Csütörtök

Munka. Még egy utolsó nap a gyerekekkel. (Nagyon jó, hogy nincsenek a megszokott keretek: a kicsöngetés, becsengetés, tanóra... Mert annyi minden más van és sok dolog adódik. Hiszen a gyerekek alapvetően kíváncsiak (na nem a tananyagra, nem is csodálom). Tegnap pillangó menhely készült...

... ma susztergyűjtés és -megfigyelés töltötte ki a délelőtt nagy részét.)

Fonatot is kaptam.

(Igen: durva a lenövésem -főleg, hogy a természetes hajszínem szőke volt, most ősz-szürke-barnás...-, de holnap orvosolja fodrász.)

Kaptam:

Szerintem vagy egy hónapja pakolom a b-i tanáriban a cuccaimat, most lefotóztam: csak egy polcom kb felét sikerült.

Rengeteg anyagom van, jobbnál jobbak, mert minden gyerekcsapat más, nem lehet kétszer egymás után ugyanazt "leadni" mindenkinek. Azért szelektálok, szortírozok, igyekszem csoportosítva elrakni őket, de nagyon sok és nagyon nehéz. Főleg ebben a hőségben (bár a tanáriban a 26 fok még hűvösnek érződött, ha kintről bejött az ember, de bent negyed óra után jött a nihil).

Ha a határidőnaplómba nézek, rosszul vagyok. Két értekezlet, két évzáró-ballagás, minden nap két helyen, két helyen pakolni a cuccomat, két helyen tartós tankönyveket beszedni (...) kegyetlenül megterhelő. 

Sok még a munka júli 10-ig (tanítók addig dolgozunk), és ideje magammal is törődnöm, nagyon ideje. Egy-két projekt már fut, a többinek is neki kell állnom.

 

Visszaszámlálás

Hétfő van, már csak 4 nap és vakáció a gyerekeknek. Tulajdonképpen annyira fáradt vagyok, hogy én már nem is várom a végét, eljön, meglesz, ahogy mostanában tapasztalom az idő iszonyatosan gyors múlását, két pislantásnyira. Már rég lezártam a gyerekeket, múlt héten is már "csak" barkácsoltunk, festettünk és tanultuk a német dalt az évzáró műsorra (nagyon cuki dal, tetszik a gyerekeknek és ügyesen haladunk a tanulásával). Az utolsó héten daltanulás és egy Neue Zeitung kiírás projekt van (már ma is született kész, csodaszép alkotás). Amíg rajzoltak, én is rajzoltam, ilyesmit firkantottam:

Meglátták a gyerekek, hát mindenki akart ilyet. Készítettem egy "megrendelő lapot" és most gyártom nekik a különböző színű dombokat. 🙈

A tanáriban már egy hónapja elkezdtem a dolgaimat pakolni, szelektálni, szortírozni. Azért is, mert tavaly ugye már 1 napja az Urológiai Klinikán vendégeskedtem. Szuper segítőkész szobatársaim voltak a kórteremben, minden egyes (napi többszöri) újabb begörcsöléskor rohant egyikük a nővérszobába segítségért, a másikuk engem istápolgatott, hogy ne a földre essek, ha ájulok a fájdalomtól (ez már a DJ katéter miatt volt, egészen szeptember közepéig) ... És így tavaly év végén nem pakoltam el, nem tettem vissza a helyükre a dolgaimat. (Megjegyzés: 3 éve folyamatos, kínzó fejfájással küzdöttem, 6 éve anyut hordtam sugárkezelésre Pécsre az Onkoközpontba munka után, 7 éve az első geresdlaki osztályom nyolcadikas ballagására voltam hivatalos, 9 éve G-on utolsó tanítási nap, 10 éve volt húgom kisfiának a 8. osztályos ballagása, 11 éve elvonulásom 1. napja volt.) Annyi de annyi szuper dolgom van, de ennek a felét sem tudom minden évben használni az órákon. (Eleve minden gyerek, minden gyerekcsapat más.) Muszáj pakolnom (úgy érzem, sosem érek a végére...)

A vége mindig ez:

Tele a határidőnaplóm, anélkül már sehova (mert megjegyezni úgysem tudom), de tenni fogok róla, hogy legyenek napok, amikor pihenni fogok.

Ma egy éve...

Pontosan ma egy éve kerültem be a mohácsi sürgősségiről a pécsi Urológiai Klinikára...

Nem lehet elfelejteni azt a fájdalmat, a szenvedést.

De azóta roppant tudatosan odafigyelek a folyadékbevitelre, a rendszeres nosdóhasználatra, legyek munkahelyen, útközben, városban, bárhol. Az én drága nagymamám mondta mindig, amit utáltam akkor hallani, hogy "Timcsikém, csak egészség legyen!", hát maximálisan igaza volt.

Vasárnap

Temető körút: Mohács, Nagyszokoly, Tamási, Hőgyész.

Hőgyészen keresztanyumnál. Megint isteni ebéddel várt.

A kertje álomszép.

Mondtak mára zivatarokat, amikor rendesen bebeorult az ég, indultunk is haza. A képen véletlenül lekaptam egy bogarat 😁

Nagyon rossz, hogy ennyire ritkán jutunk el a temetőkbe. Tamásiban gyomirtózni is kellett (most minden sírnál voltunk, még R-nál is (volt osztálytársam)). És ez is egy rohanás, mert milyen már, hogy meggyújtom a gyertyát, de rohanni kell tovább, annyi idő sincs, hogy megvárjam, amíg leég a gyertya... És olyan sok ismerősöm lakik Tamásiban, de nincs idő egy talira... Az nagyon jó, hogy még van keresztanyum Hőgyészen. Ő az egyedüli összekötő kapocs a "múltammal", Hőgyésszel, mamiékkal. Olyan nagy boldogság, hogy ő mindig tárt karokkal vár, hogy főz ránk, hozhatok tőle virágot, dolgokat a kertből, beszélgethetünk. 

A vihar elől "futva" jöttünk haza. Szekszárdig esett, aztán Baranyában hétágra sütött a nap. Egészen kora estig, akkor idért a zivatar. Most is szakad az eső, de lehűlt, és a természetnek nagyon kell a csapadék, roppant száraz minden. 

És ahogy esik..., esőben aludni nagyon szeretek és legtöbbször nagyon jól tudok. Mennyire jó volna, ha holnap nem kellene órára kelni, hanem lehetne nyugodtan pihenni tovább!