2026. március 30., hétfő

Cukik

Rögtön első óra elején ez fogad:


(A gyerekek tündérek, óra után átírják a nevet a másik tanítóéra, aki órára jön hozzájuk.)

Közeledik a húsvét, ma már vittem óra végi lazulós nyuszis-tojásos feladatot, színezőt. Amíg a gyerekek tevékenykedtek, beszélgettünk. Rögtön az elején X. elkezdett énekelni, a dal címe -és szövege- ennyi volt: Timcsíz a nyúl! (Timi néni, Timcsi néni, Timcsíz én vagyok.) Bekapcsolódott az egész csapat, én meg jókat kacagtam rajtuk.

És jött a vita, az érvek-ellenérvek, létezik-e a húsvéti nyúl és a többiek.

"A fogtündérben hiszek, mert ha kiesik egy fogam, mindig van ajándék a párnám alatt, és ugye anyáék nem tudhatják, mikor fog kiesni a fogam!" (2. osztály)

"Én nem hiszek a húsvéti nyusziban, de azt el kell mondanom, hogy egyszer láttam egy lila nyuszit, leöntöttem vízzel, és nem lett más színe." (1. osztály)

"Jézus létezik, de a Jézuska nem." (2. osztály)

...

"Nekem április elsedikén van a szülinapom." (4. osztály)

2026. március 28., szombat

Csütörtök, péntek, szombat

Irtó sűrűek, tömények, intenzívek a napok. Nem túlzás: folyamatosan hulla fáradt vagyok. Ha úgy készülnék órákra, ahogy szeretnék, sosem aludnék. Nincs idő, energia, de azért igyekszem nem megkeseríteni a gyerekek életét. Sokszor hallom, hogy úúúútálok írni, így második hete folyamatosan mutatok érdekesebb gyakorlási technikákat (amikből nem mellesleg választhatnak).




Csütörtökön a sze-i sulis kollégák hívtak meg név- és szülinapi partira. Sze-ben kezdtem, aztán át B-ra, órák után onnan haza. Aludtam egy órát, majd gyorsgyaloglás a buszmegállóba, busszal át Bólyba, parti, és az egyik kollégámmal jöttem haza kocsival.


Pénteken 7-től fél 4-ig suli, bolt, haza, főzés előkészület szombatra.


Ma (szombat) fél 6-kor ébredtem, fel is tettem a húslevest. Ténykedtem (még mindig szanálok), aztán ledőltem kicsit. Felkeltem, elkészült a második, aztán megint ledőlem háromnegyed órára. Ebéd.



Újabb szieszta, majdnem két órát aludtam. 

(Képtelen vagyok kipihenni magam, nagyon kimerítő egy-egy munkahét. Olyannyira, hogy hét közben, ha hazaértem, szinte semmire nem vagyok képes, és rendszerint le kell feküdjek aludni, teljesen mindegy, hány óra van, ájulásig fáradt vagyok. De egyre több ismerősöm számol be ugyanerről. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom: ez nem normális, nem természetes. Hajnalban még óraállítás is lesz, na aztán győzöm magam összekaparni szeptemberig- engem kegyetlenül megvisel.)

A munkában minden egyes nap gyakorlom a "stresszcsökkentést" (és most eszembe jutott, hogy ezt a szót kötőjellel kellene írni a mássalhangzó-torlódás miatt?, de ezen sem stresszelek). Elsősorban a saját hozzáállásom megváltoztatásával. Sajnos olyan vagyok, aki mindent meglát, mindent meghall, mindent észrevesz, na ebből adok le nagyon sokat. És ami érdekes: hoz pozitív változást. Van egy kolléganőm, akivel lehetőség szerint sokat beszélgetünk, tőle rengeteget tanulok arról, mennyi és a mi az én felelősségem tanítókét, és mi az, amit nem tudok befolyásolni, amin kár erőlködni. Na ebben még rendesen fejlődnöm kell, de haladok. :) )



 

2026. március 25., szerda

Szerda: fénypontok

Kaptam:


Virágzik a tavalyról megmaradt csodaszépség:


.......

Egy kisfiút szó szerint úgy kellett kivonsolni német óráról fejlesztőre.

.......

Nyílt nap volt ma ( a leendő elsősök jöttek a szüleikkel órákra). Az 1.-2.-as összevont német órám végén megkérdeztem a kicsiket, kinek tetszett a mai német óra. Amellett, hogy minden tanítványom feltette a kezét, az egyik ovis is határozottan a magasba emelte. (Megeszem.)

.......

Szülői visszajelzés (2 anyukától is): Nem tudom, mi ez, de úgy jön haza X., hogy tudja a német szavakat.

.......

Van két program, amik egy véletlen folytán ütik egymást. Dönteni kellett, három napig gondolkodtam rajta. Aztán eszeme jutott az Igenember című film és (én, aki képes hónapokig agyalni egy döntésen) döntöttem.