Mennyit változunk, mennyi minden változik...
12 éve az volt a legfontosabb, hogy mit és hogyan eszem, mindenáron legyen bícsbádi. (Egyébként irigylem az akkori önmagamból a céltudatosságot.
11 éve egy Új fejezet című saját edzés- és étkezésprogramot csináltam még úgy is, hogy Ausztriában dolgoztam. (Irigylem az akkori kitartásomat.)
9 éve is folyamatosan intézkedtem. (Ez azóta sem változott...)
8 éve egy demens néninél dolgoztam Ausztriában. (Akkor még nem tudtam, hogy ezt a szitut a sors nem kitolásból adta nekem, hanem talán azért, hogy amire mami demens lesz 2022-ben, legyen tapasztalatom a dologban.)
7 éve futás, edzőterem... (De jó is volt...)
5 éve Hőgyészen.
4 éve az Őrségben. (Akkor még rengeteget fotóztam, és akkor készült a -szerintem- egyik legjobb fotóm.)
3 éve a műtét után voltam gyógyulófélben. (Anyuval is...)
2 éve ezen a napon dolgoztam, voltam anyu mohácsi lakásában (2 nap múlva költözött) és borzalmasan fájt a fejem.
Tavaly ilyenkor anyu már nagyon-nagyon rosszul volt. Egyre többet voltunk nála, hiszen szó szerint mindenben segítségre szorult. Amikor a konyhában az asztalra borulva szenvedett, abba még egy kemény szív is belesajdult volna...
Idén mohácsi temető, bolt.
Kis pihi, pakolás holnapra, gyors főzés és dobozolás...
... ébresztő beállítás a holnapi munkanapra.
Kegyetlenül fáradt vagyok.
