Péntek

7. nap

Reggel időben keltem. Vetkőzés, mosdás, smink 🙈, frizura 🤣 kerek 2 óra meló. Taxival kórház, traumatológia. Találkoztam K-val, megismertem a váróban egy kedves hölgyet. Behívtak, levették a gipszet. Azt a megkönnyebbülést! Átmentem átvilágításra. Tüdő és négyirányú csukló röntgenfelvétel. Vissza a traumára. Kicsit várni kellett, aztán behívtak. Minden oké. Megkaptam a körkörös gipszet, előre jeleztem, hogy könnyítettet kérek. 6ezerért rám is applikálták. Könnyebb mint a hagyományos volt, de valami baromi szoros. Két hét múlva kontroll.

Mindenki roppant kedves és segítőkész volt, gyorsan ellátták a betegeket.

Amikor kijöttem, találkoztam A-val, egy korábbi tanítványom anyukájával, nagyon jót beszélgettünk.

Érdekes, hogy egy hét gipszhordás után már mennyire száraz, aszott a bőröm...

Délután segítséget kért az egyik kollégám, megoldottam.

Korábban én sem tudtam, hiszen nem éltem át, hogy a gipszes állapot nemcsak egy bumszlit jelent, hanem fájdalmat, fáradtságot, mozgáskorlátozottságot, teljesen más súlypontot és egyensúlyt (...). A törött bordás extrát akkor még nem is említettem. Megkérdeztem a gipszelős csajt, szerinte mikor lehet majd dolgozni. Felnevetett, aztán azt mondta: minimum 1.5-2 hónap gipsz, ha szerencsém van, és azt majd a traumatológus szakorvos fogja eldönteni, nem én, szokjam meg ezt a helyzetet.

Hát mit mondjak: nem egyszerű.

Csütörtök

6. nap 

A legkényelmesebb póz ülés közben.

Viszonylag tevékeny nap volt. Reggel például elkezdtem pakolni az íróasztalon. Csupa apró bicbac, mindegyikkel külön fordulni, sokáig tartott és csak a harmadával végeztem, amikor korogni kezdett a gyomrom. Ja tényleg, még nem is reggeliztem. Amire előpakoltam, ettem, elpakoltam, úgy elfáradtam, hogy le kellett dőlnöm. (Az ágyba fekvést és a kikászálódást nem ragozom.)

Átöltözés (na ez is egy külön mutatvány), irány a M.pont, ebédért. Haza. Kajci. Elpakolás. És megint le kellett dőlnöm. Utána jött B., megbeszéltük, hogy levágja a körmömet. Érdekesség: a jobb kezemen alig nő a köröm.

Még csak 6. napja vagyok gipsy (ha-ha), de leszakad a hátam, a vállam. Holnap megyek a traumatológiára, gipsz nélküli röntgen is lesz, megkérdezem, kaphatnék -e könnyített gipszet, mert ennek csak a súlya is kínzás. 

Még ősszel van egy pulmo, egy urológiai, egy fogászati, egy reumatológia és egy endo kontrollom, de amíg a bordáim nem forrnak össze, nem fogok tudni menni.

Na nézek vmi vacsorát, holnapra bekészítettem, amit vinnem kell, úgyhogy már csak egy jót kell aludni.

Szerda

5. nap

Amikor szombaton az SBO -n begipszelték a kezemet, annyit mondtak, hogy tartsam a szívem vonalán a karomat vagy felette, éjszaka is. Ma beírtam a keresőbe, mivel tudnám még elősegíteni a gyógyulást. Hát akad pár dolog.

 Torna: a gipszből kiálló ujjak pumpáló mozgatása, a könyök és a váll átmozgatása óránként.

Kálcium, D vitamin, K2 vitamin, C vitamin, magnézium bevitel.

Fájdalomcsillapítás. Na itt ahány orvosi oldal, annyiféle ajánlás. Az egyik paracetamolt, a másik non-szteroidot ír. Amúgy is nagyon minimalizálom a gyógyszert, amíg állkapocs -összeszorongatás nélkül elvagyok, nem veszem be. (Eddig napi max 2 Voltaren 75-öt nyertem.)

Megnéztem akkor már a bordatörés gyógyulásának elősegítését is, a legfontosabb a légzőtorna, ezt az SBO -n is mondták: a fájdalom miatt az ember hajlamos felületesen lélegezni,ami miatt tüdőgyulladás alakulhat ki. Úgyhogy lélegzem.

A bal kezemet egyre ügyesebben használom, csak szörnyen hamar elfárad. De szegénynek lesz ideje erősödni, ügyesedni. 🙈

A legnehezebb a wc papírt letépni, a hátsóm kitörlése, a kézmosás, a bekötött zacskót kibontani, a palackról a kupakot le- és visszatérni. A nagyszobai nagy redőnyt nem tudom felhúzni. Minden más is többszörös időbe telik, de megoldom. A fotózás is kemény logisztikát igényel, pl. amikor voltam sétálni, nem tudtam kivenni a kis tatyómból egy kézzel a telót, így nem tudtam fotózni. 

A tenyerem szép zöld, már amennyire a fotóhoz el tudtam fordítani a karomat, az ujjaim is még zöld -ízületesek, de az óvatos tornáztatás segít abban, hogy kicsit már ki tudom nyújtani őket pár másodpercre.

A kézfejet nem látom, de azt igen, hogy az ujjaimon minimális apadás látszik, csak a fájdalom nem csökken egyelőre. 

Ma még nem vettem be gyógyszert, de alváshoz kell majd.

És ki kell találnom, hogyan öltözzek hidegebb időben.