Sűrű nap és cukik

Indításnak egy egész jó ének óra a 3.-ban Sze-ben. A hangom még nem százas, nagyon vigyázok rá, még megeröltető egy ének óra.

Aztán mentem át az elsőbe, jött a gyerekek volt óvónénije, hogy bejönne órára. Hát jöjjön. (Itt sem lehet megúszni beszéd nélkül...)

Átrobogás B-ra, német a kicsikkel (az elsőseink nagyon okosak, simán csinálták a másodikkal az okostáblán az umlautos a-s akasztófás "játékot" és nagyon élvezték), majd a nagyokkal. Gyors ebéd, indulás.

Tegnap írtam, hogy ma német szavalóverseny.

Négy gyerkőcből 4 díjazott: egy bronz, egy ezüst, egy arany és egy kiemelt arany minősítés. 😁💪😊 (Olyan kis megszeppentek voltak, de még így is ügyesek.) Meghívtam utána őket egy sütire, aztán robogás haza, irány a fogorvos. Megkaptam az egy éve (gyökértömés cserével) kezelt szemfogamba a gyökértömést egy ideiglenes fedőtöméssel. Most úgy érzem, mintha egy pengét felnyomtak volna a szemüregemig...

.......

"madárles"=magasles

...

"Voltunk a tón, és a jegen elcsúszott."

...

én: - Emlékeztek még, mit jelent az, amikor zöld a die? (A többes számú főneveket jelöljük elsőben zölddel.)

x: - Igen, amikor kettő van belőle!

...

Az okostáblás "akasztófa" játékban, ha kitaláltak egy szót, kiírja a program: "Nächste Runde", azaz következő kör, egy szmájlis képpel. Ma játszottunk először ilyet, a gyerekek azt találták ki, hogy ez a felirat azt jelenti, hogy nyertek. Hatalmas ovációval kiáltottak fel minden egyes feliratnál. Meghagytam őket ebben a hitben, hadd örömködjenek.

Szerda és (nagyon) cuki

Napközben bepottyan egy sms. Gyanús tranzakció miatt a bankkártyámat letiltják. Mi van?? Felhívom a központi számot: valóban Amerikából próbálkoztak pénzfelvéttel a számlámról. Törlik a digitális nyomokat, új kártyát kell igényelnem...

Nehéz munkanap, leginkább csak testben vagyok jelen, amúgy totál szétszórt... Kis siker: amikor pozitív megerősítéssel sikerül motiválnom. Az egyik kis elsős penge elme, de sosem figyel, mindig mást csinál, néha "rosszalkodik" is. Hétfőn a legtöbb feladatnál rajtam volt a szeme és a füle, adtam neki a Krétában egy órai dicséretet. Kedden jött: anya mondta, hogy kaptam órai dicséretet, ma is fogok kapni! Úgy is lett. És ma is adtam neki, úgy dolgozik, mint egy kis angyal. :) (Olyan kis cuki volt ma ez az első osztály. Tegnap megtanultuk a témakör összes szavát, ma mondják: már mindent tudunk, írhatjuk a dolgozatot! Persze még sokat gyakorlunk, mondatalkotást, igaz-hamis állításokat, játszunk bingót, bombásat (...), hogy tényleg mindenkinek flottul menjen.) Nagy siker: a másik suliban a másodikban mindenki ötösre felelt a szavakból. :)

Ugyanitt egy végtelenül tüneményes cukiság. Az umlautos a-t tanuljuk a héten (ä), ez egy igazán speciális német betű. Mára az ö-ből mindenkinél a vastag vonalon csücsült az ä betű vége. Sőt olyannyira jól megy már, hogy a magyar szóba is belecsempésződött:

Hát megeszem! :)

Január óta készülünk német szavalóversenyre. Mindig sok verset viszek, elolvasom a gyerekeknek, lefordítom, ők választhatnak maguknak. Idén 4 gyerkőc indul. Van köztük tehetséges, van "szeretek verset mondani" típus és van SNI gyerkőc, akinél óriási szó, hogy jelentkezett és megtanult (méghozzá szépen hangsúlyozva) egy német nyelvű verset. Sokat gyakoroltunk, a szülők is sokat segítettek, holnap lesz a nagy nap.

.......

Sok emberrel beszélgettem mostanában. Ők jöttek, nem én kerestem őket. Mindenkitől tanultam. Mindenkitől hallottam olyat, ami építő, amit be tudok illeszteni a mindennapjaimba. 

...

Régen írtam. Nehéz írnom. Nehéz megfogalmazni mindazt, ami bennem zajlik. 

Leginkább dolgozom. Az előző évekhez képest rengeteg mindent lejjebb adtam,és még így sem utálnak a gyerekek.

Viszont nekem jelez a testem. Sokszor, egyre gyakrabban, egyre erőteljesebben. Január közepén egy totál nyugodt helyzetben szívnfarktus-érzetem volt. Jómagam nem foglalkoztam volna vele (bár roppant fájdalmas és ijesztő volt), de a háziorvos berendelt, mondván: ez nem játék. Az állami rendszerben (januárban) április végére kaptam időpontot kardiológiára. M. nem hagyta annyiban, mára szerzett egy (magán) időpontot Pécsre. Készült EKG, szív-ultrahang, mértek vérnyomást: minden totálisan rendben, fizikailag/szerileg teljesen egészséges a szívem, a májam, a tüdőm, a lépem, a laborom is tökéletes.

(A képen a kis fa doboz, amiben a kocsim pótkulcsát őrzöm. "Véletlenül" szív alakú.)

Mit mondott a kardiológus? A problémáimat (fizikai/testi tünet-érzeteimet) mi okozza? A stressz. Az első kérdése az volt: mit dolgozom. Mondtam. A tanácsa: elsősorban próbáljak meg a saját elvárásaimból a jelenlegi munkakörömben lejjebb adni, ha nem működik, akkor váltsak. Mert ha nem teszem, az már konkrét szervi/fizikai kásosodást fog okozni.

A feladat adott...

 

Péntek, szombat

Csütörtökön már voltam dolgozni egy rövidített napon, pénteken is mentem. Egy kolléganőmnek köszönhetően újra rövidített lett a napom, reggel szólt, hogy megcsinálja helyettem a napközit. B-on volt 2 órám, aztán át Sze-be, ott egy német óra a most összevont (32 fős) első osztállyal, a másik csapat német tanítójával és két grazi, a gyakorlatukat itt töltő nagyon kedves főiskolással, az udvaron.

Kora délután otthon voltam. Ettem egy kis húslevest, ledőltem. És egy nagyot aludtam. Nem is tudtam, hogy ennyire fáradt vagyok, nagyon hálás voltam Zs-nak, hogy bevállalta helyettem a napit.

Estére M. meghívott a Trabert Hofba vacsorázni. Napközben még agyaltam azon, hogy le kellene mondani, mert egész héten diétáztam, nem tudtam, hogy fogja bírni a gyomrom a "normális" ételt, aztán úgy döntöttem: wc ott is van, útközben is meg lehet állni, ha gond lenne. De jól tettem, mert isteni volt a kaja (is) és nem volt tőle szerencsére semmi bajom.

.................

Szombaton viszonylag korán ébredtem. Reggeli.

Bolt. Pakolászás. Dél felé éhes lettem, de nem volt itthon főtt étel. Egész héten húslevest ettem csak, főtt krumplit és háztartási kekszet a hasmenés-mizéria miatt. De mit egyek? Tészta. Igen, az jó. De milyen? Krumplis! Oké, de még sosem csináltam (mindig volt egy anyum meg egy mamim, aki megfőzte...). Hát csak állj neki, milliószor láttad, hogy csinálják! Azon kívül, hogy sótlan, finom lett. :)

Napközben készült néhány étel még, mert holnap vendégeim lesznek (M. dolgozik ma is, holnap is). Unokanővéremék jönnek, nagyon örülök, mert még nem voltak nálunk.

A képen a szalvétát leszámítva minden anyutól és mamitól van. Volt egy kis pityergés, amíg elővettem ezeket, mert nagyon hiányoznak, és mert ők gyakorlott vendégfogadók voltak. De én nem ők vagyok, és hálás vagyok, hogy voltak nekem és oly sok mindent megtanítottak és elleshettem tőlük.

Feked, Trábert Hof

Jártam már Fekeden, egyszer túráztam is ott egyedül. Varázslatos falu, igazi kincs, kis sváb gyömgyszem.

Tegnap M. hívott meg oda vacsorára.

kép

Belépsz, mosolyok, kedvesség. Halkan sváb harmonika-muzsika szól, az átalakított módos sváb épület gyönyörű, roppant tiszta.

Visszaköszönnek sváb gyökereim. Például a horgolt terítő.

A limonádé csodás.

A töltött káposzta mennyei.

Szerencsés vagyok: Mohácstól csak alig fél órányi autóútra van.

Mindenkinek csak ajánlani tudom.