2026. július 9., csütörtök

Csütörtök: terápiák

Korán ébredtem (5-kor). Kiültem a teraszra zokniban, hosszú nadrágban, előszedett kardigánban és élveztem a hűvös, az eddigiekhez képest már-már hideg levegőt.

Reggeli: terápiás leves répával, tésztával, friss petrezselyemmel.


Aztán 9-ig várakozás a szakikra. 10-ig voltak itt a radiátor szelepcsere-szerelők. Aztán takarítás, visszapakolás. Korai ebéd (nem fotóztam, ugyanaz, mint tegnap: karalábé leves, zöldbab főzi, tükörtojás, ma is mennyei volt). Kis punyi. Majd város. Mivel mindenemet (is) kinőttem (finomabb megfogalmazás, mint a kihíztam), régóta vadásztam egy farmerre és és egy farmer rövidnadrágra (egy térd fölöttig érőre, amilyenem volt is). Már ezer helyen néztem, és nem volt, csak gyöngyös, alul rojtos, trapéz szabású, csipkés (...). Utolsó esélyként a Family Centerben (hogy ne kelljen a feltúrt belvárost végigbukdácsolnom) a teszkós kínaiba mentem. (Tudom a véleményeket a kínai termékekről, de van több is, és működnek, használhatók.) És a Jóisten velem volt: második próbára megvolt a rövid naci, első próbára a hosszú farmer. Sőt találtam egy nagyon jó fazonú egész ruhát nyárra, ez jó hétköznapra és alkalomra is, nem hagytam ott (és nagyon jó áron is volt). Már minden a mosógépben. :)

Több projekt fut a fejemben és néhány a gyakorlatban is, amiket nevezhetek terápiának is. A "tervekről" nem fogok írni, a megvalósulásukról majd talán. :)

2026. július 8., szerda

Szerda: piac, idényétkezés

Reggel piac. Sok-sok házi finomság.


Aztán nekiláttam a főzésnek. Ma melós volt, mert a friss piaci zöldbabot össze kellett vagdosni (M. besegített kicsit).


Felraktam a karalábé levest és a zöldbab főzeléket, aztán nekiálltam fagyóba rakni a kaprot.



Mosogatógép ki- és bepakolás, ebéd.



(Egy ideje tényleg mindent abból főzök, ami ebben az idényben megterem és be tudjuk háztól/piacról szerezni. Minden valami eszméletlenül finom.)

Kis punyi. Aztán süti és kapucsínó a Szamócában.

Kihűlt kaja elpakolás, egyebek, rendrakás, vacsora (szintén zöldbab főzi egy tükörtojással, annyira finom, hogy az egész lábossal meg tudnám enni együltő helyemben).

Korán alvás, reggel jönnek radiátorszelepet cserélni (valami pályázatot nyert a társasház, de senki nem tud róla semmit, csak ki van írva a bejárati ajtóra, hogy jönnek szerelni...).



 

2026. július 6., hétfő

Csütörtöktől hétfőig

Múlt héten még dolgoztam. Nagyon (NAGYON) meleg volt...


Voltak még kész páylázati művek, azokat beküldtem a Neue Zeitungba...


... ki-kijártam pihegni, de kint is olyan meleg volt, mint bent...


... képtelen voltam MINDENT el- és átpakolni, maradt még egy kupac az aszalomon (ami negyed akkora -és kicsivel még annál is kisebb- az előzőnél, de nagyjából rendben hagytam ott az utolsó munkanapon. És a tanév végi (igazgatói) beszámolót is befejeztem.


Körbevettem magam azzal, ami fontos (gyerekektől kapitt aranyosságok, egyebek):




Rengeteget alszom szombat óta. És rengeteget pihenek-bóbiskolok. És nem ébredek frissen, sőt. Egyetlen kifejezéssel tudom jellemezni azt, ahogy érzem magam (főleg felkelésnél, de amúgy egész nap, minden nap): mint akit megmérgeztek. Fejfájás, szédülés, "kóma", erőtlenség, energiahiány (...).

Igyekszem egyszerűen étkezni.


Vannak csodák: kikerült a teraszra még nyár elején ez a kis kukorica virág, mert "meghalt". Keresztanyum mondta, hogy ők a gumóból életre tudnak kelni, és lám, a gyógyító sarok gyógyított, mert él, két levelet már hozott.


Volt kolléganőm (Ausztriába jártunk együtt ápolni) hatalmas telkéről hoz haza idény dolgokat, a szomszéd lépcsőházban lakik, oda kell csak átmenni az önkiszolgáló és becsületkasszás "pultjához", hát voltam is. Kincsek:


Főzés szombaton: magával sűrített petrezselymes borsófőzelék, tükörtojás (és tárkonyos zöldbab leves).



Nem lakásfelújítás, csak takarítás, de ugyanígy érzem... Suliidő alatt nem sok mindenre voltam képes, és M. is minimum a felét csinálja, de valahogy nem akar véget érni, főleg a portalanítás. (Mert nem vicc: megcsinálod, és egy óra múlva megint kezdheted...)

Vasárnapi reggeli:



Hétfő

Tegnap is korán ébredtem, ma is 5 után. (A fentebb említett borzalmas mérgezett érzésből pár százalékkal jobban érezve magam) nekiláttam a főzésnek. Tegnap este megcsináltam a pörköltet, ma cukkini krémleves, tökfőzelék készült és feltettem a terápiás levest.


Fél 8 körül fent volt a kaja, amikor elkészült a cukkinis leves, akkor reggelizetem azt.


Ebéd:



Délelőtt is aludtam egyet, aztán ebéd után is.

Este leszűrtem a terápiásat, porcióztam.



És vacsorára abból ettem gazdagon: vele főtt répával és hússal, tésztával.


Most beraktam a fagyóba a terápiás leves adagokat, és lassan alvás, hulla fáradt vagyok.