Roppant hosszú volt a hétfői munkanap és a mai is. Sőt a holnapi is az lesz (munka után rögtön továbbképzés).
Kár, hogy bele tudok gondolni a saját helyzetembe és a gyerekekébe is. Jobb lenne bután, tudatlanságban tengődni és nem "lelkizni" sok mindenen. Nehéz egy totál értelmetlen és az élettel szembe menő munkát végezni és nehéz látni a gyerekek szenvedését, motiválatlanságát, legyen szó a tableten kívül bármiről.
A "náthám" lassan, de javul. Azért jobb lenne még pár napig itthon kúrálni magam, nem melóban, a tüsszögő, köhögő gyerekek között.
