Tegnap korán reggel Hőgyész, onnan anyuval Gyönk, meglátogattuk mamikámat az otthonban.
A felírt nyugtató nagyon jól bevált, mami tényleg nyugodt, kiegyensúlyozott. A kis fejében nem változott a zűrzavar, de nem dühöng, nem szenved attól, hogy mindig meghal szerette -a fejében-, újra horgol, sok levelet ír. Jár hozzá gyógytornász, és habár nyáron a kórházban kijelentette az orvos, hogy többé nem fog lábra állni, az én mamikám egyedül felkel a kerekesszékből és átül az ágyra, sőt járókerettel önállóan közlekedik, és jelentem: emeli a lábát! Lassan két hónapja van az otthonban, és azóta is csak ezt tudom mondani: a lehető legjobb helyen és kezekben van.
Mamitól anyuhoz haza, eldobható "játszós" ruhába átöltözés, aztán irány a padlás. Szombati program:
Vasárnapi program:
Ez anyu régi tamási cucca, a húgom és az én ott tárolt dolgaim, és mamiék szörnyen régi egyebei. Mindent kibontottunk, mindent egyenként átnéztünk, szortíroztunk, kupacoltunk, lehordtunk, visszacsomagoltuk, bedobozoltuk, félretettük, megjelöltük (...). Ma délután átjöttek unokatestvéreimék is. Végre láthattam őket, és ők is sok dolgot elvittek. A lent lévő dobozokat-zsákokat is átválogattuk. Irtózatosan elfáradtunk, de megcsináltuk, amit szerettünk volna.
Hazavezettem, kétszer megmásztam a dolgaimmal a harmadikat, itthon elpakoltam, letusoltam, és mivel most így ülve majd' összeesek, inkább megyek aludni, mert holnaptól munka.
