Ahogy kint, úgy bent...

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” (Smaragdtábla) Eszerint belső világunk tükröződik a külső valóságban. 

Sulis asztalom...

Nem csoda, hogy folyamatosan keresek...

És igen: keresek. Bent is, magamban. Eddig sem volt tükörsima állóvíz a belső világom, de idén érdekesen alakul. Nem tudom megmagyarázni, csak lazán körülírni: kívülről kissé hullámzónak látszik a belső tavam, de a felszín alatt erős áramlatok húzódnak, örvények húznak és ezek körül a víz hevesen kavarog. Tele vagyok kérdésekkel, érzésekkel, egymásnak feszülő gondolatokkal. Nem értem magamat sem leginkább. A legjobb lenne bedugni a kézfejemet egy igazmondó kőbe és nyomtatásban megkapni, mit, miért, hogyan. De tudom: a kérdéseimre nekem kell megtalálnom a válaszokat. 

Hónapokkal ezelőtt elkezdtem már szanálni. A suliban is, itthon is. Itthon látható eredménye van, főleg a ruhásszekrényben és a polcokon. Szinte mindent, amitől megválok, elajándékozok. Egyre könnyebben megy, mert rájöttem: minél kevesebb dolgom van, annál könnyebben találok nekik helyet, annál kevesebb cuccot kell pakolnom, porolnom.

A hasmenénes sztorin túl vagyok, kicsit már tudok beszélni, de a hangszálaim még nem százasak. Ma már voltam dolgozni, Zs. jóvoltából "rövidítetten", csak 11-re kellett mennem. Jól is jött, mert mára volt időpontom a laborban és elmentem mellkas röntgenre is, hát ijesztően sokan voltak mindenhol, de másfél óra alatt végeztem a két helyen. Ráadásul napközben megjöttek az EESZT-re a leletek is: minden negatív. Ebéd után még ott maradtam a suliban, jövő héten német szavalóverseny, gyakoroltam kicsit a picikéimmel. Aztán gyorsan háziorvos, táppénzes papírért, onnan gyorsan Tankerület, leadni a táppénzes papírt. (Busójárás van, parkolót találni kész csoda.) Már útközben hívtam Cs.-t, akivel tegnap beszéltünk meg mára egy dumcsizást, hogy fél 4-ről tegyük át 4-re, mert egyszerűen nem érek haza... A Tankerülettől gyorsan haza, pisi, megettem a főtt krumolim maradékát, aztán indultam is Cs-hoz (volt roppant kedves kolléganőm). Másfél órát beszélgettünk, de ez a kis idő is rengeteget töltött rajtam.

Furán hangozhat, de akármhogy is érezzem magam, "valaki", "valami" mintha fogná a kezem, mintha mindig "véletlenül" összefutnék valakivel, aki ismér néhány választ/hasonló cipőben jár/tud rajtam jó irányba "lökni" kicsit/utat mutat/segít (...).

Nem ragozom, holnap hosszú munkanap, aludni is kell.

Szerda

Mivel minden hasmars -diétás dolgot megettem, délután főztem majdnem kereken egy liter vegeta levest némi zöldséggel és meg is ettem.

Pihentem egy órát, aztán vasárnap óta először kimerészkedtem, leugrottam a boltba. Főztem egy húslevest és krumplit.

Sokkal jobban vagyok. A tortúra legyengített, de ma tudtam viszonylag sokat pihenni. 

Holnap reggel labor és mellkas röntgen, aztán megyek dolgozni. Rövid nap lesz, jó is ez így kezdésnek.

 

Hétfő

Vasárnap olyan szépen odakészítettem mindent a konyhai kilövőállásba másnapra (suliba cuccok, kaja dobozolva a hűtőben, visszaváltandó palackok...), erre hajnalban jött a hasmenés, mintha rám fújták volna. A hangom visszajödt, még nem százas, rekedtes, de tudok beszélni és nagyon jót tett a 3 nap némaság, mert sokat pihentek a hangszálaim, nem fájnak.

Hatalmas főzést csaptam...

Estére jobban vagyok: a gyomorszájamat már nem akkora terméskő nyomja, mint délelőtt és ritkult a mosdóba járások száma is. Csak az a mosott f.o.s kategória még mindig. Remélem, hogy éjjel nem zavar meg az a bizonyos "vékony" és tudok pihenni, aludni.

Ezt már tényleg nem hiszem el...

Tavaly február óta folyamatosan beteg vagyok. 

Idén nem volt egy olyan nap, hogy ne fájt volna valamim. Túl vagyok egy "influenzán", a jobb kézfejem 2018 óta fáj, de idén túlzásba viszi, már alig tudok sebességet váltani és a kormányt tartani, írni, zöldséget pucolni. Tavaly határoztam el, hogy rendbe tetetem a fogaimat, de ha elkezdtük az egyik kezelését, begyulladt egy másik, szedtem antibiotikumot egy tályog miatt, aztán foghúzás lett a vége. Múlt héten elment a hangom, péntekre teljesen. Egész hétvégén nem beszéltem, mára van hangom, viszont hajnalban brutál hasmenésre ébredtem... Alig takarítottam le magam meg a wc kagylót, már mentem is megint. Most reggel fél 9 van, már csak fél óránként megyek, lassan talán kiürülök...

De most már komolyan nem hiszem el ezt az egészet.

Írtam reggel K-nak, a háziorvos asszisztensnek, hogy mi a helyzet, vegyen táppénzre, és az orvosnak a NetDoktor appon. K. vissza is írt, hogy rendben, sajnos járvány van. Intéztem mindkét suliban a hivatalos köröket. Dél körül pedig felhívott a doktornő (!), kikérdezett, tanácsokat adott. Úgy tapasztalja, hogy 3-4 nap ez a hasmenés mizéria...

Azt hittem dél felé, hogy kiürültem, ennyi volt. Aztán csavarodtak egyet a beleim és megint a wc-ben találtam magam, jó 10 percig csak ürültem, ürültem. Komolyan: tudom, hogy nagyon hosszú a bélrendszer, de mégis honnan jön ennyi végtermék?

Ledőlök, hátha tudok kicsit pihenni...