2023. augusztus 30., szerda

Mintamókus

Második hete dolgozunk. Részemről még soha ennyire motiválatlanul, tervezhetetlenül, soha ekkora bizonytalanságban, ennyi megszorítással, lehetetlenséggel nem indult tanév. Ezek óriási hányada olyasmi, amire nincs hatásom. Itt érvényesítem a megszoksz vagy megszöksz elvet. (Nincs kapacitásom új utakat kutatni a tanügyi problémákra, mint régen, rendszerszinten van gond, ahhoz én nagyon apró homokszem vagyok.)

Ma értekezlettel kezdtünk az anyaiskolában. Elhelyezkedtem a széken, kirendeztem magam alól a lágy részeket, helyükre tettem a lapockáimat és légzőgyakorlatoztam. Egyetlen egyszer mondtam csak valamit magamtól, tőlem egyet kérdeztek, arra válaszoltam udvariasan. Aztán csak lélegeztem. Mert nézzük a jó dolgokat. Volt is: amikor a parkolóhoz mentem, ezt láttam:


Aztán a saját sulinkban munka tovább ezerrel. (Nekem -nem viccelek- kb egy hónap kellene, amire nyugodt szívvel tudnám kezdeni a tanévet. Papíron az előírt 24, a valóságban 37 darab tanórára kell(ene) készülnöm egy héten. Kedden például 5 óra alatt van 8 órám. Nem ragozom: fizikai képtelenség az alapos készülés. A gyerekcsapatok odatevős kategória, de ezt sem ragozom. Csendben csinálom a dolgom, ami 8 órába belefér (lesz nap, hogy ez több is lesz), aztán pont. Nincs panasz, hiszen ez az ország a világ leszuperebb, legdinamikusabban fejlődő, legleglegleg még a Holdról is látszik országa. (Ugyebár.) Szóval délutáni szépség a tanári ablakából:


Csitt, csak csendben, hogy senki meg ne hallja... Avagy "mintamókus" ...