Hétfő: egy hónapja gipszben

 31. nap

Összességében irtó gyorsan telnek a napok. Valahányszor kinézek vagy kimegyek a teraszra, próbálom a fejemben rekonstruálni, hogy a fenébe eshettem ekkorát. Ami biztos: nagyon gyorsan történt. Elakadt a papucsom a járólapban, a következő pillanatban álltam és kegyetlenül sajgott a jobb kezem, dagadt volt és kék. És láttam, hogy a fregoli, amire ráestem, eltört.

Most éjjel többször felébredtem arra, hogy nagyon fáj a BAL kezem. Egy hónapja ezzel kell csinálnom mindent és szegénykém nehezen viseli. Az egyik legnehezebb dolog: letépni a wc papírt és megtisztítani magam nagy dolog után. És a fogmosás. Valahogy nehezen veszi az agyam a bal kézzel sikálást, pedig ha belegondolok, nem tűnik olyan nagy mutatványnak. A tusolás kemény, de megoldható egyedül is, csak rendesen ott kell lenni fejben. (Ma néztem: egy legalapabb, leggyorsabb tusolás kerek 40 perc volt.)

Mindenhez sokkal több idő kell, így sokminden nagyon fárasztó.

Viszont több dolgot tudok szinte napról napra egyre ügyesebben megtenni bal kézzel.

A képen az 1. és a 4. heti állapot.

A bordáim sokkal jobban vannak, a kezem viszont ugyanúgy fáj, mint az elején.

Reggeli:

Ebéd:

Vacsora: leves és egy szelet szombati maradék pizza.

Nagyon-nagyon 2.

 Sokat, nagyon sokat gondolkodom azon, visszamenjek-e dolgozni, van-e értelme a tanítóságomnak, van-e helyem a gyerekek között, tudok-e bármit nyújtani/segíteni/tanítani/adni nekik. És akkor mielőtt épp kikapcsolnám a gépet, elém kerül ez.

A teol.hu tette fel a kérdést:

Ki volt az a tanár Tolna megyében, akire még ma is jó szívvel emlékszel? Írd meg a nevét!

És a komment:

Takács Tímea Timi néni

Nem is olyan régen a nagyobbik lányomnak segítettem tanulni, és közben mondtam neki, hogy annak idején nekem is Timi néni volt a tanítóm, és ő annak idején így tanította nekem ezt. Úgy gondoltam, megosztom vele ezt a kis emléket, hátha neki is könnyebb lesz így megérteni.

(Az első két osztályban Timi néni volt a nagyobbik lányom egyik osztályfőnöke, most pedig a kisebbik lányomé lett. Úgy látszik, mi valahogy vonzzuk a csodás Timi néniket!

Természetesen a többi tanító nénit is ugyanilyen szeretettel őrizzük a szívünkben, hiszen mindannyian hozzátesznek valami különlegeset a gyerekek mindennapjaihoz)

És most csak sírok...

Őrség 7.

29. nap

Még este előkészítettem a gyógyszert a mai utazáshoz.

Reggel utoljára gyönyörködhettem a kis faházban és a kilátásban.

Csomagolás, indulás.

Idefelé 4 km híján 400 km-t jöttünk, a töréseim miatt tettünk nagy kerülőt a jobb minőségű utakat járva. Hazafelé temetők Tamásiban és Hőgyészen, így más útvonalon jöttünk, 347 km-t nyomtunk le. Ahogy odafelé, úgy hazafelé is óránként megálltunk mosdózni és átmozgatni magunkat.

Beugrottunk kicsit keresztanyumhoz is.

Délutáni ebéd Zombán. (Nagy megrendelést készítettek, ha az étlapról kértünk volna, több mint egy órát várnunk kellett volna, a pizzát javasolták, tényleg 10 perc múlva hozták is.)

Itthon M. cuccokat fel mindent, én még majdnem három hétig maximum egy kilót emelhetnek. A kipakolás egy kézzel, hulla fáradtan nem volt egyszerű, de megvan.

Már most hiányzik az Őrség, a faház, a természetes anyagok, a természet-közeliség, az a nyugalom és "lassúság".