....
Kis elsős áll velem szemben közel, nyújtja a nyakát, úgy néz rám fel.
- Majdnem akkora vagyok, mint te!
.......
Kicsi elsős óra közepén kisétál hozzám.
- Meg kell öleljelek.
Szorosan rám tapad, az óra következő pár percét így tartom.
..............
Mini elsős kisfiú -szintén óra közepe felé- odaszalad hozzám, átölel:
- Te vagy a szelelmem.
...........
Az elsős X. odajön hozzám.
- Kimehetek inni? Egész nap csikar a torkom.
.......
- Timi néni, te vagy az eeegész bolygón a legjobb német tanító néni!
- Ugyan már, nem is ismersz más német tanító nénit.
- De én akkor is tudom, hogy az eeeegész bolygón te vagy a legjobb!
...
Szintén elsős:
- Timi néni, maga hogy tud eeeeennyire türelmes lenni?
....
Az utolsó kis elsőske kérdéséhez: kegyetlenül nehezen, és most már nem is mindig megy. Olyan mértékben vagyok fáradt idegileg, hogy arra szót sem találok. Amikor ma fogorvosnál voltam, beültem a székbe és örültem, hogy csend van, nem szól a zene. Kábé 1 perc telt el így, amikor Zs., az asszisztens megszólal az orvosnak címezve: Nincs rádió? Csinálsz valami zenét? És lett zene. És már ez a halk zümmögés is borzolja az idegeimet. Az utolsó (... :( ) felső rágófogamat viszont sikerült megmenteni, egy töméscserével megúsztam. Következő időpont júniusban, a ma kezelt fogam előtti jön, ami akkor tört le, amikor anyu haldoklott. A gyökeret veszik majd ki, de azt már a szájsebész doktornő csinálja.
