3. nap
A reggel ügyintézéssel telt, mert például táppénzre kellett vetetnem magam. K., az asszisztens csak nevetett, mert tényleg nem is lehet már mást tenni.
Balkezes mosdás. A jobb kezem teljes mértékben használhatatlan, zúzódások, törés, a könyököm, felkarom is kék -zöld, úgyhogy marad a bal kezem. Ehhez képest egész ügyesen sikerült.
Délelőtt szenvedtem még gyógyszerrel is. A bordáim is nagyon fájtak, a kezem is sajgott, legszívesebben leszedtem volna a gipszet. És nagyon fáztam. Nincs sok pulcsim, ami van, azt pedig nem szívesen vágnám szét (hogy beleférjek gipsszel). Átsuhant egy gondolat a fejemen: anyu biztosan segít. Így elővettem a kardigánt, amit még ő adott, amikor Mohácsra költözött. Bal karral belebújtam, a gipszes, felkötött karóra ráterítettük és be lehetett gombolni, szupi!
Ebéd után kis punnyadás . Aludni nem tudtam a fájdalomtól, de legalább pihentem.
Délután süti, séta, kávé.
A kocsimmal voltunk, elvittük a garázsba. Hát a Liszt Ferenc utca frenetikus aszfaltján elég hangosan jeleztem a fájdalmaimat, M. teljesen lelassított és úgy csordogáltunk. A garázstól séta haza.
Ahogy itt ülök az asztalnál, kicsit görnyedten, így nem fájnak a törött bordák. A gipszes kezemet letettem az asztalra, de annak nem találok megfelelő pózt. Hamarosan beveszem az esti fájdalomcsillapítót, hogy tudjak majd aludni. M. holnap még szabadnapos, de szomszédunk, B. néni is mondta, hogy bármi van, vagy ha segítség kell, csak kopogjak, jön, és rám fog nézni, amikor M. dolgozik. A körömvágásra majd biztosan megkérem.
(A húgom hónapok óta szenved azzal, hogy a jobb karja szinte élettelen, kapott egy infúzió kúrát, ami akkor kicsit segített, de azóta még rosszabb a helyzet, neki semmi segítsége... MR-re novemberre kapott időpontot...)
Sok tüneményes kollégám érdeklődik, hív fel, nagyon jólesik.
