Megoldás

Reggel fotóztam a hámlást. A csípés nem lett szebb.

A húgom addig nyaggatott, amíg M. elvitt az ügyeletre. Mondtam a doktornőnek, hogy szerintem semmi bajom, csak a család unszolására jöttem. Mutatom neki a csípést. Erre ő: Jó, akkor kap egy tetanuszt, antibiotikumot, kenőcsöt, és kér a háziorvostól egy beutalót Lyme szeroloógiára. Mivel ismeretlen eredetű a csípés, ki kell zárni a Lyme kórt. Kiváltja a felírtakat, visszajön, beadom a szurit.

Megkaptam. Komolyan: egyáltalán semmit nem éreztem. Még a helye sem látszik. (Remélem, így is marad.)

(2020-ban a karomon a darázscsípés ugyanilyen volt, ugyanígy hámlott és igaz, hogy hosszú időbe telt, de meggyógyult.)

Ötlet?

 

Keddről szerdára virradó éjjel történt.

Első 1. nap, mellette 2., alul eslő 3., utolsó 4. nap.

Ötlet?

Temető körút és mini családi találkozó

A kép nem adja vissza, mennyire szép, amikor a már lombjaikat bontogató fák levelei között átszűrődik a reggeli napfény a teraszon.

Hamarosan végre nem a betondzsungelt lehet látni a lakásból, hanem egy élő, zöld "falat".

Aludtam, de sajog a fogam helye, ébredés után jöhetett a gyógyszer... Aztán temető körút. 

Nagyszokoly...

... Tamási. Előre egyeztettünk, itt találkoztunk a húgomékkal, akik Budapestről jöttek. Húgom, párja és fia, M. Majdnem teljesen egyszerre értünk a temetőbe, talán 1-2 perc eltéréssel. Temető után meghívtam a csapatot (húgomék, M.) ebédre. A Bistro 65-be. Mi már jártunk ott. Érdekes helyszín, finom ételek.

Foghúzás utáni menüm limonádé, húsleves, édesburgonya hasáb volt.

L. brutál burgert evett, jó nagy adag volt és volt benne minden földi jó.

Aztán Hőgyész. Temető, majd keresztanyum. Onnan haza.

Végig én vezettem, 265 km, hát elfáradtam. Szerencsére holnap vasárnap, korán kelni sem kell, és napközben is pihenhetek még. Remélem, hogy a fogam helye jelentősen javulni fog.

 

Péntek

A tegnapi foghúzás után túladagolt fájdalomcsillapítóval aludgattam. Aztán reggel kemény fájdalommal ébredtem. Durva volt végigcsinálni a -szerencsére rövid- napot. Étkem tegnap óta főtt répa, főtt krumpli, banán.

Ma volt a TrachtTag, a népviseletek napja, aminek az a lényege, hogy öltözzünk ezen a napon népviseletbe, avagy viseljük a népviselet egy darabját. Én ebből mindig kisebb projektet szoktam kreálni, hetekkel előtte már becsempészeket ehhez kapcsolódó feladatokat/tevékenységeket a népismeret és német órákba. Ebből készült idén egy mini ízelítő a németes faliújságra.

Többen jöttek "alkalomhoz illően", a szüleiknek itt is köszönöm.

Önfotó nagyon fáradtan, nagyon fogfájósan.

B. után sz-i suli, ott is Tracht Tag. Kölcsönadtam néhány nagy- és dédszülői ereklyémet a kiállításhoz, nagyon jó volt ott látni őket.

Hazafelé taxi lettem, jött velem 2 kolléga is Mohácsra.

Amint hazaértem, ettem pár falat krumolit, répát, aztán ledőltem. Két órát aludtam...

A foghelyemre sajnos még ma is túl kell adagolnom a fájdalomcsillapítót, de bízom benne, hogy javulni fog hamar. A lábamon a csípés nem lett szebb, a térdem sem jobb a tegnapinál. Ennek ellenére holnap temető körút (nevezhetném családlátogatásnak is). Találkozás a húgomékkal, keresztanyummal. Minden fájdalom ellenére megyek, mert megtanultam: nem szabad halogatni a számunkra fontos dolgokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi időnk van, mint amennyire gondolunk.