Pünkösd

Roppant fáradtan ébredtem. Neki is álltam a ténykedésnek. Késői reggeli:

Ebéd:

Utána kis punnyadás.

Uzsonna:

Készült egy tökmag krém.

Vacsora nem volt, mert ahogy kóstolgattam a tökmag krémet, eltelített.

Ma Pünkösd vasárnap van. Mami biztosan sokat mesélne, miket csináltak régen ezen a napon. Mivel ünnep, az arany szélű tányérból ettem. És uzsonnára is elővettem az egyik legszebb kistányéromat. Minek tartogatni a szépségeket?

.......

Nagyon nehezen viselem a meleg időjárást. A hőháztartásomon nem ismerem ki magam, viszont rosszul vagyok a melegben. Ez a tegnap reggeli 20 fokot is jelenti. A kocsiban megoldom: ott a szuper klíma. (Hátulütő: köhögés, tüsszögés, torokfájás, ízületi fájdalom.) De itthon még nem akarom bekapcsolni a klímát, mert akkor mit csinálok majd, ha 30 fok fölött lesz a hőmérséklet... Minderre jönnek a hőhullámok: bármikor, bárhol, újabban megint elég gyakran. Minden testhajlatomból ömlik ilyenkor a víz, a legújabb, hogy lángol a fülem, piros is lesz.  Csak remélem, hogy túl leszek ezen is egyszer.

 

Pünkösd vasárnap

Egy éve ilyenkor mami temetésének másnapján elmentünk a Krisna-völgybe.

És csodás hétvégét töltöttünk ott, már másodszor. (És mennék még.)

Nem tudom, miért, de ott egyszer sem sírtam anyu és mami halála miatt. Valahogy megnyugtató az a hely, barátságos, szeretetteljes.

Ma a húgomék jöttek hozzánk. Szerintem karácsonykor találkoztunk utoljára, de olyan volt, mintha egy hete lett volna. Nagyon jókat beszélgettünk, és most már nem csak anyu és mami halála volt a téma. Mondjuk volt frissebb halálozás is, húgom párjának, L-nak halt meg az édesanyja másfél hete... 

Nagyon jó volt együtt lenni kicsit. 

Zöldség krémlevest főztem, sajtos karaj volt, rizs, "majdnem francia saláta" (savanyú ubit elfelejtettem venni, de volt keresztanyumtól savanyúság lé, azért az dobott rajta), és csokis muffint sütöttem.

A húgom engedélyével ide teszem a fotokollázsát, én nem fotóztam.

Óriási, hogy délutánra-estére legalább egy kicsit hűvösebb lett.

 Köszönök minden mait.

Pünkösd hétfő

Este van. Pakolás itthon, garázsvásár anyu lakásában...

Nem tudok írni.

Borzalmasan fáradt vagyok. 

Pünkösd vasárnap délután

A délelőtt után sütöttem egy túrós sütit, közben unokanővérem írta, hogy indulnak.

Eljött J., Zs., Z. és keresztanyum anyu lakásába, elvitték, amiket szerettek volna. Mi M-val áthoztuk anyu egyik komódját hozzánk. Kellemes volt lecipelni a másodikról és felcuccolni a harmadikra, no de ez van. Ezt a komódot anyu tavaly áprilisban rendelte, én raktam össze neki. Istenem, csak egy éve... Nincs még végleges helye, egyelőre a konyhában tettük le.

Húgom volt ma maminál L-val. Mami nincs jól. Szinte ébreszthetetlen egész nap. A húgom küldött róla képet, igen: pontosan, mint anyu a végén... Reggel, amikor ruhát kerestem magamnak, mondtam M-nak: még nem pakolom el a feketéket, mami miatt... Már három hete is, amikor maminál voltam, és mesélte, hogy hamarosan jönnek, és elviszik a jókat a Holdon túlra, határozottan érezhető volt, hogy készül... Tegnap még inkább, amikor meglátogattam, a húgom mai fotója és elbeszélése alapján még egyértelműbben... Amellett, hogy mami élete már nem élet, azért "örülök", hogy ha megy, talán találkozhat anyuval, a fiával, papival, anyukájával, volt, szeretett osztálytársaival... Azt kívánom, legyen anyuénál sokkal-sokkal könnyebb útja a szivárványon túlra...

Pünkösd vasárnap délelőtt

 

Tegnap úgy fejeztem be a bejegyzést, hogy ma pihenni fogok. Fél 9-ig aludtam, reggeli 10-kor.

Aztán a lekvárok cimkézése után lementem a tárolóba rendszerezni. A tavaly talonba levitt ruháimat azóta sem hordtam, így mentek a csomagtartóba, elajándekozom. Ment még két doboz a kocsiba és két zsák. Átviszem anyuhoz, hátha kell valakinek.

Igaz, hogy a garázsvásár időigényes és fárasztó, de így nem kerülnek használható, sok esetben vadonatúj dolgok szemétbe.

Pünkösd vasárnap

"Nagy asztal". Ahogy nálunk mindig: egyszerűen. De együtt.

Egész nap görcsöltem. De igyekeztem tudatosítani magamban, milyen jó nekem a nagymamámmal, anyuval, húgommal és párjával, imádott gyerekeivel, M-val. Keresztszüleimhez egyszerűen nem volt ma energiám felmenni, remélem, legközelebb fájdalom nélkül leszek, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb minden.

Külön öröm a napban, hogy anyu egy éves kontrolljának eredményei szuperek. A laborja például kifogástalan, olyan, ahogy a nagy könyvben írva vagyon.

Amikor hazaértem, belenéztem az emailekbe. Tegnap éjjel küldtem be a "laptopos tanfolyam" modulfeladatát, záródolgozatát a "mentoromnak", ma küldte az észrevételeket. Szakmailag mindent jónak talált, jöttek a számteches instrukciók. Elsőre dobáltam a hátasokat, aztán eldöntöttem: a 3 napos hétvégéből az utolsó napot szeretném megtartani magamnak, a magánéletemre, munka nélkül. Akkor viszont neki kell állni és lépésről lépésre megcsinálni mindent (oldaltörés, TNR-re írás, PDF-be konvertálás, sablonba beillesztés...). És megcsináltam.

Ennek a "tanfolyam-folyamnak" ez volt a 2. része, és lesz majd még egy. Csak azt nem értem, ezt miért pont szorgalmi időszakra időzítik, tanév végére, amikor amúgy is a szokásosnál is jóval több a munka. Nem megyek bele, agyrém ez az egész. Ráadásul totál fölöslegesen rabolják az ember idejét...

No feltettem még az újabb adag terápiás húslevesemet, reggelre kész. Én meg már most totál kész vagyok. Megpróbálok gyógyszer nélkül elaludni.

112. nap

Pünkösd.

Szabadnap.

Kirándulás.

Pécs.

Tettyei Mésztufa-barlang és Pintér-kert Arborétum.

Ebéd.

Haza.

Bibik:

A váll/lapocka körüli izmaim fájnak egy ideje. Tegnap estére úgy bedurrantak, hogy már ijesztő volt. Ma reggel kénytelen voltam a Flectorhoz folyamodni, a jobb oldalon segített is, a bal oldal még sajog.

Már reggel éreztem, hogy valami "furcsa". A tettyei barlangból kijőve pedig pontosan tudtam, mi ez: mensi görcs. Azonnal jött, roppant hevesen. Persze rögtön bekaptam egy fájdalomcsillapítót, de annak idő kell. És még hátravolt az Arborétum. Hegynek föl. Csupa lépcső. A tizedik után le kellett ülnöm. Még ültömben is úgy éreztem: menten elájulok és elhányom magam. Ilyenkor annyira gyenge vagyok, hogy még az ülés is nagy fizikai megpróbáltatás. Csak ültem, pihegtem. M. addig megnézte, milyen messze az Arborétum. 500 méter. Jézusom, kettőt se tudok lépni, nem hogy 500-at! Oké. Nyugi. Elmúlik, jobb lesz. Kis idő után jobb is lett. Megint pár lépcső, megint leültem. Így ment végig. Az Arborétumban már az elején kimerültem. De nagyon lassan ment a haladás. Egy kis pavilonig, mert onnan már csak lépcsők voltak, csak felfelé. M. ment, én pihegtem a pavilonban. Így sajnos kihagytam a szuper panorámát, de majd legközelebb. Lassan kezdett hatni a gyógyszer. Kifelé, aztán lefelé már valamivel könnyebb volt. Csak a lábaim remegtek, nehéz ilyenkor függőlegesen megtartanom a saját súlyomat. (Érdekes, hogy tavaly, szinte napra pontosan egy éve az óbányai túrán jártam ugyanígy. Akkor nem hatott a gyógyszer, akkor sokkal rosszabb volt.)

Vállveregetés:

Ha mensi, akkor nálam zaba. Leginkább édesség, ha az nincs, akkor bármi, ami cukros, lisztes, harapható, rágható... Régóta néztem be arra a helyre ma először, ahova "magam elől szoktam eldugni" dolgokat. Megláttam a Mozart Kugelt, van ott még csoki, amit névnapomra kaptam, de még csoki mikulás is decemberről. A nyitás lendületével be is csuktam a titokhelyet, fogtam egy marék mandulát és elropogtattam. (Tényleg fejben dől el.)

Véleményváltozás:

Ahol az ebéd volt (kép fent), ettem már. A menü oké volt, de az utolsó csirke gyros valami botrányos volt. Ma viszont csillagos ötöst kapott az ebéd. És végre nem mindenféle tejföllel, joghurttal, szósszal leöntve hozták a salátát, hanem sózva volt, csöpp olajjal, és valami eszméletlenül finom, frissen vágott fűszernövénnyel megszórva. 

R: keto kávé

Délután: grill sajt salátaágyon

Később: a 2. keto kávé

Este: marék mandula

Mozgás: 3km

Pünkösd hétfő, a hosszú hétvége vége

Fordítsd az arcod a nap felé, fiam. Ne feledd, az élet rövid. Ha lehetőséged adódik rá, mindig fordítsd az arcod a nap felé!

Mo Hayder

Délelőtt elkészült az eper lekvár...

... aztán strand, Beremenden.

Tavaly két bejegyzés is született innen, ide linkelem, ott vannak fent fotók is.

(Megjegyzés: az árak nem változtak, a belépőé sem. Ez azért pozitív, mert a legtöbb helyen 300-800 (!) Ft-os emelések vannak a tavalyihoz képest úgy, hogy a szolgáltatások mennyiségét és minőségét nem növelték.)

Csodás volt a hosszú hétvége. Rengeteg program, futás, utazás, vezetés, két strand, pihenés, napozás, kis túra, beszélgetés, nevetés... Igazi feltöltődés. 😊

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat, vasárnap: Mohács, Hőgyész, Gunaras, Döbrököz, Mohács

Ha mindent leírnék, ami a hétvégén történt, holnap estig gépelhetnék. A lényeg: sok helyen jártunk, sok szépet láttam, sok jó élményt gyűjtöttem, szép volt.

Szombat

Mohács, reggeli futás

Hőgyész

Gunaras

(M-val, A-val)

Dombóvár mellett található Gunaras. Gyógyszállója van és strandja. A strand a szálloda mögött, a parkoló fizetős, de napi díjas. A strand nem nagy, pár medence van kint, sok a zöld, a végében szép mesterséges tó. Az épületben gyógyvizes medencék, szaunák, mindenki találhat kedvére való elfoglaltságot. Csúszdapark is van, ami most nem üzemelt és sajnos az úszómedence sem volt még feltöltve. A lángos drága, de mennyei (én csak kóstoltam). A kávé nagyon finom.

Döbrököz

Hazafelé megnéztük a főútról jól látható templomot. Hatalmas (!), kár, hogy zárva volt.

Hőgyész, esti séta

A következő pár kép főleg a családomnak lehet érdekes. Ők emlékeznek "A szőlőre". Volt a nagyszüleimnek egy présháza. Ez. Előtte a dédapáméké volt. Gyerekkorunk nagy részét Hőgyészen töltöttük, rengeteget voltunk a szőlőben, szalonnát sütöttünk, játszottunk. Egy gyönyörű, hatalmas diófa állt a házzal szemben, amire dédapánk egy hintát szerkesztett, óriási kilengése volt, imádtuk. A kútból ittuk a jéghideg, tiszta vizet. Nagyobbacska korunkban már az egész napos, egész rokonságos szüreteken is dolgoztunk. Kész népünnepély volt, ekkor gyűlt össze a nagy család, imádtam. Dédapám elment, aztán Papi is. A szőlőt egy német rokonunk birtokolta egy ideig. Még akkor is kedvünkre járhattunk-kelhettünk ott, kimehettünk, amikor csak kedvünk tartotta. Ma már idegen a tulajdonos. Kapu őrzi a régi birtokot. Nyitva volt, bementünk. Valószínűleg életemben utoljára.

A következő kép is családi vonatkozású. Ez a kereszt a szőlőskertek bejáratánál áll. Gyerekként vagy "A három fáig", vagy "A keresztig" mehettünk játszani. Régen dédapám gondozta, festette le fehérre, majd a nagyszüleim vették át a stafétát, ők vittek ki mindig friss virágot is a vázába. Papi már sajnos nem él, Mami már nem tud kimenni ide, így fényképen mutattuk meg neki a keresztet. Amint meglátta, összecsapta a tenyerét: "De jó, gondozza valaki!".

Vasárnap

Szedd magad eper akció. M. ötlete volt, hogy menjünk ki. Habár tegnap rendesen megszedték már, mi még 7 kilót összeböngésztünk. Maradt A-éknál is, ettünk is, jutott Pestre is a húgoméknak, a maradékból lekvár készül majd.

Kis túra a Kőkút-forráshoz:

A vize mennyei, kristálytiszta, jéghideg. Persze feltankoltunk.

Aztán boszorkányosság: ez ittennék a hajam. Vagyis egy kicsiny része. Meleg is, rengeteg is, hosszú is, nem bírtam már vele, anyu kicsit kiritkította.

Délután anyu jött Szekszárdig (onnan buszozott fel Pestre a húgomékhoz), onnan irány Mohács. Szép kis kör volt ez a hétvége.