Munkanap. Sajnos van is munka elég. (Nem viccelek: ha nyáron egy nap szabit sem adnának ki, simán végig lehetne dolgozni, sőt szerintem még akkor sem végeznénk...) A tanáriban:
Még mindig lassan haladok, nagy a kupi...
... viszont haladok.
A narancssárga jelölésnél már az átválogatott, rendszerezett dolgaim, a lila is kész, de annak a 2. polcon lesz a helye, ha a még ott lévő mappákkal végeztem.
Csak a munkabeli jövés-menés:
Más.
Még nem nézek úgy ki, mint 20 éve a legkerekebb formámban.
.jpg)
Attól még elválaszt majd' 20 kiló. Viszont ezzel a plusz 10 kilóval is simán visszajönnek azok az érzetek, érzések. Hogy amire lemegyek a 70 lépcsőn, fújtatok, leizzadok. A combjaim összedörzsölődnek. Fájnak az ízületeim, főleg a térdem. Felfelé a 70 lépcsőn nem bírják a comb izmaim (sokszor előfordul, hogy meg kell állnom és koncentrálnom arra, hogy farizomból lépjek a lépcsőn). Erősebben izzadok. A ruhatáram egy vicc: amelyik póló két napja még jó volt, ma már feszül. Viszont ott van a képeken a jobb oldal is: kegyetlen sok munkával, de tudtam változtatni. Ha most hormonális is esetleg a hízásom (az étkezésem nem ad rá okot), el kell kezdenem mozogni (KELL!), mert muszáj. 50+-osan nem szabad hagynom elvesztenem az izomtömegem ekkora részét, és amúgy is: tutira nem ülő életmódra lettünk teremtve (abból gondolom, hogy érzem a roppant kártékony és fájdalmas hatásait).
Kegytlen a hőség... És nem is lesz váktozás a hónap végéig, sőt. Tudom: túléltük már párszor, most ráadásul klíma is van a lakásban, egy szavam sem lehet. (No de a klíma sem természetes dolog, a légcsövem, a torkom, a tüdőm, az ízületeim nagyon megsínylik, viszont nélküle.... hát nem is akarok belegondolni.)
