2022. július 6., szerda

Egy nagyon nehéz nap

 Nagy asztal. Egyre ritkábban. Egyre kevesebben.


Nem tudom, melyik a nehezebb: már csak az emlékeket őrizni, vagy egy saját, belső világban, befordulva, a valóságtól távol vegetálni. Keresztapámat ma temettük. Nagymamám pedig napról napra egyre intenzívebben már csak a saját valóságában létezik.


🖤

2022. július 4., hétfő

Derült égből...

A lábujjam miatt minden tolódott, így mára készültem: már tudok menni lábbeliben (nem kellemes, de megy), muszáj ügyintéznem. Viszonylag korán keltem, hogy minden beleférjen. Gyors, egyszerű reggeli, majd irány a város. 


11 óra volt, hogy hazaértem. Ekkor M. megszólalt: fogd a bőröndöt, megyünk a Balatonra. Derült égből Balatonfüred. 









Nem tűzött a nap, fújt a szél, jó volt a víz, isteni a vacsora. Este 10, de még mindig nagyon meleg van. Kis kocsmázás még a teraszon, hiszen hurrá, nyaralunk, holnap pedig irány haza.