Kedd

4. nap

Éjjel folyamatosan leesett a gipszes kezemnek épített párnaemelvény. Mivel az ágyból csak jobbra lehet felkelni, nekem a jobb oldalon törtek a bordáim és a jobb kezem gipszelt, kész művészet kikászálódni, csak kétszer másztam felvenni, utána a hasamra tettem a sérült kezem. Akkor meg a bordáim kezdték mondani a magukét, alig találtam olyan pózt, amiben tudtam volna pihenni. Vonnegut után szabadon: így megy ez...

Reggeli összehasonlító kép a két kézfejről:

M. ma még itthon volt, voltunk néhány helyen (időpontoson is), és lett egy új szerzeményem:

Megtaláltam a hasonlatot is a kéz fájdalomra. Olyan érzés, mintha a tenyerembe böknének folyamatosan egy kötőtűt középen és át is szúrnák a kezemet; közben felülről a hüvelyk - és mutatóujjam közé szúrkodnának egy másikat, ezzel is átbökve a tenyerem; mindemellett úgy sajog az összes ujjam, mint amit kalapáccsal szétvertek. Ha megpróbálom könyökből kicsit is elforgatni az alkaromat, az nyüszítést eredményez (egyszer próbáltam, soha többé a gyógyulásig).

 Gipszes tények.

M-nal volt bokatörés miatt gipsze, úgyhogy akkor láttam, hogy vannak olyan részei a gipsznek, amik nyomnak, szúrnak, törnek, M. "meg is faragta" és meg is könnyebbült.

 Az első, szombati gipszem valami embertelenül szoros volt, visszamentem vasárnap, korrigálták is. De a kisujjamnál olyan érzés volt, mintha egy vékony, fém damil vágná. Nagyon kicsit kifeszítettem a gipszet, így aláfért egy vattapad. Még így is nyom nagyon, de legalább nem vág bele a húsomba. 

Tegnap észrevettem, hogy a tenyereket és a mutatóujjamat nem a gipsz vágja annyira, hogy bepisilek a fájdalomtól, hanem a gipszre tekert géz. Kicsit megvágtam (egész jól használom az ollót bal kézzel), és máris nem úgy érzem, mintha egy pengével csiszatolnák...

Hétfő

3. nap

A reggel ügyintézéssel telt, mert például táppénzre kellett vetetnem magam. K., az asszisztens csak nevetett, mert tényleg nem is lehet már mást tenni.

Balkezes mosdás. A jobb kezem teljes mértékben használhatatlan, zúzódások, törés, a könyököm, felkarom is kék -zöld, úgyhogy marad a bal kezem. Ehhez képest egész ügyesen sikerült. 

Délelőtt szenvedtem még gyógyszerrel is. A bordáim is nagyon fájtak, a kezem is sajgott, legszívesebben leszedtem volna a gipszet. És nagyon fáztam. Nincs sok pulcsim, ami van, azt pedig nem szívesen vágnám szét (hogy beleférjek gipsszel). Átsuhant egy gondolat a fejemen: anyu biztosan segít. Így elővettem a kardigánt, amit még ő adott, amikor Mohácsra költözött. Bal karral belebújtam, a gipszes, felkötött karóra ráterítettük és be lehetett gombolni, szupi!

Ebéd után kis punnyadás . Aludni nem tudtam a fájdalomtól, de legalább pihentem.

Délután süti, séta, kávé.

A kocsimmal voltunk, elvittük a garázsba. Hát a Liszt Ferenc utca frenetikus aszfaltján elég hangosan jeleztem a fájdalmaimat, M. teljesen lelassított és úgy csordogáltunk. A garázstól séta haza.

Ahogy itt ülök az asztalnál, kicsit görnyedten, így nem fájnak a törött bordák. A gipszes kezemet letettem az asztalra, de annak nem találok megfelelő pózt. Hamarosan beveszem az esti fájdalomcsillapítót, hogy tudjak majd aludni. M. holnap még szabadnapos, de szomszédunk, B. néni is mondta, hogy bármi van, vagy ha segítség kell, csak kopogjak, jön, és rám fog nézni, amikor M. dolgozik. A körömvágásra majd biztosan megkérem.

(A húgom hónapok óta szenved azzal, hogy a jobb karja szinte élettelen, kapott egy infúzió kúrát, ami akkor kicsit segített, de azóta még rosszabb a helyzet, neki semmi segítsége... MR-re novemberre kapott időpontot...)

Sok tüneményes kollégám érdeklődik, hív fel, nagyon jólesik.

És még mindig van más...

Kéztörés 2. nap.

És első éjszaka gipszben. Nagy nehezen elhelyezkedtem, felpolcoltam a gipszemet, de füldugó nélkül nem tudok aludni. Kibányásztam egy ősrégi, alig használtat, kimentem M-hoz a konyhába, hogy nyissa ki nekem a tartót, aztán bal kézzel beimádkoztam a füleimbe. Azért nem szeretem ezt, mert nem csökkenti annyira a zajbeszűrődést mint a másik, viszont most százszor jobb volt mint a semmi.

Reggel a tükörben láttam, hogy a kedvenc színem terjeszkedik az ujjaimon 🙃🙈 

Bal kézzel varázsoltam egy kávét, amit aztán a teraszon sikeresen leejtettem. Úgyhogy megvolt az első balkezes takarítás is.

K. bevállalta a főzést, isteni menüsor volt levessel, másodikkal, körettel, savanyúsággal, süteménnyel.

Ebéd után sikerült 2 órát aludnom.

A kezem a tegnapihoz képest egyre kékült és annyira nyomott a gipsz, majd' bepisiltem, így megkértem B-t, vigyen be a sürgősségire.

Olyan szoros volt a gipsz, hogy ketten vágták le, tegnap nem jól csinálták. Mondtam, hogy a bordám is sajog, megröntgenezték, a hetes és a kilences el van törve. Ne emeljek, sétáljak, légzőgyakorlatozzak, hogy a tüdőgyulladást megelőzzük, és pihenjek, szedjek fájdalomcsillapítót. A doki (sebész) is azt mondta, hogy sajkacsont törés gyanú, vszinű, hogy pénteken a traumatológián leveszik a gipszet és kérnek egy CT-t, az pontosabb képet ad mint a röntgen. De az még a jövő zenéje.

Másfél óra alatt végeztem, és mindenki roppant kedves volt a sürgősségin. Aztán lassan haza gyalogoltam, így a séta is megvolt.

Nem vittem ma sem túlzásba a fájdalomcsillapítózást, reggel fél 8-kor ettem egyet, de most, alvás előtt tutira jön a második, hogy tudjak éjjel pihenni.