Vasárnap

 

Nem történt ma semmi extra. Egy kényszervigyoros kép, ami a húgomnak készült. Mert amire bekászálódok az ágyba, felpolcolom a gipszes karomat, már hulla fáradt vagyok...

A kezem ma kevésbé fájt, a bordáim annál inkább... Így megy ez...

Szombat

 8. nap

Hú, este a Xil.ox nagyon jó szolgálatot tett ...

M. ma délután kezdi a munkát, így reggel el tudott menni a piacra. Hozott szépséget...

... és finom házi alapanyagokat. Reggelit is készített.

Aludtam kicsit ebéd után.

Séta. Csak kicsi, a lakótelepen. És itt most csatolni akartam a fotót, amit készítettem, de ezek szerint nem érte el mégsem a bal hüvelykujjam a gombot a telón. Hja, a hirtelen balkezesség örömei...

Az esés óta ma délután sikerült először tüssznentenem. Hát jelentem: azóta sokkal jobban fájnak a bordáim mint valaha is. Kegyetlen.

Ma egész nap minimálban nyomtattam energiaügyileg, de hát elméletileg nincs is más dolgom ...

Születésnap

Drága anyu, ez volt az utolsó együtt töltött születésnapod. 

Ekkor már nagyon nem voltál jól. Egy hónap múlva már betegszállítóval vittelek az onkológiára, a laborleleted és a CT is azt mutatta, hogy már szinte nem is élsz (CRP 200, máj - és veseműködés szinte nulla ...). Nagyon ragaszkodtál még kegyetlen fájdalmaidban is az élethez. A fotó készülte után két és fél hónappal aludtál el.

Ma van a 3. égi szülinapod. Ha itt lennél, 73 éves lennél.

Remélem, hogy ahol vagy, tudsz enni egy hatalmas adag fagyit.

Nagyon hiányzol 😞🩶

 

Péntek

7. nap

Reggel időben keltem. Vetkőzés, mosdás, smink 🙈, frizura 🤣 kerek 2 óra meló. Taxival kórház, traumatológia. Találkoztam K-val, megismertem a váróban egy kedves hölgyet. Behívtak, levették a gipszet. Azt a megkönnyebbülést! Átmentem átvilágításra. Tüdő és négyirányú csukló röntgenfelvétel. Vissza a traumára. Kicsit várni kellett, aztán behívtak. Minden oké. Megkaptam a körkörös gipszet, előre jeleztem, hogy könnyítettet kérek. 6ezerért rám is applikálták. Könnyebb mint a hagyományos volt, de valami baromi szoros. Két hét múlva kontroll.

Mindenki roppant kedves és segítőkész volt, gyorsan ellátták a betegeket.

Amikor kijöttem, találkoztam A-val, egy korábbi tanítványom anyukájával, nagyon jót beszélgettünk.

Érdekes, hogy egy hét gipszhordás után már mennyire száraz, aszott a bőröm...

Délután segítséget kért az egyik kollégám, megoldottam.

Korábban én sem tudtam, hiszen nem éltem át, hogy a gipszes állapot nemcsak egy bumszlit jelent, hanem fájdalmat, fáradtságot, mozgáskorlátozottságot, teljesen más súlypontot és egyensúlyt (...). A törött bordás extrát akkor még nem is említettem. Megkérdeztem a gipszelős csajt, szerinte mikor lehet majd dolgozni. Felnevetett, aztán azt mondta: minimum 1.5-2 hónap gipsz, ha szerencsém van, és azt majd a traumatológus szakorvos fogja eldönteni, nem én, szokjam meg ezt a helyzetet.

Hát mit mondjak: nem egyszerű.