Hétfő, kedd, szerda

A fura hétvége után hétfőn hulla fáradtan mentem dolgozni. Egész nap ásitoztam, bármikor el tudtam volna aludni. Ráadásul a hétfő a(z egyik) legnehezebb napom, hosszú, tömény, hát örültem, amikor hazaértem...

A kedd kicsit konszolidáltabb volt: időben mentem aludni, ez is nagy mértékben hozzájárul a nap véghezviteléhez.

A mai (szerda) nap is hosszú volt és tömény. Nem egy óra volt, amiről legszívesebben kirohantam volna... Október-november körül még azt gondoltam: nem tudok már tanítani, nem értek a gyerekekhez, öreg vagyok már ehhez. Mert hogy úgy láttam, hogy csak én vagyok így ezzel (hogy az óra nagy része fegyelmezés, hogy én a fejem tetejére is állhatok, mert semmi, de semmi nem érdekli őket...). Azóta sok kollégával beszéltem, egyre többen érzik így magukat. De ma meglepődtem, amikor egy roppant tapasztalt kollégával beszélgettem, aki aztán igazán ért a gyerekek nyelvén, és mesélte, hogy egyszerűen nem tudta elmondani, amit szeretett volna órán, mert  mintha a falnak mondaná, senki nem figyelt rá, hát kiment a teremből és legszívesebben elsírta volna magát. Mindig mondom azoknak, akik aaaannyira irigylik a pedagógusokat: csak egy hetet csinálj végig velem, nem helyettem, és sikítva fogsz menekülni. Ma beszélgettem egy csajszival, aki szokott bölcsikben-ovikban-sulikban fotózni, ő mondta, hogy sosem gondolta volna, mennyire megterhelő idegileg főleg az iskolákban a folyamatos zaj... És az csak a zaj...

Holnap a sze-i munkatársak jönnek B-ra hospitálni, jövő héten B-on nyílt nap (1.-2. osztályos németet kell tartanom), közben szinte minden napra külön program, á, nem ragozom.

Ma a (suli)nap végefelé átsuhant egy gondolat a fejemben, nem rossz, nem rossz, ízlelgetem. Ha megvalósítom, szinte mindenki jól jár.

 

Megfontolásra

"Gloviczki Zoltán A holnapután iskolája című könyvében arról ír, hogy a kiegyensúlyozott emberi működéshez kapcsolatokra, tiszteletre, önbecsülésre, flow-élményre, a hatásgyakorlás tapasztalatára és a jelentés érzésére van szükség.

A 21. századi pedagógia nem a tudástartalmak átadását jelenti.

Hanem, a közös gondolkodást,
a kapcsolódást,
a reflektálást,
az alkotást,
tartalmak közös létrehozását,
a tanultak közös használatát, adaptálását.
És közben megéljük azt is, hogy hatással lehetünk egymásra és a saját szakmai közegünkre."

forrás

 

Öröm(ök)

M. a hétvégén folyamatosan lett jobban, szinte óráról órára. Így ma -habár én ennek épp nem örültem- motorral tudott hazajönni. És jól haza is ért. Én más útvonalon jöttem vissza mint amin odafelé mentem pénteken, most Cece felé, így Németkér után fel tudtam menni a pályára és 90 km-en nem kellett valaki után battyognom (és nem sorolom, mert nem szeretném a negativitást szétszórni a blogban és így köztetek), tempomat 130 és hadd szóljon. 

Habár sokszor megálltam (pisilni és mert nagyon fáradt voltam), jól hazaértem.

Itthon kipakolás, aztán alvás.

Kis evés, alvás.

M. sokkal jobban van, ennek igazán örülök.

forrás

Megnéztem az appot: hazafelé 4.5-öt futott a kis Swift, tehát a Mohács-Szentantalfa-Mohács kört 4.35-ös átlagfogyasztással abszolváltam.

És minek örültem a hétvégén a legjobban? Hogy M. nem a Zemplénbe ment motorozni. 

Nem mindegy

 Amikor -már majdnem két éve- autót választottam, az első 3 legfontosabb szempont között szerepelt a fogyasztás. Megnéztem, hogy értem ide tegnap:

Nem mindegy.

Szombat: kicsit javuló helyzet

Kevés alvás után viszonylag korai ébredés.

Kisbolt. Tényleg roppant pici, de mindent megkaptam, ami a listán szerepelt. 

Csodásan kisütött a nap.

Én otthon éreztem magam 🤣, ebédet főztem: főtt krumplit és főtt répát.

M. nagyon lassan, de javulgat. Úgy döntöttünk, hogy maradunk ma még itt, holnap meglátjuk.

Délután kis napozás.

Az élet mindenhol élni akar.

Délután is punyi, és újra este van.

M. fekszik, legalább ma már evett kis főtt krumplit és főtt répát és némi sós kekszet és a tegnapinál több folyadék is sikerült. Holnapig még gyógyulhat.

Derült égből Káli-medence, mert helyzet van

M. motorozni ment szerdán, 3 napra indult. A 2. éjjel hasmenése lett gyomor és bél fájdalommal, az a durva fajta. Semmi evés, kortyolgatós ivás, fekvés, mert másra nem képes. Estére sem lett jobb, se innivalója, se keksz, se gyógyszer, nem gondolkodtam tovább: gyorsan legszükségesebbek összekészít, tankolás, GPS beprogramoz, este 6-kor irány a Káli-medence.

Majd' 300 km, sötétben, egyedül, pénteken, hulla fáradtan..., de letoltam. Éjjel 10 előtt értem ide Szentantalfára.

Folyt. köv.