2016. augusztus 26., péntek

Negyvenkettedik születésnap

Harmincnyolctól szülinapok (bejegyzés itt)


Ugyanolyan jól aludtam, mint már régóta mindig, jól ébredtem, szülinaptól függetlenül bohóckodva, örvendve az új napnak, a fedélnek a fejem fölött, az egészségemnek (...), hogy megérhettem a negyvenkettedik évemet épen, mosollyal. És boldogan, mert azzal kezdhettem a napot, amit nagyon szeretek: futással.




Reggeli...


... majd elővettem a mini spájzom még minibb tartalmát, néztem jobbról, nézegettem balról, tudtam, hogy összehozok egy süteményt. Amolyan szülinapi félét. És tádámmm! (A receptet majd felteszem.)



M-tól szép virágot kaptam és ebédmeghívást.


A Bajor menüjét választottam.



Majd alvás.

És mini napozás a Dunán.

(Nem elemezgetem az alakomat, ott a visszakúszott narancsbőr és a zsírocska, ez van, egyáltalán nem katasztrófa, jól érzem magam a bőrömben, nekem ez a lényeg.)

      



R: 4 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: 3 tányér lencsegulyás, Budapest-szelet rizzsel, sütim
V: szotyi
Mozgás: 9 km


Köszönöm, hogy itt lehetek, ebben a fizikai formában, most. Köszönöm mindazt, amim van és mindazt, amit még el tudok érni, ahová még fejlődhetek.

Ajándékként kaptuk ezt a röpke létet, és ahogy telik az idő(m), egyre inkább érzem és tapasztalom ennek a csodáit. Annyi mindenünk van, olyan sok fantasztikus, szép dolog vesz körül, amiket érdemes észrevenni, aminek a felfogásához érdemes felnőni. Annyi kincsünk van, amiknek tényleg megéri örülni nap mint nap, hiszen akár egy pillanat alatt sokat veszíthetünk, mint az olasz fölrengést elszenvedettek: anyát, testvért, kutyát, barátot, házat, ágyat, vagyont... 

Több mint százan kívántak mára szép napot nekem. Nagyon jólesett, hogy eszetekbe jutottam, hogy gondoltatok rám, írtatok, felhívtatok, üzentetek. Köszönetképpen nektek és mindenki másnak is kívánok tiszta szívből:
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Harmincnyolctól negyvenkettőig

2012:
Tanító néniként, anyuéknál ünnepelve.


2013:
(A képen a két hetes munka etap után hazaérve.)



2014:
ápolóként, újra Knittelfeldben ünnepelve

"Ne féljetek a korotoktól, az évek számától. Én örülök, hogy ennyi vagyok, és nem szeretnék újra húszon- vagy harminc valamennyi lenni. Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Minden így van jól, ahogy van. :)"

Ezt akkor írtam, és a mai napig ugyanígy gondolom.



2015:
szintén ápolóként, szintén Knittelfeldben


2016:
"munkanélküliként", "határozatlan ideig szabadságon lévőként"

Ami biztos: azzal indítom a 42. szülinapomat, amit nagyon szeretek: futással.

(folyt. köv.)