2026. június 4., csütörtök

Csütörtök

Az éjjel alig aludtam, sokszor fent voltam. Reggel hasmenésem volt. Mert ma kirándulás, és vannak "nem könnyű gyerekeink". A programot én szervezetm, így én vagyok mindenért felelős, hát nem voltam nyugodt. Indulás előtt megkértem őket: ha BÁRMI gondjuk, sérelmük, panaszuk lenne, egy felnőtthöz legyenek szívesek menni, mondják el, azonnal, ne rögtön egymás közt intézzék el (mert annak rúgás, fájdalom, egyebek a vége). Spoiler: semmi, de semmi gond nem volt velük. (Hála a Magasságosnak!!)

Megnéztük a tájhzat, Tóthné Schiebelhut Lívia nagyon ért a gyerekek nyelvén, mindent a lehető legegyszerűbben és szemléletesen/szemléltetve mesélt el (felelevenítve sok mindent, amit német népismeret órákon tanultunk).


Az első szobában kezdtük, megnéztük a konyhát, a hátsó szobát. Az udvaron meséltek nekünk a feliratról az ajtón, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak.


Tízórai (és ajándék házi meggy szörp) után interaktív feladatokat oldottak meg csoportokban. (És semmi hiszti, hogy én vele nem leszek!, biztosan nem csinálom ezt!, és társai.)


Aztán kint a teraszon volt puzzle...


... illatpárna-textil festés...



... tömőanyaggal kitömtük, került bele gyógynövény (levendula/rozmaring), a végén szép szalaggal megkötöttük. Nagyon élvezték.


Lehetett még memóriázni is.


Volt még játszótér, séta, sok beszélgetés.

(Amióta Babarcon dolgozom, minden évben megyünk év vége felé egy németes kirándulásra. Hogy ne csak könyvben, képen lássák (néhányuk) őseik múltját, hagyományait (...), hanem megtapasztalhassák testközelből. Mindig nagy sikere van (és részemről hatalmas élmény, hiszen én ebben a kultúrában nőhettem fel).

Más. 9 éve:


A pólóm még megvan, de feszül. A nadrágot már elajándékoztam: a térdemig, ha felmegy. A kalap még megvan, és jelentem: jó! 😆

Hétvégén hajat mostam: ijesztően kevés, ijesztően. 9 éve még anyuval ritkíttattam...


.......

Nem tudom, mi történt (talán eszembe jutott az Igenember című film), ma elkezdtem tenni önmagamért. Délután intéztem, hazajöttem, aztán úgy megmotiválódtam, hogy még a fáradtságot sem éreztem annyira és még főzni is nekiláttam, sőt  be si fejeztem. Zöldbab leves, sajtszószos makaróni, shakshuka. Így dobozoltam is holnapra.


Vacsorám: shakshuka:


Készült kép a dobozolásról, de ezek szerint nem mentette a gép, így hát ezt teszem fel.


Reggeli: kovászos pirítós, tökmagkrém, paradicsom.

Ebéd: sajtszószos makaróni, zöldbab leves, saláta.

Holnap is hosszú nap lesz...

2026. június 2., kedd

2026. június 1., hétfő

Vasárnap, hétfő

Vasárnap

M: Ebédre kellene valami. Én is így éreztem, de annyira fáj a fejem 3. napja és olyan végtelenül fáradt vagyok... Megkérdezem a húgomat, hogy milyen kaja tippje van. Ír néhányat. Benézek a hűtőbe: hát úgy semmi nincs, hogy ebédet varázsoljak. Oké, levonszolom magam a boltba. Ott már tudom, mi lesz az ebéd. Tárkonyos zöldségleves...


... paprikás krumpli vele főtt kolbásszal.


Amint kész a főzés, már dobozolok is: holnap hétfő, vinnem kell a kaját.


Hétfő

Nagyon sűrű, tömény munkanap 7-től fél 4-ig a suliban, aztán itthon folytatás, 3/4 7-kor álltam fel a géptől (adminisztráció, cikkírás...). Mindig a munka, mikor annyi mindent kellene tennem magamért... Pulmo kontrollon sztem 2 éve nem voltam (fél évente kellene mennem; az inhalátort használom, felíratom), pedikűr (nem luxusból: a nagylábujjaimon a köröm nem egyenesen, hanem a húsomba nő, nem kellene megint megvárni, amíg már nem tudok menni), a kocsimon még mindig téli gumi van (másfél éve, tavaly sem sikerült lecserélni az urológiai "elfoglaltásom" miatt), szomatordámán fél éve nem voltam, fül-orr-gégészhez kellene időpontot kérnem (a füldugó miatt megint összegyűlt a fülzsír, amit nem tudok miszedni, plusz az orromban 3. hete nő egy seb, ami nemcsak fáj, hanem lassan benövi a jobb orrlyukamat, levegőt meg nem ártana venni), nem is emlékszem, mikor jártam utoljára anyuéknál a temetőkben, keresztanyumnál...

Néhány kora esti vihar előtti fotó a teraszról: