Nagyon-nagyon...

... szívmelengető, amikor rám ír egy 8 évvel ezelőtti tanítványom, hogy amikor hallja ezt a dalt (Weihnachtsbäckerei), sok szép dolog jut eszébe:

"a német órák, maga, mert mindig magával hallgattuk, közös emlékek, jó hangulat, vidámság, nyugalom, nevetések az órán, alsós iskolai emlékek, az együtt töltött idő, hogy mennyi szeretetet adott nekünk és hogy mennyire őszinte boldogság töltött el"

Őrség 3.

25. nap

Ma délelőtt tusolás, körömbjúti után Vadása -tó.

Ebédre menü.

Délután Lendva.

Kilátó és kávézó.

Vicces (=szomorú), hogy az oda vezető utat max 60-nal lettük meg a magyar szakaszon, átérve Szlovéniába minimum autópálya minőségű utakon haladhattunk. És nevetséges (=mélységesen elszomorító), hogy a hazautat úgy terveztük meg, hogy mindegy, mekkora kerülővel, csak a lehető legtovább szlovén utakon mehessünk, mert a határig a legkisebb út is csúcsminőségű. Aki nem tapasztalta, nem hiszi el: amint beléptünk Magyarországra, rögtön a tábla után a csúcs út átváltott egy 60-as és "kettős bukkanó" táblával ellátott szégyenteljes útszakaszba. Pofám leszakad...............

Vacsora: Szalafőn az Őrszemben.

Sötét volt, amire a szállásra értünk. A magyar utakat megsínylettêk a sérüléseim, nagyon elfáradtam. Holnap sokkal több lesz a pihenés.