Kedd és recept

Ezzel volt a legfőbb bajom ma is:

Ha kicsit feljebb ment, jött a heves és gyors pulzus is vele. 

Aztán beszéltem a húgommal. Elmondta, hogyan csípték el még az elején a megfázásukat:

Méz, kurkuma, gyömbér, reszelt fokhagyma, citromlé. Készítettem is 2 napi adagot, az elsőt meg is ettem. Rá 2 órára 50%-ban kidugult a péntek óta eldugult jobb fülem, a bal szinte teljesen. És a hőm csak 36.9.

Recept:

Hozzávalók (1-2 adaghoz)

• Gyömbér: 3–5 dkg friss gyömbér (reszelve, nekem nem volt itthon gyökér, port használtam)
• Fokhagyma: 2 (nagy) gerezd (reszelve)
• Kurkuma: fél teáskanál (őrölt) kurkuma
• Citrom: 1/2-1 db frissen facsart leve (Lime-ot használtam, mert citrom sincs itthon)
• Méz: 1 evőkanál (ízlés szerint szerintem)
• Víz: kevés (ha lenne itthon, kis narancslevet használnék)
• Fekete bors: csipet (ha jól tudom, segíti a kurkumin felszívódását) 

Elkészítés

Egyszerűen mindent sorban tettem a kis üvegcsébe és összekevertem.

Adagolás

Utánanéztem. Fogyasztás: reggel, éhgyomorra érdemes bevenni egy kis adaggal. Az erős fokhagyma- és gyömbéríz miatt érdemes hirtelen legurulítani, lenyelni. Én iziben meg is ettem az első adagot, egy nápolyi kíséretében, mert más nincs itthon. (M. folyamatosan dolgozik, én csütörtök délután óta itthon vagyok...)

Tárolás

Hűtőben, jól záródó üvegben legfeljebb 3–5 napig tárolható, de a friss hatás és vitaminok megőrzése érdekében a legjobb 1–2 napon belül elfogyasztani.

Nem tudom...

... milyen nap van, így megnéztem a naptárban. Szóval a cím: hétfő.

Most, hogy itthon vagyok és élvezem a táppénz és a betegség minden előnyét (ha-ha...), újra rádöbbentem, mennyire kevés is elég lenne a boldoguláshoz, sőt, az élethez. Ha az egészség megvan (igen, mamikám, igen, tudom, már jó néhány éve tudom, hogy igazad volt -megint csak-, amikor azt mondtad: "Timcsikém, csak egészség legyen!"), szóval ha van egészség, tényleg minden más megoldható. Péntek óta (4. napja) itthon vagyok. Van fedél a fejem felett, van terasz, ahova kimehetek levegőre, van annyi, amit enni tudok, van tiszta ivóvizem. Vannak, akik figyelnek rám. Van gyógyszerem. Tudok tiszta ruhát húzni. És tényleg úgy gondolom, minden más megoldható. Akkor miért töröm annyit magam nap mint nap a munkahelyemen, hogy megfeleljek abban, amire a szerződést aláírtam? Miért kínzom a gyerekeket "hülyeségekkel"? Miért nem tudok úgy élni, amikor nem vagyok beteg, mint ahogy létezem/gondolkodom betegen? Annyira gyorsan, szó szerint egy pillanat alatt elveszthetünk mindent (MINDENT), amit addig létfeltételnek tekintettünk. Olyan gyorsan itt lehet (van) egy teljesen más világ, egy totálisan félreértelmezett valóság. Egy olyan jelen, ami mamiék generációjának is az volt, de amit mi még sosem éltünk át. Én sem tudok ezzel még gondolatban sem mit kezdeni, de sajnálom azokat, akik egy virtuális valóságban ragadtak (netfüggők), mert nekik még sokkal nehezebb lesz...

Élni MOST kell, mindazzal, amink van, minazokkal, akik vannak nekünk.  

Vasárnap

M. este hazajött a munkából, rám nézett:

- Jézusom, hogy nézel ki?!

Azt hiszem, ezzel elmondtam röviden, hogy érzem magam.

Ember tervez...

A tanári asztalom. Amikor L., a kis segédem bevitte a dobozomat a tanáriba, csak állt ott és megkérdezte: Mi volt itt? Bomba?! Na ezt a kupacot szerettem volna racionalizálni csütörtök délután. 

Már pár napja köhögtem, csütörtök délutánra elkezdett fájni a torkom, fújtam az orromat, szédültem. Alig tudtam haza vezetni.

Gondoltam: alszom egy jót és pénteken megyek dolgozni. Hja, ez is terv maradt. Pénteken, amikor felkeltem, rosszabbul voltam mint előtte. Jött még pluszban arcüreg-, fülfájdalom és fejfájás, és úgy bedurrant az állkapcsom, hogy nem is értettem.

Orvoshoz menni fizikai képtelenség lett volna, így online beszéltem a doktornővel. Kaptam antibiotikumot és táppénzre vett.

Kiegészítve néhány itthoni dologgal az arzenálom:

+526 Hz.

Ágyban írok, nehéz még fent lenni.