Csütörtök

34. nap 

Hétfő estére teljesen kipurcant a bal kezem, karom. Várható volt. Azóta kicsit kímélem, ma sem írok sokat, pedig tudnék...

Néhány étel az elmúlt napokból:

Ma reggeli terasz:

Begyulladt a szemem. És dagad a bokám...

Hétfő: egy hónapja gipszben

 31. nap

Összességében irtó gyorsan telnek a napok. Valahányszor kinézek vagy kimegyek a teraszra, próbálom a fejemben rekonstruálni, hogy a fenébe eshettem ekkorát. Ami biztos: nagyon gyorsan történt. Elakadt a papucsom a járólapban, a következő pillanatban álltam és kegyetlenül sajgott a jobb kezem, dagadt volt és kék. És láttam, hogy a fregoli, amire ráestem, eltört.

Most éjjel többször felébredtem arra, hogy nagyon fáj a BAL kezem. Egy hónapja ezzel kell csinálnom mindent és szegénykém nehezen viseli. Az egyik legnehezebb dolog: letépni a wc papírt és megtisztítani magam nagy dolog után. És a fogmosás. Valahogy nehezen veszi az agyam a bal kézzel sikálást, pedig ha belegondolok, nem tűnik olyan nagy mutatványnak. A tusolás kemény, de megoldható egyedül is, csak rendesen ott kell lenni fejben. (Ma néztem: egy legalapabb, leggyorsabb tusolás kerek 40 perc volt.) Na és kabátot összecipzározni! 🙈

Mindenhez sokkal több idő kell, így sokminden nagyon fárasztó.

Viszont több dolgot tudok szinte napról napra egyre ügyesebben megtenni bal kézzel.

A képen az 1. és a 4. heti állapot.

A bordáim sokkal jobban vannak, a kezem viszont ugyanúgy fáj, mint az elején.

Reggeli:

Ebéd:

Vacsora: leves és egy szelet szombati maradék pizza.

Nagyon-nagyon 2.

 Sokat, nagyon sokat gondolkodom azon, visszamenjek-e dolgozni, van-e értelme a tanítóságomnak, van-e helyem a gyerekek között, tudok-e bármit nyújtani/segíteni/tanítani/adni nekik. És akkor mielőtt épp kikapcsolnám a gépet, elém kerül ez.

A teol.hu tette fel a kérdést:

Ki volt az a tanár Tolna megyében, akire még ma is jó szívvel emlékszel? Írd meg a nevét!

És a komment:

Takács Tímea Timi néni

Nem is olyan régen a nagyobbik lányomnak segítettem tanulni, és közben mondtam neki, hogy annak idején nekem is Timi néni volt a tanítóm, és ő annak idején így tanította nekem ezt. Úgy gondoltam, megosztom vele ezt a kis emléket, hátha neki is könnyebb lesz így megérteni.

(Az első két osztályban Timi néni volt a nagyobbik lányom egyik osztályfőnöke, most pedig a kisebbik lányomé lett. Úgy látszik, mi valahogy vonzzuk a csodás Timi néniket!

Természetesen a többi tanító nénit is ugyanilyen szeretettel őrizzük a szívünkben, hiszen mindannyian hozzátesznek valami különlegeset a gyerekek mindennapjaihoz)

És most csak sírok...