2016. december 2., péntek

Ausztria 14/8.

Nagyon jó volt a címben azt a nyolcast odabiggyeszteni. Mert hogy a fél etap letelt, innen már lehet visszaszámolni.

Nem annyira fizikailag, inkább agyilag megterhelő az ittlét. Bár a mindennapos egész lakás totális takarítás (sokszor többször is), ágyneműcsere, napi szintű mosás, vasalás se kutya, de ezt kipiheni az ember hamar. A demencia az, ami iszonyatos energiát igényel. Mármint az elviselése, és az, hogy az ember nyugodt maradjon minden helyzetben, mosolyogjon, legyen empatikus, ne vegye magára a dolgokat (hiszen semmi másnak nincs értelme).

Emellett jó volna, ha a család is kérne/kapna segítséget, hiszen nekik is meg kell tanulniuk ezt a betegséget, és nem úgy rendezni a dolgokat, ahogy ők szeretnék, ahogy nekik jó, hanem ahogy a betegnek. (Tudom, hogy ez irtó nehéz.)

Sokan kérnek tőlem segítséget osztrák munka témában. Érdeklődnek arról, hogy lehet kijutni, mi kell hozzá, mennyi a fizetés. Ha lesz rá idő, írok róla.




A. hajnali fél öttől tevékeny volt a konyhában. Füleltem, rá-ránéztem, közben szundítottam is. Ő is aludt kicsit a konyhai fotelban, hétkor kelt fel, így én is. Nemcsak úgy néztem ki, mint egy mosogatórongy, hanem úgy is éreztem magam...

Délután három. Fáradt vagyok. Egész idáig, és már nyolcadik napja folyamatosan, takarítottam, főztem, mosogattam, figyeltem, hallgattam, mosolyogtam, megértettem, nyugtattam... Fáradt vagyok. Annyira, hogy sírni tudnék. De nem teszem. Még nem. Mert még hat nap hátravan. 
Ilyenkor erőteljesebbek bennem a kérdéseim és határozottabban tudom rájuk a válaszokat is. 

Na eddig jutottam, aztán úgy elaludtam, hogy negyed ötkor ébredtem fel a saját horkolásomra... Fáradt vagyok, na...

Este hatkor jött A. fia, P., hogy ma sem jön este, tehát nem mehetek ki. Én megértem, hogy munka után fáradt, de ők is megérthetnék, hogy szünet nélkül kínzás ez a munka, és mellesleg törvényileg jár napi két óra szabi (!).



R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: tonhal saláta, cukkini krémleves
V: sonka, sajt

Mozgás: 7km (mert azért akárhányszor kimegyek, az udvaron rohanok pár kört)