Hétfő

 Este nyolc. Most ültem le...

Reggel gyógytorna. Az utolsó. Megköszöntem a gyógytornásznak, aztán váltottam pár szót a kartonozóban K-val, neki is megköszöntem a sok segítséget, majd kilövés: irány Sz., értekezlet. Irtó meleg volt. (Nagyon jó volt találkozni a sz-i kollégákkal. :) ) Aztán B. suli. Ekkor már elviselhetetlen volt a hőség, ahány fok kint, annyi bent. Segítettem a kollégáknak, közben kinyomtattam néhány dolgot, amire szükség lesz az első 1-2 héten, feltettem a termekben a németes (nagyon mini) dolgokat (a nagyobb helyet majd a gyerekek töltik ki a barkácsolt, rajzolt, festett (...) dolgokkal és a kreativitásunkat). 

Ennél lett még melegebb, de mivel hányáshatáron voltam (mindenki rosszul volt), nem fotóztam, sőt konkrétan nem sok mindenre voltam képes, habár munka lenne még, sok, 3-kor fogtuk a patyerkánkat és hazajöttünk.

Amint hazaértem, letusoltam, és élveztem a klímás lakás áldását. M-val hozattam ebédet, azt megettem 4-kor. Aztán folytatódott a pörgés itthon. Van egy dobozom, amibe tanév vége óta gyűjtöttem dolgokat, hogy majd a suliba jó lesz. Ebbe kerültek a két iskolából hazahozott irodaszereim is. Most elővettem a dobozt, kipakoltam, amit vinnem kell. Bla-bla, este nyolckor ültem le.

Megjöttek a dolgok, amiket Gyenge Dávid javasolt 27-én (folyékony gyógynövény formula), azokat is áttanulmányoztam, feliratoztam (mikor, melyiket, hogyan), megrendeltem a még két hiányzó gyógynövényt. Leugrottam a boltba (már nincs sírás a lépcső miatt, mozognom kell, terhelnem a csontozatomat is), készítettem holnapra szendvicset, tettem folyadékot.

Megnéztem az időjárás előrejelzést: konkrétan pár nap kivételével bőven 30 fok felett várható a hőmérséklet, hát elképzeni nem tudom, mit fogunk tudni kezdeni a kicsikkel ilyen embertelen hőségben... (Én az első 4 órát tartanám meg, aztán aki teheti, menjen haza, természetesen felügyeletet biztosítva a többieknek. De hát ki vagyok én?...)

forrás

A. kolléganőm minden évben más-más témájú, házi készítésű sütivel készül a gyerekeknek az első napra, ez az idei. :)

Mindenkinek kitartást, szó szerint erőt, egészséget, kötél idegeket, sok jó percet és sikereket kívánok az idei taníévre!

"Optimalizálás"

 Optimális: legjobb, legkedvezőbb, legmegfelelőbb. Mint például az egy kilós kulcstartóm. Levettem róla a "nem tudom, mit nyit" és a "biztosan régi kulcs már, mert nem használtam egy éve" kulcsokat. 

Ez a metódus vonult végig a nap folyamán több helyen is a lakásban. A konyhaasztalt rendeztem, kidobtam, amelyik zöldség/gyümölcs/krém "megindult", kitettem egy a szobában szenvedő virágot a terasztra a "gyógyítóba", kimostam a sminkes ecseteimet, csupa apróság, de ez is kell. És bennem is folyt az optimalizálás. Már kora reggel elmentem sétálni, így biztosan nem marad el. Előkészítettem holnapra a gyógytornás öltözéket, az értekezleteset; a reggeli kávét, cseppeket, reggelit, folyadékot (...). Megírtam a legszükségesebb emaieket, válaszokat, kérdéseket. Lélegeztem, tornáztam. M. meghívott svédasztalos ebédre Belvárdra, régen ettem ennyit és minden nagyon finom volt.

A húgom holnap kapja reggel a 2. kúrát az infúuióból, nagyon szorítok neki, hogy segítsen.

Holnap nekem is munka, úgyhogy most alvás.

Szombat

Reggeli: bundás kenyér, sajt, zöldség.

Aztán bolt(ok).

Ebéd: tojásos lecsó.

Pihi.

Háztartás. És csontritkulás torna.

Ma délután rengeteget kutattam a neten. Eszembe jutott, hogy amikor 2020 végén sikerült diagnosztizálnom magam az endometriózissal, beléptem ilyen témájú FB csoportokba, és sokat segítettek a csajok. Aztán tavaly a vesegörcs után beléptem veseköves csoportokba, és nagyon sokat segítettek a tagok. Idén pedig két csontritkulásos csopihoz csatlakoztam, már most, rövid idő alatt rengeteg információhoz, megosztott tapasztalathoz jutottam.

Vettem ma GAL D vitamint K komplex-szel, aztán amikor hazaértem, láttam az eeszt-n (egyre nehezebb oda belépni...), hogy megjött a reumatológiáról is a D vitamin recept (30000 NE, ohne K2 vitamin, ohne magnézium), 3 dobozzal...

Nem is írtam még, hogy pénteken milyen szuper volt a gyógytorna. L. tartotta, nagyon kevesen voltunk, kábé a fél csapat. A torna közben beszélgettünk (L. és a mini csapat), közben számoltam: vagy 60 féle gyakorlat volt fél óra alatt. Ez is nagyon pozitív volt (a jó hangulat), de leginkább az, ami a torna előtt történt. Korán mentem, hogy ne kelljen kapkodni (aki mohácsi, tudja, milyen nehéz parkolót találni a kórháznál), viszont túl korán odaértem. Parkolót is egyből találtam, így gondolkodtam: sétáljak még? Vagy menjek be? Végül bementem. Egyedül ücsörögtem a fizikoterápiás folyosón, lógáztam a lábamat, firegtem-forogtam, ahogy szoktam, csináltam a lábfej tornát is, amikor egyszer csak megjelent az ajtóban X. Áll ott, mosolygott, aztán odaült mellém. Beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy van egy FB oldala, amit 3 éve hozott létre, amikor elkezdett dolgozni önmagán, a Lélek kóstoló. És kapásból adott jó néhány tanácsot (amiknek egy részét alkalmazom is).

Sorozatban olyan élethelyzeteket (betegségeket) tol elém az élet, amik arra sarkallnak, hogy változtassak azon, ami eddig volt. Bár az endometriózis és a veseruptúra sem volt kutya, úgy érzem, ez a csontritkulás amolyan összefoglaló. Eddig nagy mértékben változtatnom kellett sok dolgon, egy részük meg is történt, de most az összes eddigi, amit kihagytam/elodáztam/halasztottam, cselekvésre vár. A blogból nem derül ki minden, előttem azonban nincs titok. Kemény dolgok. Egyelőre elképzelésem sincs, milyen ember leszek, ha ezeket elhagyom...