A köznyelvben elterjedt 3 hónapos "nyári szünet" 6 hét szabadság volt (amit máskor nem lehet kivenni, és igen, másnak nincs ennyi szabija, megoldás: érettségi, 3-4 év főiskola-egyetem, mindenki számára nyitott a lehetőség). Nagyon tevékeny, nagyon intenzív (az élet minden területén, a blogba vajmi kevés került ebből) volt ez az időszak. És habár szinte minden nap ébresztőre keltem, orvoshoz, kontrollra, fizikoterápiára, piacra (...) jártam, csodálatos volt az a fajta szabadság, hogy ha valami elmaradt, megcsinálhattam másnap vagy később itthon, rengeteget főztem, így nagyon sok házi terméket ettem, ha fáradt voltam, ledőlhettem, ha meleg volt, ment a klíma; nem voltam folyamatos zajban (...). Eljutottam strandra, napfénybe, hűsítő víz közelébe. (Ugye a tavalyi nyaram egy az egyben kimaradt a vese/vesekő problémám miatt.)
Holnap munkakezdés. (Millió gondolat kering az agyamban ezzel kapcsolatban, de egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni. Talán nem is kell.)
