23. nap
Pénteken volt egy utazásos "főpróba", Eszékre mentünk palackot visszaváltani. Pályán kb 140 km oda-vissza, kipárnázva, mindent betartva. Úgy elfáradtam, hogy másnap reggel 8-ig húztam a lóbőrt.
Ma sokkal hosszabb útra indultunk. A pénteki tapasztalat alapján tudtam, hogy kell még egy párna, az út egy részén fel kell kötni a gipszes kezemet a nyakamba, az út előtt kell egy fájdalomcsillapító.
Kinéztük az útvonalat, szegény M. egyedül mindent lecuccolt a harmadikról, aztán vegyes, de főleg jó minőségű utakon és két autópályán 4-5 megállóval 5 óra alatt Őriszentpéterre értünk.
Kalandos vacsora.
Kértünk inni x-et és y-t. Hamarosan jön vissza a pincér: az x elfogyott, jó lesz helyette Z? Legyen. Rendeljük az ételt. Kisvártatva jön a pincér: sajnos a Q elfogyott. Hát már alig tudtam visszatartani a nevetést. Mondtam M-nak: ha jönnek a számlával, kinyitom a pénztárcát, hogy sajnos elfogyott (a pénzem) 🤣🤣🤣 De itt még nem ért véget a történet. Megrendeltük a másodikat is ugye, de jön megint a pincér: nincs már a G-ból. 🙈 Jó, legyen helyette R. Desszertnek kértünk még az elején tökös-szilvás rétest, ilyet még nem ettünk. A desszertre került a sor, de jön a pincér: sajnos csak másfél adag van 🤣😭🙈🤣 Na, már egy ideje a szálláson vagyunk, de még mindig röhögünk 😆😂😆😅😂
Mellesleg mindketten jóllaktunk.
Azt hiszem, ma sem kell altató.
