14. nap
Ma reggel úgy ébredtem, hogy annyira fájtak a kéztő csontjaim, mintha rávágtak volna egy hatalmasat egy kalapáccsal. Emellett a mutatóujjam sajgott. Mivel nem tudom úgy fordítani a gipszes kezemet, hogy lássam az ujjaimat, lefotóztam.
Több minden látszik. A felső kép 2 hetes. Ott nagyon dagadtak és kékek voltak az ujjaim, most jelentősen lelohadt a duzzanat, viszont a mutatóujjam kékebb mint volt. A hagyományos gipszben jóval szabadabban hagyták a kézfejemet és az ujjaim még feldagadva is levegősebben álltak mint a műanyagban. Simán látszik, hogy annak ellenére, hogy már megfaragtuk a gipszet, még mindig egymás hegyén-hátán szoronganak az ujjak. Mivel alul is és felül is beleszorongatták a műanyagba, vág mindkét helyen, szorít, nem kap levegőt, vizenyősre bepállik, büdös. Megmosni nem tudom, mert nem kaphat vizet a műanyag alatti bélés és ha az ujjak közé nyúlnék, nagyon fáj. Jó hír: a bordáim ma a tegnapinál jobban érzik magukat.
Reggeli.
Nehéz délelőtt. Kis napozás a teraszon.
Ebéd. Kis pihenés. Aztán végre két hét után tusolás. Mindent alaposan átgondoltam előtte, odakészítettem, elprobáltam szárazon. Hát művészet volt pl. hátsót és "elsőt" mosni egy kézzel, felemelt, bezacskózott jobb karral, a többi sem volt kutya, de megcsináltam. Törölközöm. Minden oké volt, amíg rájöttem, hogy a hátamat és a bal karomat nem tudom megtörölni 🙈 Ameddig elértem, megcsináltam, aztán kicsit ücsörögtem, amíg a többi rész megszáradt.
Kis filmezés, telefon a húgommal, kis séta.
