2026. november 22., vasárnap

Szombat: derült égből...

 50. nap 

Péntek este mondom M-nak: a húgomék holnap reggel mennek Zalakarosra, mi meg ráérünk, utalták a fél havi táppénzt is (ami hogy is mondjam, nem nagy összeg), menjünk el Karosra, úgy megnézném a húgom arcát, ha meglát minket a szállodában 😁 Hát foglaltunk és mentünk. (Most kihagyom a magyar útminőség elemzését, egy szóval összefoglalom: szégyen....)

A húgomék kocsija mögött volt csak hely a parkolóban.


Nem szóltunk nekik, beültünk vacsorázni. Ráláttam a bejáratra, amikor bejöttek, odamentem, hogy meghívhatlak titeket vacsorázni? És láttam az arcukat 😁


Isteni volt a vacsora.




Aztán séta és pub.


Ez a felirat előtt készült egy szelfi négyőnkről, a húgom szerint úgy nézünk ki, mint a torpék, amikor kijönnek a bányából 🤣, úgyhogy azt nem teszem közzé 😇

M. azt mondta, el sem hiszi, hogy ilyen eszembe jutott, hogy benne vagyok egy spontán dologban. Hát bacca meg, egyszer élünk, és bizony az élet nem tart örökké...


2026. november 19., csütörtök

Csütörtök: kontroll

 48. nap

A tegnapi traumatológia után ma endometriózis kontroll. A professzor ma is tüneményes volt. Segített felmászni az ágyra, aztán le is, beszélgettünk a kéztörésről (neki is volt tavaly), a csontritkulásról is. De a lényeg: a lelet negatív. 🥰🙏


2026. november 18., szerda

Szerda: kontroll

47. nap 


forrás: https://www.harmonia-centrum.hu/blog/torott-csont-mennyi-ido-alatt-forr-ossze/

Komolyan mondom: nem tudom, idén hányadszor röntgeneztek már... 

A bordáim jól vannak, mától emelhetek komolyabbat is fokozatosan. Habár még vannak rések, a kéztő csontom szépen javul.

A sajkacsonton eddig szép kallusz képződött, a gipsz marad, december 9-én gipsz nélküli 4 irányú röntgen.

Mozgathatom a mutató ujjamat, de nem terhelhetem.

A gipsz nem szoros, a doki két dolgot mondott: el kéne fogadom, hogy most ez van, és hívjam kellemetlennek, ne szorosnak, jobban fogom érezni magam.

Van esély arra, hogy karácsony hetében leveszik a gipszet. (Jessssz!)

(Irtózat, mennyi a beteg, ebédre értem haza ...)

Ahányszor kimegyek a teraszra, próbálom elképzelni, hogy történt ez az egész. És még mindig nem tudnám pontosan elmondani. De azt 100%-osan tudom, hogy magamnak okoztam. És azt is biztosan tudom, hogy ha nem változtatok, akkor ennél is komolyabb pofon(oka)T fogok kapni...

(Holnap 5 éves endometriózis kontroll.)

2026. november 17., kedd

Kedd: jobb, hirtelen, új

46. nap

Előző pár napi bal kezes főzéseim (a zöldséget M. pucolt a és ő öntötte le a főzővizet):

csirke húsleves...


... sült hús (életem egyik legjobbja lett, pedig csak klopfoltam a karajt, kapott sót, borsot, fokhagymaport, alá kis olajat és kevés vizet, nem fedtem le), krumplipüré, párolt zöldség, házi csalamádé.


(Kínlódós nagyon a főzés bal kézzel, de nagyon szeretem a házi kosztot.)

Tegnap Z. végre megmosta a hajamat 😇

Jobb

Hat hét után ma van a legeslegelső nap, hogy a törött kezem igaz, hogy csak egyetlenegy fokkal, de jobb. Ha kinyújtom a karomat, nem okoz fájdalmat, ha könyökből kicsit elfordítom balra vagy jobbra. 🤗  Tegnap még ez nyüszítős fájdalommal járt. Sőt alváshoz is találtam neki egy kellemesebb pozíciót, így csak arra ébredtem fel éjszaka, hogy a jobb kezemben lévő kanállal kavartam a kapucsínómat, ránéztem a gipszes kezemre, amivel tényleg keverő mozdulatokat tettem, na az fájt. 🙈

Hirtelen 

Annyira nem, mert volt előzménye, sokat gondolkodtam azon, hogy kellene egy automata váltós autó, mert annyira rossz volt a jobb kezem már a törés előtt is, hogy legtöbbször fájdalmas a sebességváltás, nem kicsit. Szerdán vittük olajcserére a kocsimat, amíg vártunk, megkérdeztük Z-t, milyen feltételekkel lehetne a kis kocsimat egy ilyen, de automata váltósra cserélni. Elmondta.

Új

 Aludtunk rá egyet, csütörtökön visszamentünk és eladtam az autómat (beszámították), megcsináltuk a papírozást, ma pedig mehettünk az automatásért. (Én még életemben nem vezettem ilyet, úgyhogy figyelem, M. mit hogy csinál, kérdezek, tanulok.)

Úgyis 1000-1500 km-ig tart a bejáratás első szakasza, elmentünk a Breiti cukiba megünnepelni az új kicsikét. (Sacher és cappuccino, mmm ☺️)


Holnap is lesz új: traumatológia kontroll, új gipszet kapok 🙈

2026. november 14., szombat

Szombat

43. nap

Az előző napok időjárása után ma igazi ajándék volt a szikrázóan kék égbolt, a napsütés. 




Mentem is sétálni, négyszer. Kétszer rövidebb, egyszer közepes, aztán egy picit hosszabb útra. (Sosem gondoltam volna, mennyire megbontja a test egyensúlyát egy begipszelt kar. Hát rendesen.) Így négyszer lépcsőztem is, 4*70 fel és 4*70 le. Mellesleg nyertem 12ezret egy sorsjegyen 😁

Ma nagyon sokat ténykedtem itthon, full apróságok ugyan, de bal kézzel kihívás mind. Este még le is tusoltam 😇

Nagyon sokat kutakodom csontritkulás témában. És ma A., egy nagyon kedves ismerősöm még a keményen edzős korszakból, felajánlotta a segítségét, ő Angliában él és praktizál.

Holnap jó lenne kicsit pihenni, mert jövő héten tényleg rengeteg intézés lesz. Szegény M. jövő héten lesz szabin, és ahelyett, hogy pihenne, hozhat-vihet minden nap mindenfelé... De tudjátok, ahogy Vonnegut mondaná: így megy ez...

2026. november 13., péntek

Péntek

 42. nap

Tegnapi reggeli:

Tegnap esti képek.

A középső ujjam nagyon duzzadt még.


Ezen látszik, hogy a hüvelykujjam külön áll a gipszben, megmozdítani sem tudom.


Ragasztószalaggal kell betekerni, mert vág, foszlik, mindent kilyukaszt.


Így használom a gépet: gipszes kéz felpolcolva, mindent a ballal csinálok. A blogot telón írom, aztán a gépen egérrel bal kézzel tudom a képeket pl. nagyítani.


A gipsz alá először egy géz "kesztyűt" tettek, ez felül az ujjaknál már teljesen becsúszott, az alsó részénél meg kicsúszott, nem mertem levágni, nehogy akkor meg becsússzon, így fel lett ragasztva. A gézkesztyűre tekertek vékony vattát, ezt minden gipszvégnél visszahajtották, mint ahogy a prém van a Mikulás kabát ujján, hogy védje a bőrt a kemény gipsztől, na ez már a 2. héten lefoszlott...

Az éjszakák kemények. Eleve a bordáim miatt félig ülő helyzetben fekhetek csak, a gipszes kezem egy külön nagypárnán felpolcolva. Pozitívum, hogy ha lejjebb csúszom, már nem sajognak a bordáim, de akkor a gipszes kezem lesz túl magasan, amire felébredek. Legtöbbször arra ébredek éjjel (nem egyszer), hogy sajognak a törések a kezemben. Ilyenkor kicsit megmozgatom a karomat, aztán visszaalszom. De van, hogy fázom, aztán melegem van, úgyhogy olyan 3-5-7 megébredéssel telnek az éjjelek.

Ma álmodtam: késsel -villával ettem, aztán írtam jobb kézzel. 😇

Ma rengeteg hivatalos intéznivaló jött össze, a fél délelőtt ezzel telt: telefon, email, megerősítés, kérdés, lekérés, küldés..., de mindent megcsináltam. A jövő hét roppant sűrű lesz, szó szerint minden nap lesz időpont, utazás, intézés. Sokkal egyszerűbb lenne, ha tudnék vezetni, de most M. lesz a sofőröm...

És ma szeretném átaludni az éjszakát...

2026. november 11., szerda

Szerda

 40. nap

Borzalmasan fáj a bal kezem, ezért sem írtam mostanában blogot ...

Néhány kép a közelmúltból.

Bal kézzel ültettem 😁


Bal kézzel készített gyümölcsleves.


Bal kézzel főzött zöldbab főzelék.


Nem vagyok AI fan, nincs előfizetésem sem, erre kíváncsi voltam: az alapján, amit tud rólam, díszítse a sima fehér tortát. Ezt kaptam:


M. készítette tegnap vacsorára:


Nem akarok panaszkodni, ezért nem is kezdek bele: kemény ez a helyzet, fáj sok minden testileg és lelkileg...

2026. november 7., szombat

Szombat

36. nap

Tegnapi séta.



Tegnap ezt a vacsit dobtam össze egy kézzel.


Tegnap voltam J-nél dumcsizni-kávézni. 10 percre lakik, jó volt sétának is. Két és fél órát voltam ott, mire hazasétáltam és felküzdöttem magam a hetven lépcsőn a lakásba, úgy elfáradtam, hogy le kellett dőlnöm...

Ma a napot tusolással kezdtem. Kegyetlenül megterhelő, óriási koncentrációt igényel. Már a törölközésnél tartottam, amikor láttam, hogy konkrétan szinte a teljes bőrfelületem pikkelyesen hámlik. Amennyire csak tudtam, "leradíroztam", aztán bekentem, de így a fél fürdőszoba tele volt a bőrdarabokkal, miután felcibáltam magamra a ruhát, takaríthattam. (Ma sokkal több vizet ittam, remélem, csak a kevesebb folyadék volt a gond.) Persze kipurcantam, ledőltem.

Elkezdett korogni a gyomrom: ja, megint elfelejtettem reggelizni. Bedobtam egy tányér tegnapi levest.

Jött a főzés. Tök egyszerű: tortellini sajtszósszal. Hát egy nem domináns kézzel agyban rendesen ott kell lennem. Csak a tortellini kifőzést írom.


Bal kézzel a nagy lábos polcról le. Eddig oké, de hogyan kerüljön bele vagy három liter víz, ha csak egy kezem van és csak egy kilót emelhetek? Fazék a tűzhelyre, mérőkancsó elő. És séta a mosogatóhoz, ott bal kézből a kancsó letesz, bal kézzel a csap megnyit, kancsó a vízsugár alá, 1 literig megtölt, kancsó letesz, csap elzár, séta a tűzhelyhez. Mindez háromszor. 

Bal kézzel hűtő kinyit, bal kézzel zacskó kivesz (szerencsére az ajtó szinte mindig becsukódik magától). Zacskó a pultra tesz. Megyek az ollóért, egy darab olyan olló van, amit nem egyszerűen, de képes vagyok használni bal kézzel. Olló bal kézbe, zacskó a kávégépnek támaszt, nyírás. Olló letesz, zacsi felvesz, önt. 

A tésztavíz úgy kerül ki a fazékból, hogy kimeregetem literenként a mérőkancsóba, séta a mosogatóhoz, háromszor.

Szóval minden sokkal több idő, koncentráció és energia.

Ettem, aztán ledőltem. Arra ébredtem, hogy a bal bokám teljesen beledagadt a zokniba és a nadrágba és sajog. Nem gondolkodtam: felpolcoltam 20 percre, aztán felöltöztem és elmentem sétálni.


Amire hazaértem, sokat apadt a bokám.

Vacsorára egy vajas kiflit ettem paprikával (már tudok paprikát is vágni bal kézzel 😁).

2026. november 5., csütörtök

Csütörtök

34. nap 

Hétfő estére teljesen kipurcant a bal kezem, karom. Várható volt. Azóta kicsit kímélem, ma sem írok sokat, pedig tudnék...

Néhány étel az elmúlt napokból:





Ma reggeli terasz:


Begyulladt a szemem. És dagad a bokám...

jó hír: tegnap vettem egy sorsjegyet és nyertem 50ezer forintot 😁

2026. november 2., hétfő

Hétfő: egy hónapja gipszben

 31. nap

Összességében irtó gyorsan telnek a napok. Valahányszor kinézek vagy kimegyek a teraszra, próbálom a fejemben rekonstruálni, hogy a fenébe eshettem ekkorát. Ami biztos: nagyon gyorsan történt. Elakadt a papucsom a járólapban, a következő pillanatban álltam és kegyetlenül sajgott a jobb kezem, dagadt volt és kék. És láttam, hogy a fregoli, amire ráestem, eltört.

Most éjjel többször felébredtem arra, hogy nagyon fáj a BAL kezem. Egy hónapja ezzel kell csinálnom mindent és szegénykém nehezen viseli. Az egyik legnehezebb dolog: letépni a wc papírt és megtisztítani magam nagy dolog után. És a fogmosás. Valahogy nehezen veszi az agyam a bal kézzel sikálást, pedig ha belegondolok, nem tűnik olyan nagy mutatványnak. A tusolás kemény, de megoldható egyedül is, csak rendesen ott kell lenni fejben. (Ma néztem: egy legalapabb, leggyorsabb tusolás kerek 40 perc volt.) Na és kabátot összecipzározni! 🙈

Mindenhez sokkal több idő kell, így sokminden nagyon fárasztó.

Viszont több dolgot tudok szinte napról napra egyre ügyesebben megtenni bal kézzel.

A képen az 1. és a 4. heti állapot.

A bordáim sokkal jobban vannak, a kezem viszont ugyanúgy fáj, mint az elején.

Reggeli:


Ebéd:


Vacsora: leves és egy szelet szombati maradék pizza.


2026. november 1., vasárnap

Nagyon-nagyon 2.

 Sokat, nagyon sokat gondolkodom azon, visszamenjek-e dolgozni, van-e értelme a tanítóságomnak, van-e helyem a gyerekek között, tudok-e bármit nyújtani/segíteni/tanítani/adni nekik. És akkor mielőtt épp kikapcsolnám a gépet, elém kerül ez.

A teol.hu tette fel a kérdést:

Ki volt az a tanár Tolna megyében, akire még ma is jó szívvel emlékszel? Írd meg a nevét!

És a komment:

Takács Tímea Timi néni ☺️
Nem is olyan régen a nagyobbik lányomnak segítettem tanulni, és közben mondtam neki, hogy annak idején nekem is Timi néni volt a tanítóm, és ő annak idején így tanította nekem ezt. Úgy gondoltam, megosztom vele ezt a kis emléket, hátha neki is könnyebb lesz így megérteni. ☺️
(Az első két osztályban Timi néni volt a nagyobbik lányom egyik osztályfőnöke, most pedig a kisebbik lányomé lett. Úgy látszik, mi valahogy vonzzuk a csodás Timi néniket! 🥰❤️
Természetesen a többi tanító nénit is ugyanilyen szeretettel őrizzük a szívünkben, hiszen mindannyian hozzátesznek valami különlegeset a gyerekek mindennapjaihoz)

És most csak sírok...