Csütörtök

 13. nap

Tegnap kezdődött és ma folytatódott a szomorkás-depresszív hangulat. Megértem magamat, hiszen megint csak egy új és nem könnyű élethelyzetbe hoztam magam, de ismerem is ezt a csajt annyira, hogy tudom, hogy kijön ebből is.

Újdonsült balkezesként jelentős logisztikát igényel a mindennapok megszervezése. De haladok, napról napra egyre ügyesebben használom a bal kezemet. Ma én készítettem reggelit magamnak.

Aztán ebédet is főztem. Vagyis uzsonnát, mert először ki kellett találnom, hogyan szűröm majd le a tésztát és a tésztavíz hogy kerül ki a fazékból.

Volt nálam kicsit B., elhozta nekem a tusolóba tehető műanyag székét, majd ha M. holnap délelőtt itthon lesz, megpróbálok letusolni végre.

Szerda

12. nap 

Fáradt, punnyadós nap mini ténykedéssel.

Kedd

 11. nap 

Csodás őszi időben sétáltam és légzőtornáztam délelőtt.

A kis teraszunkon is őszül. Olyan két hete gondoltam arra, hogy végre idén semmi bajom, rendesen tudom majd téliesíteni a kis kertet. Aztán tessék, összetörtem magam...

A tegnap B-ról elhozott csomagot már olyan régen rendeltem, hogy nem is emlékeztem a tételekre. (Az agave szirupra egyedül, amiatt rendeltem.) Magamon is meglepődve konstatáltam, hogy csupa olyasmi van benne, amit egy kézzel is könnyen el tudok készíteni. Így ma főztem egy indiai dalt. 

Délután rengeteg üzenet jött és hívások, így elég késő délután tudtam csak pihenni kicsit. A bordáim a tegnapinál jobban vannak, ma a csukóm fájt inkább.

M. este megfaragta kicsit a gipszemet, mert annyira szoros volt, hogy az ujjaim teljesen egymásra voltak nyomorgatva, teljesen bepállott már mindegyik, tisztítani sem lehetett, fájt is, a gyűrűs ujjam pedig elkezdett hólyagosodni. Mivel már most foszlik a hatezresem, meg is lett erősítve ragasztószalaggal. Lassan űr-woman leszek 🤣