Szombat

 Piac. Sok-sok házi cucc beszerezve.

121 év...

Anyai részről 100%-ban, apai oldalról kisebb részben (apai dédanyám volt sváb) sváb származású vagyok. A nagyszüleim anyanyelve a sváb volt, az óvodában tanultak meg magyarul. Papi sokszor emlegette, hogy először "felesben" beszélték ovisként a két nyelvet, azt mondta ő kicsiként: "Óvónéni, mach' te mal uf!" (Óvónéni, kapcsold fel a villanyt!) Anyu is perfekt volt "sváb nyelvből", hiszen gyerekkorában otthon "németül" beszéltek. A képen (a könyvemből, amit már 20 éve írtam) a kislány mamikám (jaj, de nagyon hiányzik), mögötte a szülei. Dédanyám meghalt, amikor mami 11 éves volt, de mami apukája, a dédapám egy hónap híján 90 évet élt, így az életem része lehetett 20 évig. Mindenki csak Opa-nak hívta a családban. Igazán különleges figura volt. Öntörvényű, konok, de a maga módján nagyon szerette mind a négy dédunokáját, így egnem is. Ma lenne 121 éves. Isten éltessen, Opa!

Kedd, szeptember 1.

Millió kép készült a mai tanévnyitóról és első napról, egyet sem enged feltölteni a rendszer, csak ezt (egy 6 évvel ezelőtti albumból...).

Munka (talán délután 4-ig?), városban bolt, intézés, haza. Vacsora. A 30000 egységes D vitamint is kiváltottam, áttanulmányoztam a betegtájékoztatót, beírtam a határidőnaplómba, mikor kell bevennem (2 hetente 1-et). Beszéltem a húgommal, és este van, alvásidő...

Hétfő

 Este nyolc. Most ültem le...

Reggel gyógytorna. Az utolsó. Megköszöntem a gyógytornásznak, aztán váltottam pár szót a kartonozóban K-val, neki is megköszöntem a sok segítséget, majd kilövés: irány Sz., értekezlet. Irtó meleg volt. (Nagyon jó volt találkozni a sz-i kollégákkal. :) ) Aztán B. suli. Ekkor már elviselhetetlen volt a hőség, ahány fok kint, annyi bent. Segítettem a kollégáknak, közben kinyomtattam néhány dolgot, amire szükség lesz az első 1-2 héten, feltettem a termekben a németes (nagyon mini) dolgokat (a nagyobb helyet majd a gyerekek töltik ki a barkácsolt, rajzolt, festett (...) dolgokkal és a kreativitásunkat). 

Ennél lett még melegebb, de mivel hányáshatáron voltam (mindenki rosszul volt), nem fotóztam, sőt konkrétan nem sok mindenre voltam képes, habár munka lenne még, sok, 3-kor fogtuk a patyerkánkat és hazajöttünk.

Amint hazaértem, letusoltam, és élveztem a klímás lakás áldását. M-val hozattam ebédet, azt megettem 4-kor. Aztán folytatódott a pörgés itthon. Van egy dobozom, amibe tanév vége óta gyűjtöttem dolgokat, hogy majd a suliba jó lesz. Ebbe kerültek a két iskolából hazahozott irodaszereim is. Most elővettem a dobozt, kipakoltam, amit vinnem kell. Bla-bla, este nyolckor ültem le.

Megjöttek a dolgok, amiket Gyenge Dávid javasolt 27-én (folyékony gyógynövény formula), azokat is áttanulmányoztam, feliratoztam (mikor, melyiket, hogyan), megrendeltem a még két hiányzó gyógynövényt. Leugrottam a boltba (már nincs sírás a lépcső miatt, mozognom kell, terhelnem a csontozatomat is), készítettem holnapra szendvicset, tettem folyadékot.

Megnéztem az időjárás előrejelzést: konkrétan pár nap kivételével bőven 30 fok felett várható a hőmérséklet, hát elképzeni nem tudom, mit fogunk tudni kezdeni a kicsikkel ilyen embertelen hőségben... (Én az első 4 órát tartanám meg, aztán aki teheti, menjen haza, természetesen felügyeletet biztosítva a többieknek. De hát ki vagyok én?...)

forrás

A. kolléganőm minden évben más-más témájú, házi készítésű sütivel készül a gyerekeknek az első napra, ez az idei. :)

Mindenkinek kitartást, szó szerint erőt, egészséget, kötél idegeket, sok jó percet és sikereket kívánok az idei taníévre!