Ausztria 14/7.

Orulok, amikor jon valaki a nenihez es meg este 8-kor kimehetek, de valahogy nem szivesen glasszalok meg ebben a kicsi faluban sem sotetben. Az elso par itteni napomon csak en voltam a sargas fennyel megvilagitott utcan. Aztan mindig talalkoztam egy cerfival, de o csak egy beugro garazsresznel maszkalt fel-ala, koszont, aztan rotta tovabb a kis koreit. Tegnap mar sokadszor mentem az egyik falutablatol a masikig, amikor ugy ereztem: valami jon utanam. Hatraneztem. Tisztes tavolban jott valaki. Mentem tovabb, amikor ereztem, hogy az a valaki kozelebb ert, kovet. Gyorsitottam a lepteimen, o is gyorsitott. Elokotortam a kapukulcsot a zsebembol, mikozben mar szinte rohantam. Igy is hallottam, hogy az illeto csak par lepessel siet mogottem. Imadkoztam, hogy elerjek a kapuig es rogton illeszkedjen a kulcs a zarba. Fogtam a kilincset, becsusztattam a kulcsot a helyere, a pasi mogottem megszolalt: Hova ilyen sietosen? Haza- mondtam ey beslisszantam a kapun. Sebteben bezartam belulrol, nekidoltem es igyekeztem lelegezni. Biztonsagban voltam vegre.

Fel ora mulva, fel 10-kor sikerult A-t agyba tennem. Rogton elaludt, de gyakran fent volt. Igy en is. Gyakorlatilag hajnali cel 4-ig folyamatos mozgas volt. Aztan en fel 8-ig aludtam, A. 8-ig. Ugyanolyan hisztisen ebredt, mint ahogy aludni ment... Es maradt is ilyen egesz nap. Iszonyat, komolyan, ez a betegseg...

A fenti sztorival kapcsolatban jutott eszembe, hogy a minap kitoltottem egy "pszichotesztet". Es az eredmenye sokkolt, mert -szerencsere mar kepes vagyok kivulrol/ratekintessek is latni magam, ha kell- igaz. Tenyleg legvarakat epitek. Alig akad olyan szituacio, ami ne lenne szamomra nagy jelenet, aminek en vagyok a foszereploje. Szamomra minden igazi konfrontalodas a valosaggal hatalmas jelenes, oriasi dolog, ami ugy log a fejem felett, mint Demokles kardja. Ennek a valosagtol valo felelemnek valoszinuen mely gyokerei vannak, viszont kilepve a multbol ra kell jonnom, hogy mar semmi valosagalapjuk nincs.

Igen. Van egy sajat valosagom, amit igaznak hiszek. De ennek sokszor nincs sok koze az igazi valosaghoz. Pl. bizom a lotto otosben, ami egy idore megoldana az anyagiakat, viszont erre normalis ember biztosan nem alapoz. Kinlodok a munkaval, legyek barmilyen munkahelyen, legyen barmilyen sz@r, barmennyire nehez, nekem megfelel, mert mindig megtalalom magamnak az okokat, amik miatt az egesz szitu nem is annyira sz@r. Ugyanezt teszem az emberi kapcsolataimban. Csernus mondana erre, hogy ez az ucsorges a meleg carban. Amirol az ember bemeseli maganak, hogy meg nem is annyira budos, hogy gyakorlatilag nem is olyan rossz, hiszen jo meleg... Felos vagyok. Fogalmam nincs, miert, de felek kidugni a fejem ebbol a posvanybol. Megszoktam. Talan attol felek, hogy johet valami mas, valami olyan uj, ami jo, nyugodt, ahol -ahogy a hugom mondja- a munka moka is. Sok szituacioba belemegyek mar, olyanokba, amiktol iszonyatosan felek, de egy emberi elet szempontjabol ezek nem igazan fontos dolgok /munkahely valtas, egyedul kikocsizni Ausztriaba.../. Nem fogom tulagonizalni: van meg dolgom magammal boven. Es nem szabad halogatni, ahhoz tul gyorsan telik az ido.