42. nap
Tegnapi reggeli:
Tegnap esti képek.
A középső ujjam nagyon duzzadt még.
Ezen látszik, hogy a hüvelykujjam külön áll a gipszben, megmozdítani sem tudom.
Ragasztószalaggal kell betekerni, mert vág, foszlik, mindent kilyukaszt.
Így használom a gépet: gipszes kéz felpolcolva, mindent a ballal csinálok. A blogot telón írom, aztán a gépen egérrel bal kézzel tudom a képeket pl. nagyítani.
A gipsz alá először egy géz "kesztyűt" tettek, ez felül az ujjaknál már teljesen becsúszott, az alsó részénél meg kicsúszott, nem mertem levágni, nehogy akkor meg becsússzon, így fel lett ragasztva. A gézkesztyűre tekertek vékony vattát, ezt minden gipszvégnél visszahajtották, mint ahogy a prém van a Mikulás kabát ujján, hogy védje a bőrt a kemény gipsztől, na ez már a 2. héten lefoszlott...
Az éjszakák kemények. Eleve a bordáim miatt félig ülő helyzetben fekhetek csak, a gipszes kezem egy külön nagypárnán felpolcolva. Pozitívum, hogy ha lejjebb csúszom, már nem sajognak a bordáim, de akkor a gipszes kezem lesz túl magasan, amire felébredek. Legtöbbször arra ébredek éjjel (nem egyszer), hogy sajognak a törések a kezemben. Ilyenkor kicsit megmozgatom a karomat, aztán visszaalszom. De van, hogy fázom, aztán melegem van, úgyhogy olyan 3-5-7 megébredéssel telnek az éjjelek.
Ma álmodtam: késsel -villával ettem, aztán írtam jobb kézzel. 😇
Ma rengeteg hivatalos intéznivaló jött össze, a fél délelőtt ezzel telt: telefon, email, megerősítés, kérdés, lekérés, küldés..., de mindent megcsináltam. A jövő hét roppant sűrű lesz, szó szerint minden nap lesz időpont, utazás, intézés. Sokkal egyszerűbb lenne, ha tudnék vezetni, de most M. lesz a sofőröm...
És ma szeretném átaludni az éjszakát...
