...

Régen írtam. Nehéz írnom. Nehéz megfogalmazni mindazt, ami bennem zajlik. 

Leginkább dolgozom. Az előző évekhez képest rengeteg mindent lejjebb adtam,és még így sem utálnak a gyerekek.

Viszont nekem jelez a testem. Sokszor, egyre gyakrabban, egyre erőteljesebben. Január közepén egy totál nyugodt helyzetben szívnfarktus-érzetem volt. Jómagam nem foglalkoztam volna vele (bár roppant fájdalmas és ijesztő volt), de a háziorvos berendelt, mondván: ez nem játék. Az állami rendszerben (januárban) április végére kaptam időpontot kardiológiára. M. nem hagyta annyiban, mára szerzett egy (magán) időpontot Pécsre. Készült EKG, szív-ultrahang, mértek vérnyomást: minden totálisan rendben, fizikailag/szerileg teljesen egészséges a szívem, a májam, a tüdőm, a lépem, a laborom is tökéletes.

(A képen a kis fa doboz, amiben a kocsim pótkulcsát őrzöm. "Véletlenül" szív alakú.)

Mit mondott a kardiológus? A problémáimat (fizikai/testi tünet-érzeteimet) mi okozza? A stressz. Az első kérdése az volt: mit dolgozom. Mondtam. A tanácsa: elsősorban próbáljak meg a saját elvárásaimból a jelenlegi munkakörömben lejjebb adni, ha nem működik, akkor váltsak. Mert ha nem teszem, az már konkrét szervi/fizikai kásosodást fog okozni.

A feladat adott...

 

Péntek, szombat

Csütörtökön már voltam dolgozni egy rövidített napon, pénteken is mentem. Egy kolléganőmnek köszönhetően újra rövidített lett a napom, reggel szólt, hogy megcsinálja helyettem a napközit. B-on volt 2 órám, aztán át Sze-be, ott egy német óra a most összevont (32 fős) első osztállyal, a másik csapat német tanítójával és két grazi, a gyakorlatukat itt töltő nagyon kedves főiskolással, az udvaron.

Kora délután otthon voltam. Ettem egy kis húslevest, ledőltem. És egy nagyot aludtam. Nem is tudtam, hogy ennyire fáradt vagyok, nagyon hálás voltam Zs-nak, hogy bevállalta helyettem a napit.

Estére M. meghívott a Trabert Hofba vacsorázni. Napközben még agyaltam azon, hogy le kellene mondani, mert egész héten diétáztam, nem tudtam, hogy fogja bírni a gyomrom a "normális" ételt, aztán úgy döntöttem: wc ott is van, útközben is meg lehet állni, ha gond lenne. De jól tettem, mert isteni volt a kaja (is) és nem volt tőle szerencsére semmi bajom.

.................

Szombaton viszonylag korán ébredtem. Reggeli.

Bolt. Pakolászás. Dél felé éhes lettem, de nem volt itthon főtt étel. Egész héten húslevest ettem csak, főtt krumplit és háztartási kekszet a hasmenés-mizéria miatt. De mit egyek? Tészta. Igen, az jó. De milyen? Krumplis! Oké, de még sosem csináltam (mindig volt egy anyum meg egy mamim, aki megfőzte...). Hát csak állj neki, milliószor láttad, hogy csinálják! Azon kívül, hogy sótlan, finom lett. :)

Napközben készült néhány étel még, mert holnap vendégeim lesznek (M. dolgozik ma is, holnap is). Unokanővéremék jönnek, nagyon örülök, mert még nem voltak nálunk.

A képen a szalvétát leszámítva minden anyutól és mamitól van. Volt egy kis pityergés, amíg elővettem ezeket, mert nagyon hiányoznak, és mert ők gyakorlott vendégfogadók voltak. De én nem ők vagyok, és hálás vagyok, hogy voltak nekem és oly sok mindent megtanítottak és elleshettem tőlük.

Feked, Trábert Hof

Jártam már Fekeden, egyszer túráztam is ott egyedül. Varázslatos falu, igazi kincs, kis sváb gyömgyszem.

Tegnap M. hívott meg oda vacsorára.

kép

Belépsz, mosolyok, kedvesség. Halkan sváb harmonika-muzsika szól, az átalakított módos sváb épület gyönyörű, roppant tiszta.

Visszaköszönnek sváb gyökereim. Például a horgolt terítő.

A limonádé csodás.

A töltött káposzta mennyei.

Szerencsés vagyok: Mohácstól csak alig fél órányi autóútra van.

Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

Ahogy kint, úgy bent...

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” (Smaragdtábla) Eszerint belső világunk tükröződik a külső valóságban. 

Sulis asztalom...

Nem csoda, hogy folyamatosan keresek...

És igen: keresek. Bent is, magamban. Eddig sem volt tükörsima állóvíz a belső világom, de idén érdekesen alakul. Nem tudom megmagyarázni, csak lazán körülírni: kívülről kissé hullámzónak látszik a belső tavam, de a felszín alatt erős áramlatok húzódnak, örvények húznak és ezek körül a víz hevesen kavarog. Tele vagyok kérdésekkel, érzésekkel, egymásnak feszülő gondolatokkal. Nem értem magamat sem leginkább. A legjobb lenne bedugni a kézfejemet egy igazmondó kőbe és nyomtatásban megkapni, mit, miért, hogyan. De tudom: a kérdéseimre nekem kell megtalálnom a válaszokat. 

Hónapokkal ezelőtt elkezdtem már szanálni. A suliban is, itthon is. Itthon látható eredménye van, főleg a ruhásszekrényben és a polcokon. Szinte mindent, amitől megválok, elajándékozok. Egyre könnyebben megy, mert rájöttem: minél kevesebb dolgom van, annál könnyebben találok nekik helyet, annál kevesebb cuccot kell pakolnom, porolnom.

A hasmenénes sztorin túl vagyok, kicsit már tudok beszélni, de a hangszálaim még nem százasak. Ma már voltam dolgozni, Zs. jóvoltából "rövidítetten", csak 11-re kellett mennem. Jól is jött, mert mára volt időpontom a laborban és elmentem mellkas röntgenre is, hát ijesztően sokan voltak mindenhol, de másfél óra alatt végeztem a két helyen. Ráadásul napközben megjöttek az EESZT-re a leletek is: minden negatív. Ebéd után még ott maradtam a suliban, jövő héten német szavalóverseny, gyakoroltam kicsit a picikéimmel. Aztán gyorsan háziorvos, táppénzes papírért, onnan gyorsan Tankerület, leadni a táppénzes papírt. (Busójárás van, parkolót találni kész csoda.) Már útközben hívtam Cs.-t, akivel tegnap beszéltünk meg mára egy dumcsizást, hogy fél 4-ről tegyük át 4-re, mert egyszerűen nem érek haza... A Tankerülettől gyorsan haza, pisi, megettem a főtt krumolim maradékát, aztán indultam is Cs-hoz (volt roppant kedves kolléganőm). Másfél órát beszélgettünk, de ez a kis idő is rengeteget töltött rajtam.

Furán hangozhat, de akármhogy is érezzem magam, "valaki", "valami" mintha fogná a kezem, mintha mindig "véletlenül" összefutnék valakivel, aki ismér néhány választ/hasonló cipőben jár/tud rajtam jó irányba "lökni" kicsit/utat mutat/segít (...).

Nem ragozom, holnap hosszú munkanap, aludni is kell.