Második hete dolgozunk. Részemről még soha ennyire motiválatlanul, tervezhetetlenül, soha ekkora bizonytalanságban, ennyi megszorítással, lehetetlenséggel nem indult tanév. Ezek óriási hányada olyasmi, amire nincs hatásom. Itt érvényesítem a megszoksz vagy megszöksz elvet. (Nincs kapacitásom új utakat kutatni a tanügyi problémákra, mint régen, rendszerszinten van gond, ahhoz én nagyon apró homokszem vagyok.)
Ma értekezlettel kezdtünk az anyaiskolában. Elhelyezkedtem a széken, kirendeztem magam alól a lágy részeket, helyükre tettem a lapockáimat és légzőgyakorlatoztam. Egyetlen egyszer mondtam csak valamit magamtól, tőlem egyet kérdeztek, arra válaszoltam udvariasan. Aztán csak lélegeztem. Mert nézzük a jó dolgokat. Volt is: amikor a parkolóhoz mentem, ezt láttam: