Gunaras 3. nap, dobozolás, születésnap

Na jó, konkrétan 2. gunarasi nap, ha összeadunk (péntek fél nap, ma is, a szombat volt teljes).

Még nem érzem az -újabb- antibiotikum hatását, így viszonylag jókat tudok enni. Reggeli:

És ettem még vajas-lekváros kiflit és egy kis gyümölcssalátát is.

Pakolás, búcsú a szállodától.

Hőgyész, keresztanyumnál kicsit. Tényleg csak beugrottunk, sok volt a dolog még itthon, siettünk haza.

Például dobozoltam két napra.

Reggeli: bundás kenyér, paprika.

Ebéd: párolt zöldség, rizs, körte, mozzarella, tejföl.

Szerintem még egy szemdvicset kellene tennem (legalább), mert jövő héten tényleg csak aludni fogok hazajárni...

Apu ma lenne 80 éves. Elképzelni sem tudom öregen, mert 54 évesen halt meg. 26 éve. Még mindig nagyon sok mindenre emlékszem a betegségéből, a halálából, a temetéséből. Mintha múlt héten lett volna... Sokat beszélgetek vele "lélekben", mert annyi mindent kellett volna megbeszélnünk, elrendeznünk (...), de ilyenkor ő is ugyanazt mondja, mint anyu: "Timi, magadnak kell megbocsátanod". 

Egy 1975-ös képet választottam most, ahol az emeletes ágy felső részén bolondozom 1 évesen apuval és a plüsökkel.

Boldog égi születésnapot, apu!

Gunaras 2. nap

Most, hogy a tavalyi antibiotikum-dömping után nagyjából helyrejött a gyomrom, alig vártam a reggelit. Azért nem zabáltam (nem éri meg), de ettem rendesen. (Sajnos befigyel a 2. képen a desszert, az antibiotikum a probiotikummal...)

Reggeli után pihenés.

Aztán Siófok. (Innen egy órányira van )

(M. fotói)

Mint majdnem kereken 9 éve!

(A mai képen úgy nézek ki, mint aki elhasalt 🤣)

Séta után Ramirez. 

Mint majdnem kereken 9 éve.

Vissza a szállodába, ott pihenés vacsoráig.

(Tudom, hogy sokaknak még ennyi sem jut.) Még bele sem jövök a pihenésbe, holnap már vége és kezdődik újra a mókuskerék...

Hetem, Gunaras 1. nap

Három hónapja dolgoznom Sze-ben is, és csak a héten vettem észre, hogy az előtérben olyan a burkolat, mint mamiéknál volt a verandán Hőgyészen.

Nagyon megterhelő a két iskolákban tanítás.

Sok technikát alkalmazok minden nap minden percében azért, hogy elviseljük, hogy túléljek. Azért még mindig igyekszem a gyerekek arcára mosolyt varázsolni.

És figyelek arra, hogy mozogjak is.

Ahhoz képest, hogy tavaly beszéltem az Öreggel, hogy elég volt a betegségből, az orvosokból, csütörtökön a suliban egy német órán volt egy "szívinfarktusom". Ki kellett mennem a tanteremből, úgy éreztem, hogy elájulok, nehezen kaptam levegőt. Két -három perc múlva jobb lett. Borzasztó ijesztő volt. Ha még egyszer előfordul, elmegyek orvoshoz. Aznap délután kellett mennem fogorvoshoz, megkértem, hogy hanyagoljuk a gyökérkezelés folytatását. Viszont nőtt egy pukli az egyik fogamnál, kértem, hogy azt nézze meg. Tályog, antibiotikum, két hét múlva foghúzás...

M. hirtelen ötlete: Gunaras. Hát jöttünk.