeretem betartani. És egyáltalán nem csak emiatt, hanem ha már én még itt vagyok, akár kezdhetek is valamit az életemmel. Az endo műtétem előtt jó 10 évig tevékeny, sportos életet éltem, a műtét ezt "elvágta". És azóta (2021) roppant keveset mozogtam. Anyu halála (2024. január) óta pedig kifejezetten ülő az életmódom. Ez meg is látszik rajtam: több ruhaméretet híztam, az alkatomat amorfnak nevezném. Bár a legpontosabb megnevezés talán az elhanyagolt. Van egy kolléganőm, akivel néha sikerül beszélgetnünk. Az ő hatására elsején elkezdtem "mozogni", még ha keveset s, de azóta (3 napja) minden nap mentem, és szeretném, ha ez így is maradna.

Holnap viszont megint munka, úgyhogy irány az alvás...