Szombat

Tegnapi séta.

Tegnap ezt a vacsit dobtam össze egy kézzel.

Tegnap voltam J-nél dumcsizni-kávézni. 10 percre lakik, jó volt sétának is. Két és fél órát voltam ott, mire hazasétáltam és felküzdöttem magam a hetven lépcsőn a lakásba, úgy elfáradtam, hogy le kellett dőlnöm...

Ma a napot tusolással kezdtem. Kegyetlenül megterhelő, óriási koncentrációt igényel. Már a törölközésnél tartottam, amikor láttam, hogy konkrétan szinte a teljes bőrfelületem pikkelyesen hámlik. Amennyire csak tudtam, "leradíroztam", aztán bekentem, de így a fél fürdőszoba tele volt a bőrdarabokkal, miután felcibáltam magamra a ruhát, takaríthattam. (Ma sokkal több vizet ittam, remélem, csak a kevesebb folyadék volt a gond.) Persze kipurcantam, ledőltem.

Elkezdett korogni a gyomrom: ja, megint elfelejtettem reggelizni. Bedobtam egy tányér tegnapi levest.

Jött a főzés. Tök egyszerű: tortellini sajtszósszal. Hát egy nem domináns kézzel agyban rendesen ott kell lennem. Csak a tortellini kifőzést írom.

Bal kézzel a nagy lábos polcról le. Eddig oké, de hogyan kerüljön bele vagy három liter víz, ha csak egy kezem van és csak egy kilót emelhetek? Fazék a tűzhelyre, mérőkancsó elő. És séta a mosogatóhoz, ott bal kézből a kancsó letesz, bal kézzel a csap megnyit, kancsó a vízsugár alá, 1 literig megtölt, kancsó letesz, csap elzár, séta a tűzhelyhez. Mindez háromszor. 

Bal kézzel hűtő kinyit, bal kézzel zacskó kivesz (szerencsére az ajtó szinte mindig becsukódik magától). Zacskó a pultra tesz. Megyek az ollóért, egy darab olyan olló van, amit nem egyszerűen, de képes vagyok használni bal kézzel. Olló bal kézbe, zacskó a kávégépnek támaszt, nyírás. Olló letesz, zacsi felvesz, önt. 

A tésztavíz úgy kerül ki a fazékból, hogy kimeregetem literenként a mérőkancsóba, séta a mosogatóhoz, háromszor.

Szóval minden sokkal több idő, koncentráció és energia.

Ettem, aztán ledőltem. Arra ébredtem, hogy a bal bokám teljesen beledagadt a zokniba és a nadrágba és sajog. Nem gondolkodtam: felpolcoltam 20 percre, aztán felöltöztem és elmentem sétálni.

Amire hazaértem, sokat apadt a bokám.

Vacsorára egy vajas kiflit ettem paprikával (már tudok paprikát is vágni bal kézzel 😁).

Csütörtök

34. nap 

Hétfő estére teljesen kipurcant a bal kezem, karom. Várható volt. Azóta kicsit kímélem, ma sem írok sokat, pedig tudnék...

Néhány étel az elmúlt napokból:

Ma reggeli terasz:

Begyulladt a szemem. És dagad a bokám...

jó hír: tegnap vettem egy sorsjegyet és nyertem 50ezer forintot 😁

Hétfő: egy hónapja gipszben

 31. nap

Összességében irtó gyorsan telnek a napok. Valahányszor kinézek vagy kimegyek a teraszra, próbálom a fejemben rekonstruálni, hogy a fenébe eshettem ekkorát. Ami biztos: nagyon gyorsan történt. Elakadt a papucsom a járólapban, a következő pillanatban álltam és kegyetlenül sajgott a jobb kezem, dagadt volt és kék. És láttam, hogy a fregoli, amire ráestem, eltört.

Most éjjel többször felébredtem arra, hogy nagyon fáj a BAL kezem. Egy hónapja ezzel kell csinálnom mindent és szegénykém nehezen viseli. Az egyik legnehezebb dolog: letépni a wc papírt és megtisztítani magam nagy dolog után. És a fogmosás. Valahogy nehezen veszi az agyam a bal kézzel sikálást, pedig ha belegondolok, nem tűnik olyan nagy mutatványnak. A tusolás kemény, de megoldható egyedül is, csak rendesen ott kell lenni fejben. (Ma néztem: egy legalapabb, leggyorsabb tusolás kerek 40 perc volt.) Na és kabátot összecipzározni! 🙈

Mindenhez sokkal több idő kell, így sokminden nagyon fárasztó.

Viszont több dolgot tudok szinte napról napra egyre ügyesebben megtenni bal kézzel.

A képen az 1. és a 4. heti állapot.

A bordáim sokkal jobban vannak, a kezem viszont ugyanúgy fáj, mint az elején.

Reggeli:

Ebéd:

Vacsora: leves és egy szelet szombati maradék pizza.