Istenmezeje/1.

 Péntek. Reggel munkába. Aztán haza. És indulás az északi határ mellé.

A nap folyamán letoltam 400 km-t. Stau az M0-n, aztán az M3-on durván. Sorra ittam ki az odakészített itókáimat és dobáltam hátra a flakonokat. A mosdó csak az M3-on lett izgi az araszolgatás-álldogálás miatt, de azért megoldottam. Hulla fáradtan és sajgó hátsóval kanyarodtam be a szállásra, de nagyon jó volt találkozni a barátokkal és új embereket megismerni.

Beszélgetés, vacsora a közeli vendéglőben.

Még egy kis beszélgetés, rengeteg nevetés, aztán én nyitottam az alvók sorát.

Mai cukik

Ezt mind ma kaptam:

Ehhez a szöveg: "Ez te vagy, Timi néni. Nézd, a ruhád: a kék nadrágod, a pulcsid a derekadra kötve, itt a pólód. A csini szemüveged. Tanítod nekünk az állatokat németül, közben azon gondolkodsz, mit találj még ki, hogy ne kelljen a rosszak nevét felírnod a cetlire."

Zs-tól:

És a nap vicce az elsős L-tól:

- Hogy hívják a jövőbe látó kisfiút?

- Jóska.

 

Hétfő, kedd, szerda

Juj, nagyon kemény napok. De minden év végi hajrában így van ez. Annyi program, annyi minden, hogy követni szinte képtelenség (nekem ráadásul 2 suliban is).

Ma 7-kor indultam, fél 6-kor értem haza. Babarc, Szederkény, Babarc (anyák napi műsor), bolt, haza.

A műsor nagyon cuki volt, a gyerkőceink csodálatosak.

Itthon még sok-sok telefon, szervezés, hétvégére elutazunk (éves baráti találkozó, most Heves megyében, lehet vezetni hosszú órákon át).

Jövő héten az első 3 napon (is) sok helyettesítés lesz, gatyafelkötés indulhat.

Végre esik. És hűvös van. Kegyetlen meleg volt ma is, tegnap is, csak imádkozni tudok egy max (MAX!) 30 fokos nyárért...