Péntek

5.20. Csörög a vekker. A fél lakótelep felébred rá, olyan hangos, így amint meghallom, lenyomom. És felülök az ágyban: mókuskerék. Reggeli rutin, le a parkolóba, be a kocsiba. Hívom a b-i kolléganőmet, hogy indulok (amikor B-on kezdek, elmegyek érte). Útépítés. Végigverekszem magam rajta. Munka... Előre tudom, hogy ez lesz:

Egyszer, több éve, valaki azt írta egy bejegyzés után megjegyzésben, hogy túlzottan erősen élem meg a dolgokat. Ez jutott ma eszembe munkába vezetés közben. Hogy a melóban is ezt teszem. Maximálisan igyekszem segíteni a gyerekeknek és nem ártani nekik még olyan áron is, hogy jómagam sérülök. És nem jó ez, hogy túlzottan a gyerekek szívével dobog a sajátom. Persze lehet és kell őket szeretni, de nem tudom megváltani a világot.

Ma is kaptam (a sok ölelés, mesélés, beszélgetés mellett):

És igyekszem úgy tanítani, hogy legyen benne öröm, játék, mozgás. Például az elsőben a Teddy. Ha elmondtuk vele a mondókánkat és elénekeltük a teddy-s dalocskát, valaki mindig megkapja és azon az órán vele lehet, ülhet a padján (...). Ma H. kapta és hatalmas öröm volt látni, ahogy -miközben maximálisan részt vett az órán- a párnájából pólyát varázsolt a Teddy-nek, dajkálta, mint egy babát, simogatta, és még a szokásosnál is nagyobb mosoly ült az arcán és jobban csillogott a szeme.

A folyamatos fegyelmezés viszont felőröl. Hogy szó szerint nem biztos, hogy garantálni tudom a gyerekek testi épségét, annyira durvák, annyira carnak a többiekre, sokan rám is, csak ők vannak, az egó, én, én, én...

Ma is hosszú nap volt (7-től 15.20-ig) és még vasárnap is munka...

Suli után hazaértem, felszaladtam mosdóba, szaladás vissza a parkolóba (egy hazahozott szendvicset majszolva, mert nem volt időm megenni...), be a kocsiba, irány a város. Aztán vagy 6 körrel felcuccolás (6x 70 lépcső le, aztán fel, cuccal), érzem is rendesen...

Hamarosan alvás, alig tudom nyitva tartani a szemeimet.

Szerda, csüt.

Tegnap kaptam:

Ma kaptam:

És kaptam még egy banánt is egy kis elsőstől. Nem tudtam meggyőzni, hogy tartsa/egye meg:

- Nem, nem, ez a tiéd! NEKED hoztam!

Ma újra fogorvos volt. Még mindig az ominózus szemfogam, de még mindig gyulladt, kaptam újabb gyógyszeres tömést és ideiglenes fedőtömést. (Következő időpont január.)

A fogorvos előtt a váróban akartam inni az automatából vizet, sikerült a forró vizes pöcköt megnyomnom, és jól leforráztam a jobb kézfejemet. (Zs., az asszisztens a beavatkozás alatt adott nekem a hűtőből tégelyeket, hogy hűthessem az égést.)

Két napja bevertem a térdem az egyik osztályban a tanári asztalba, sötét lila foltom lett. (Mindentől egyébként ez van, ha megütöm magam.

Tegnap annyira fájt a csípőm, hogy szó szerint alig tudtam menni...

Irdatlanul fáradt vagyok. Jövő hét az idei naptári év utolsó tanítási hete, de nagggyon zsúfolt lesz. Tele helyettesítéssel, karácsonyi műsor próbával, adventi vásárral (vasárnap)..., és nem folytatom. Két éve ilyenkor anyu már morfiumot kapott és tudtuk, hogy nagyon közel a vég. Volt, hogy nem tudott jönni az ápoló, a kollégáim szó nélkül megcsinálták helyettem a napot. Később pedig megengedték, hogy az utolsó hetet ne dolgozzam le, megcsinálták azt is helyettem. Most az egyik kollégám édesanyját műtik, egyértelmű, hogy maradok helyette, ha kell.

(Nagyon várom a szabit, millió dolog lenne itthon, de elsősorban aludni, pihenni szeretnék...)

Kedd

Már a hét első munkanapja is húzós, a végére kipurcanok. És még visszavan négy nap (jobb esetben, a köv. 2 hétben 6 napos lesz a munkahét...). Ma csak kedd, és alig tudom tartani magam.

Kezd félelmetessé válni a fáradtságom. Hetek óta így megy: hazaérek a munkából, aludnom kell. Ma 5 óra (ebből 2 összevont, így összesen 7 készülés szempontjából), 6. órában helyettesítés B-on. Aztán Mohácson bevásárlás a sulinak 2 boltban. Haza. A parkolóból hívtam M-t, jött, mentünk Jyskbe és tankolni. 5-re haza, alvás... este 8-ig. Most megírom a blogot, aztán alvás. Sz-ben sok kolléga beteg és rengeteg gyerek, ott is helyettesítés. Ma már fáj a torkom és köhögök... 

Akkora köd van reggelente, hogy a múltkor elvétettem a körforgalomban a kihajtót és Bátaszék felé mentem..., ma pedig a szememet kinéztem, hogy a sávot tudjam tartani (egy csíkos köd volt...), mivel Sz-ben kezdtem ma, 20 km...

Nézzük a pozitívumokat? Most nem, muszáj aludni mennem...