Hosszú nap (újra). Héttől négyig, folyamatosan, jajj, elfáradtam...
Megtartottam az óráimat.
Készültem másnapra. Ez itt például az elsősök egy órarésze:
Napközi után felügyeltem, a két L. megmutatta a művét: temetőt építettek, "három szünetbe telt".
Hazafelé száguldás ismét...
...
- Timi néni, olyan jó lenne, ha megnyerném a választásokat és miniszterelnök lennék!
(Erre egy osztálytársa:) - Tegnap még pap akartál lenni!
...
- Timi néni, hogyhogy magának ilyen szép a szettje?
(Lefozóztam itthon a "gyönyörűséget". 😆😆)
...
Ma nálunk járt a rendszergazda. Ugye hivatalosan a Krétában mindenkinek 24 tanórája van. Nekem ebből 13 összevont, 12 két osztállyal, 1 három osztállyal. Plusz a napközi és a felügyeleti órák. 32 órát vagyunk kötelesek a 40 órából az iskolában tölteni, a fennmaradó időben otthon is készülhetünk, javíthatunk (...). A 24 tanóra és a 32 ott (le)töltendő idő különbözetét is adminisztrálni kell a Krétában ("kötött munkaidő neveléssel-oktatással le nem kötött része"). Én eddig szorgalmasan írtam a készülést, a szülőkkel történő kapcsolattartást, a felügyeletet (...). Ma a rendszergazda azt mondta: nem írhatsz be ennyit. Ez túl sok. (Ennyit dolgozom, banyek.) Túl sokat készülsz. (Ezer órám van, így sem tudok mindegyikre rendesen készülni, fizikai képtelenség.) Konklúzió: "túl sokat dolgozol". Ez hatott. A 9. munkaórámban abbahagytam a fénymásolást, összeszedtem a patyerkámat és -letelt még az 5 perc a felügyeletből- hazajöttem.
(Undorító, hányadék ez az egész rendszer, embertelen, amit a gyerekekkel (is) művelnek, és aki még mindig nem látja, azon a szemészorvos és az ideggyógyász sem tud segíteni. Aki pedig MÉG MINDIG bámulja a tévét naphosszat és semmilyen más infója nincs a világról, csak az a szemét, amit a médiából zúdítanak, annak -mást nem tehetek, ő már elveszett, menthetetlen- jó netet, naaaagy okostévét kívánok...
