Szombat: változások

(Reggel nálam járt anyu. A húgommal az van bennünk, hogy ha szivárványt látunk, akkor anyu "üzen", "ott van". A múltkor a húgom fotózta náluk a lépcsőházban a falra vetülő szivárványt, ma reggel a nagyon ritkán besütő nap első sugarai festettek szivárványt az asztalomra.)

Reggel piac, majd reggeli.

Aztán főzés. (Közben mosás-teregetés.) Készült lecsó télire a punnyadtabb paprikából és paradicsomból. Főztem egy gombapörköltet (megjegyzem én még életemben ilyen finom gombapörit nem ettem) és nokedlit. (Amikor nokedli készül, mindig eszembe jut anyu, aki úúútálta készíteni, mert nehéz volt elmosogatni. Ha ott voltam, amikor anyu az ebéden agyalt, mindig meggyőztem, hogy elmosogatok, csak csináljon nokit (nagyon szeretem). Sokszor történt így, és azóta is inkább elkészítem, mint hogy boltit vegyek, és mindig azonnal elmosogatom.)

Ebéd után elpakolás és fél óra bóbiskolás. Majd nagyobb bevásárlás Horvátországban a P-ban. Haza, felcuccolás, vissza a parkolóba, a kocsit elvittem a garázsba. Ugyanis a galambok olyannyira képesek semmi perc alatt teletenni ürülékkel, hogy ha nem akarok minden nap kocsit mosni (márpedig nem akarok), inkább álljon a madármentes övezetben, azaz a garázsban. Sétálnom úgyis erősen ajánlott, lépcsőzéssel megspékelve egy mini "edzés". 

(A következő részt már kora reggel megírtam, igen, ez is jelzi, hogy vannak nálam/bennem változások. :) )

Amikor arról írok, hogy a memóriám nem tökéletes, egyáltalán nem túlzok. Az, hogy az esti beszélgetéseink egy az egyben nincsenek meg és M. reggel újra elmondja, mit beszéltünk meg, nekem pedig még csak egy halvány emlékképem sincs az egészről, mindennapos. Nem tudom megjegyezni a gyerekek nevét a suliban (a b-i elsősöket ismerem az oviból, sok közös program van minden évben a nagycsoportosokkal, de a sz-i kicsiket csak egyszer láttam táncolni a Trachttagon Sz-ben, hát ott, ha nincs a padon a névkártyájuk, meg vagyok lőve). Ha mond valaki valamit, már két lépés után a fél sztorit elfelejtem és meg kell kérdeznem (abban a halvány reményben, hogy újabb két lépés után nem felejtem el megint). 

A helyzet valamennyit javult. Segítséggel. Augusztus végén jártam Gyenge Dávidnál (neuro mozgáskorrekció) a vállfájdalmam miatt. Dávid az egész emberi lényt figyeli, test-lélek-szellem egységét. Kaptam kezelést a vállamra, de azt mondta, a vállfájdalom csak egy reakció, a probléma gyökere nem itt van. Ha valaki csak a hagyományos orvoslásban hisz - és itt most leírom, hogy Dávid beépíti a munkájába a tibeti orvoslás elemeit is -, azt mondhatja: hja, hókuszpókusz sok pénzért. Csakhogy 1. attól, hogy valamiben nem hiszünk, még működhet, 2. (és itt megállt a gépelés, mert elfelejtettem, mit akartam írni, de aztán eszembe jutott...) ha már valami nagyon fáj, az ember minden szalmaszálba belekapaszkodik. Szóval Dávid csinált egy állapotfelmérést, és azt mondta: túl sok a tűz, és a szél sem az igazi. Csak néztem rá kikerekedett szemekkel, de aztán elmagyarázta. Megkérdezte, mennyie vagyok nyitott a gyógynövény témában, "teljes mértékben" volt a válaszom. (J. kozmetikumai csupa természetes anyag, gyógynövény felhasználásával készülnek, házilag, és fantasztikusan működnek. Még hagyományos samponom sincs, az ő sampon-tömbjét használom.) Összeállított nekem egy csupa gyógynövényből álló kúrát (egy ott megtanult légzőgyakorlattal és meditációval kiegészítve), amit augusztus vége óta, tehát lassan 3 hete betartok. Eleve nem semmi feladat megjegyezni és úgy csinálni mindent a nap folyamán, ahogy kell. 

(Nem írok márkát, csak kezdőbetűt, akit érdekel, privátban szívesen elküldöm.)

Felkeléskor

- 10 csepp D21

- sáfrány tea (kortyolva du. 5-ig)

Délután (5-ig)

- 10 csepp D5

Este

- 10 csepp D15

- szerecsendió.

Emellett a más dolgaim miatt (saját kutatások alapján, ezt már Dávid-látogatás előtt elkezdtem)

felkeléskor

- 5 csepp H, 10 csepp M

- egy bögre S kávé

étkezés közben

- 20 csepp G (K-komplex a felírt D vitamin csontokhoz irányítása miatt -is-).

Dávid határozottan állította, hogy lesz pozitív változás. És tényleg van. Reggel felkeléskor az agyköd 80%-kal csökkent. Kipihentebben ébredek. Sokkal jobban bírom a munkanapokat mint tavaly (kegyetlenül elfáradok a nap végére, de gyorsabban regenerálódok). Valamennyit javult a memóriám. (Mondjuk a kis kajás tatyómat a héten valahol rendesen elhagytam...)

Tegnap hívott a szájsebész doktornő is a hétfői góckutatás eredményével. Készült CT és alaposan átnézte a fogazatomat. Orvosi szempontból nem látja akadályát biszfoszfanát kezelésnek (csontritkulás gyógyszer hatóanyag), ami egy részről szuper, mert nincs olyan probléma a számban, ami gyulladásra adhatna okot, más részről aggasztó, mert sok rossz és csak nagyon kevés pozitív tapasztalatot hallottam/olvastam erről a kezelésről. No de ez még a jövő zenéje.

Hétvége van, élvezem, hogy nincs "kell", nincs időpont, kellemes az idő, éjjel lehűl a levegő, sokkal jobb így aludni, mint klíma-hűvösben. :)

Péntek

Hulla vagyok fizikailag is, agyilag is, lelkileg is. Annyi, de annyi minden történt a héten minden szinten, hosszú-hosszú bejegyzést írhatnék, de képtelen vagyok.

Kaptam:

B-on a kicsikkel a család a téma németből. Péntek, én is hulla vagyok, ők sem túl fittek, hát akkor barkácsoljunk a témában. 

(Mindig örülök, amikor nem x db tök egyforma alkotás készül, ha használják a kreativitásukat.)

És egy tünemény aranyköpés.

Változott a terem, az okostáblához kapcsolt laptop is, bűvészkednem kell, hogy megjelenítsem azt, amit szeretnék. De igyekszem. Közben megszólal egy kis elsős:

- Hallgassuk a Seholselátó Dömötört!

 

Csütörtök

És az ébredés ajándéka többször is beigazolódott ma.

Nem volt kedvem/időm szendvicset készíteni a munkába, az uszoda utcájának a sarkán van egy pékség, M. hozott már onnan nekem egyszer szendvicset, hát arra vettem az irányt (ebédet tettem). Két perc plusz volt kábé, onnan irány dolgozni,, ma sz-i kezdéssel. Nem jutottam messzire: baleset történt a versendi kőbányánál, teljes útzár. Kábé negyed órát várakoztam a sorban (közben megettem a szendvicsemet), amikor egy rendőr minden sofőrnek elmondta, hogy meg kell fordulni és a régi bólyi úton óvatosan kerülni, Sz. felett fogunk kiérni. Napközben kiderült, hogy ismeretlen okból áttért egy személyautó a szemközti sávba és frontálisan ütköztek, van halálos áldozat is. (Nem agyalás, csak átsuhant a fejemen: ha nem megyek a pékségbe, akár... De nem!)

Letoltam a napot, bár már sz-ben elfáradtam, főleg az elsős órán, mert ugye ők még nagyon ovisok (és ahány gyerek, annyi féle szinten érett/éretlen), és itt nagyon kell ügyeskedni, hogy figyeljenek, csinálják. A 2.-os órán is az a legnehezebb, hogy a 15 gyerek 11 szinten érett. De őket legalább már ismerem tavalyról. És már nyáron eldöntöttem, hogy azt az agymenést, amit tavaly műveltek, na, azt többé nem. Az első 3-5 óra csak azzal telt (persze sokat játszottunk, ismételtünk is), hogy lefektettük a szabályokat (jelentkezem, ha mondani szeretnék valamit; végighallgatom a másikat), és 100%-ban betartatom. (Tavaly is próbálkoztam, akkor nem jött össze.) És láss csodát: tudunk együtt létezni/dolgozni. (Olyan cukik, tavaly együtt kitaláltuk, hogy a Teddy (a macim, amivel tanulunk elsőben mondókát és dalt, és aki figyeli őket az órán és a végén a fülembe súgja, ki kaphat órai munkára plusz nyomdát) minden órán másnál lehet. És idén is kérték, hogy egy hétre előre írjuk fel (ahogy tavaly is), mikor kinél lesz.)

2. óra után átkocsizás a másik suliba- még mindig teljes útzárnál kerülővel. Ott a nagyoknál (3. 4. összevont) kezdtem, 3. er, sie, es gyakorlás, őszi képről szó-, mondatgyűjtés, 4. Lakóhely bemutatása, címere. Mivel lassan 10 éve tanítok már összevontan, ha felkészülök az órára, nagyon pikk-pakk megy. (Ha nem kellene -sajnos- gyakran fegyelmezni, nem is lenne gond. Igyekszem nem észrevenni a stikliket, amíg nem zavarnak vele mást.) Aztán 5. óra a kicsikkel (1. és 2. összevont). Na, ez eleve a késői időpont miatt elég necces volt, de amit nagyon muszáj volt, azt megcsináltuk. És vannak nagyon ügyes elsősök és második osztályosok is, akik még így ebéd előtt is mosolyogva, csillogó szemmel, nagyon ügyesen képesek voltak bármire. A. rengeteget segít, óra előtt kértem meg valamire, amire óra végén volt szükség, hozta is, így lett egy "németes teremnyitó és teremből kilépő kódunk" (amit a 3. és 4. osztály is használhat, amikor ebbe a terembe jönnek napközibe, természetesen az ő szintjükön).

Ebéd, aztán 3-ig készülés előre órákra. Ma végre nincs már kánikula (azért nekem még ez is meleg, szandiban voltam és kis nyári ruhában, de rólam még ma is folyt a víz), így egész jól tudtam haladni. De épp mondtam a kolléganőmnek, hogy ha úgy szeretnék készülni, ahogy tényleg elégedett lennék magammal, akkor minimum 3 hétig 0-24-ben ott kellene lennem a suliban és folyamatosan csinálni, csinálni, csinálni. (Akkor kábé egy hónapra előre tudnék készülni csak a b-i óráimra.)

Hazafelé bolt. Felcuccolás. De főzni egyszerűen már nincs energiám. Leves van, vettem kiflit, viszek szendvicset.

És egy kis szösszenet. A suli környékén is minden csont száraz, már elszáradt füvet is alig látni. De ez a kis növény valahogy mégis élni akar és csodásan virágzik.