Tegnap készítettem elő az egyik sz-i német órát. Sok munka, de megérte.
Mozgás, szocializáció (figyelj a másikra, kérhetsz segítséget...), finommotorika (tépés), ragasztás, olvasás, szövegértés, színek gyakorlása, szógyakorlás, másolás gyakorlása egy feladatban.
Öt mondat 5 színnel 5 különböző helyen, le kellett tépni egyet, megkeresni a feladatlapon, melyik kép jelentése, odaragasztani, a mondat alapján a képet kiegészíteni, lemásolni.
Nagyon élvezték, és én is, hogy élvezik.
(Ezzel a csapattal tavaly kegyetlenül nehéz volt, idén szabályalkotással kezdtünk és betartjuk, emellett az osztályfőnökük is betartatja a szabályokat, így idén egyszerűen szeretek velük dolgozni és lehet is.)
Volt ma 3 nagyon kemény órám, gyerekek, helyzetek, akikkel/amikkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, ahol elfogy a 30 évem tapasztalata, és hiába tudjuk így is megcsinálni, amit meg kell, kudarcnak élem meg. De fejlődés: már nem elemzem ezt agyon, így volt, holnap megpróbálom másként/jobban.
Eszméletlen nagy élmény, hogy B-on a gyerekek imádják a Hans, bleib ta... dalt, ami a könyvemből való, mami énekelte fel nekem anno, és a gyerekekkel tanuljuk. Ülök a tanáriban (írom a Krétát...), és hallom, hogy két kis harmadikas a folyosón énekli, svábul. Mamikám egészen biztosan tapsikol ilyenkor örömében a Holdon túl. Nekem pedig -ahogy a húgom mondaná- a szívem megtelik szeretettel.
Munka 2-ig, majd gyorsan haza, egy időpont egyeztetés volt valami miatt (amiről remélem, hogy soha nem kell írnom majd).
A suliban is pörögtem ezerrel, amint hazaértem és megvolt az időpont-egyeztetés, már álltam is neki a házimunkának, főztem, dobozoltam...
... elkészítettem a vacsorámat is (tonhal saláta).
Az orrom még folyik, a köhögés rohamokban jön (és elég kínzó), ma reggel megint mellkasi szorítás volt, de már nem dőlök be neki: lélegeztem, figyeltem magam: attól volt, hogy rástresszeltem a mai munkanapra. De aztán beszélgettem magammal, és meg is szűnt.
Még mindig túlságosan koncentrálok a munkára, érzem, hogy szippant a mókuskerék befelé, de nem szabad hagynom. Az élet nem a munka(hely), szép idő van, holnap ki kell használnom.
