Ma nem volt első órám. (Régebben ilyenkor is bementem 7 körül, mostanában már nem teszem.) Ennek ellenére időben keltem, így kapkodás nélkül tudtam készülődni.
Az első órámban jött velem F., az egyik osztrák főiskolás lány németre. Elmondtam neki, hogy nem készültem, nem lesz csilivili óra, az életet szeretném megmutatni neki. Így is történt. Hát néha meresztette a szemeit szegény...
Szódolgozat másképp.
Sze-ben kezdtem, órák, onnan át B-ra, órák, röpke ebéd, majd vissza Sze-be értekezletre. Már előre elkéretőztem, így 3-kor indultam is a sze-i iskolából Mohácsra, fél 4-re jelenésem volt foghúzásra. 15.28-ra értem a váróterembe, fogat mostam és már jöttek is értem. Mivel a tályog 2 fogam között volt bal oldlon, még ma is 3 módszerrel ellenőrizte a doki, hogy melyik a ludas (szerintem mindkettő), végül a hátsóra esett a választás. Egy gyökérkezelt fog egyik gyökere tört el (azt mondta az orvos, 800-ból 1 ilyen van), oda került baktérium, ettől nőtt a tályog. Megkaptam az első szurit, amitől nem zsibbadtam el. Kaptam még 2 helyre, ettől elzsibbadt a bal szemfogam és az orrom jobb oldala. Itt már nevetve fogta a fejét a doki, hogy ezt hogy csinálom, hogy semmi nem ott van, ahol lennie kell, semmi nem úgy működik, ahogy működnie kell. Kaptam még több helyre szurit, aztán nekiállt a húzásnak. 10 percig tartott, rólam szó szerint ömlött a víz, egyenletes légzéssel próbáltam kompenzálni, hogy a pulzusom az egekben volt. Aztán kint volt. A húzás vége már fájt, de hát gyulladt gyökércsúccsal sejthető volt. Gézre harapás, fizetés, fájdalomcsillapító felírás, tanácsok, aztán jöhettem haza. Előtte még kiváltottam a gyógyszert, az elsőt az orvos tanácsára be is vettem, amikor a gézt kivehettem. Ledőltem és el is aludtam.
Holnap elvileg rövid napom lesz, de szombaton farsang...
(A jobb orrlyukam még mindig zsibbad.)
