A csípésem javul.
A foghúzás helye is (2. napja nem vettem be fájd.csill.-t).
A térdem még kemény dió.
Ma részt vettem az anyák napi műsor próbáján.
(Itt egy zárójeles megjegyzés a képen, amivel nagy mértékben egyetértek:
Két éve anyu ilyenkor 4 hónapja halt meg. Amikor tanítottam a német anyák napi dalt, minden egyes alkalommal elsírtam magam és ki kellett mennem a teremből. Kértem a kollégákat, hogy ne kelljen ott lennem a műsoron, mert nem bírom ki. Tavaly ilyenkor anyu 1 éve és 4 hónapja nem élt már. Megtanítottam a német részt, de sokszor sírnom kellett. A műsoron nem voltam ott. Idén tanítottam német verset és dalt, egyetlen egyszer sem sírtam. Még a próbán sem. Voltak részek, amikor elérzékenyültem, mert olyan ügyesek a gyerekek és mert a kollégák cuki dolgokat szedtek össze, a gyerkőcök meg pl. gyönyörűen énekeltek. Elmegyek a műsorra. Lehet, hogy ott sírni fogok, de anyu halála előtt is szoktam sírni :) (Igen, a vizes flaska mindig velem van. Sőt Sz-ben az én óráimon annyit ihatnak, amennyit csak akarnak.)
A tanítványaim művei folyamatosan megjelennek a Neue Zeitungban. Ez a mostani:
Cuki:
Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy hány tanítási nap van vissza, de abból még kivonjuk a kirándulásokat, a gyereknapot (...), a kompetencia mérést. Mondom a negyedikeseknek, hogy azt olvatam, hogy az új kormáány gondolkodik a komp. mérés eltörlésén. Odajön hozzám X:
- Maga tiszás?
- Nem.
- Akkor fideszes?
- Nem, X, nem politizálok.
- Akkor honnan tudja, hogy a Magyar Péter el akarja ezt törölni?
- Mert olvasom a fejleményeket.
- De biztosan eltörlik? Jó lenne!
- Hát, kicsikém, tudod, mit? Beszéljünk erről 1-2 év múlva.
Cuki2:
- Nézd a kezem! Az előbb felestem a kerítésről!
....................................
A héten is szörnyen fáradt voltam, de tevékenyebb voltam, mint két év alatt bármikor. (Nem sorolom.) Például vettem egy virágcsokrot Anyák napjára (anyunak, maminak, minden nagyanyámnak, keresztanyámnak...), amiből kreáltam kettőt. (Nem nagy szám, nem is értek hozzá, de élő, virág, nekem tetszik.)
Nagyon hálás vagyok a pénteki munkaszüneti napért, rengeteg a dolog itthon, de legalább nem lesz 3 napig semmi kell, muszáj, időpont, határidő...
A húgom tegnap hatalmas szakmai elismerést kapott, itt is gratulálok, megérdemled!
Tegnap Sz-ben krumplis tészta volt az ebéd. Úgy megkívántam, hogy hazaérve főztem egy nagy adagot és meg is ettem 3 tányérral. Az eredmény? Reggelre lement 1 kiló :D (Nem vicc, régen nagy voltam ebben, M. a megmondhatója.) Ma reggelire is azt vittem és az volt a vacsorám is. Imádom. :)
Na jó, nem csacsogok tovább, irány az ágyikó, hosszú hétvégére fel!
