Hétfő

Készültem a napra. 3 összevont óra (az már ugye 6), aztán át a másik suliba, ott 2 külön óra (úgy értem, hog csak egy osztály van bent órán), majd ebéd. És visszavolt még a 7. óra (kettőtől 3 negyed 4-ig) 32 másodikossal. Elővettem hát az ebédemet. És a kis üvegcsémet. Mutatom a németes páromnak (az üvegcsét), hogy én készültem. Kikerekedett a szeme. Aztán elárultam neki, hogy a salátához az öntet volt a kis üvegben.

 

Vasárnap

A 2. munkahét (most már gyerekekkel) a bődületes hőségben viszonylag gyorsan eltelt. Hulla fáradt voltam minden nap, de péntekre már teljesen KO. A hétvége is nagyon gyorsan eltelt.

Ebédke: egyszerű fehér- és sárgarépa leves...

... tegnapról maradt olasz gyors tészta salátával...

... és 2 palacsinta.

Aztán beájultam és 4-ig aludtam...

Holnap nagyon hosszú napom lesz. B-on kezdek, aztán át Sz-be, 14.40-ig óráim vannak. Onnan gyorsan haza, fogmosás, 15.30-ra fogászat. Majd onnan vissza B., szülői értekezlet 16.30-tól...

 

Szombat

 Piac. Sok-sok házi cucc beszerezve.

121 év...

Anyai részről 100%-ban, apai oldalról kisebb részben (apai dédanyám volt sváb) sváb származású vagyok. A nagyszüleim anyanyelve a sváb volt, az óvodában tanultak meg magyarul. Papi sokszor emlegette, hogy először "felesben" beszélték ovisként a két nyelvet, azt mondta ő kicsiként: "Óvónéni, mach' te mal uf!" (Óvónéni, kapcsold fel a villanyt!) Anyu is perfekt volt "sváb nyelvből", hiszen gyerekkorában otthon "németül" beszéltek. A képen (a könyvemből, amit már 20 éve írtam) a kislány mamikám (jaj, de nagyon hiányzik), mögötte a szülei. Dédanyám meghalt, amikor mami 11 éves volt, de mami apukája, a dédapám egy hónap híján 90 évet élt, így az életem része lehetett 20 évig. Mindenki csak Opa-nak hívta a családban. Igazán különleges figura volt. Öntörvényű, konok, de a maga módján nagyon szerette mind a négy dédunokáját, így egnem is. Ma lenne 121 éves. Isten éltessen, Opa!