Nagy túra

Tegnap késő este M. egyszer csak megszólalt: mi lenne, ha holnap elmennénk egy nagy túrára, anyu temetése óta nem voltam a sírjánál. 

Ma reggel 8-ig aludtam 🙈, ébredezés, viráglocsolás, reggeli, aztán elindultunk (Mitsekkel, mert az klímás).

-1. Tankolás 

Mivel már meghirdettem az autómat, nem tankolom tele. Viszont ma majd 300 km volt a táv, kellet neki egy kis Kraft.

0. Bolt

Ajándék (később értelmet nyer).

1. Kölesd 

Autópálya, szedresi lehajtható, Kölesd, Husiház. Amióta mamikám az otthonba került és felfedeztem ezt az útvonalat (konkrétan az autópálya felhajtótól a szociális otthonig csúcs minőségű az aszfalt), innen vesszük a füstölt árut. Nagyon finom, nagyon kedvesek az eladók, nagyon JÓ áron megkapjuk a kolbászt, szalámit, sonkát. Meg is lehet kóstolni, így biztosan nem nyúl mellé az ember. 

2. Gyönk 

Május 26-án voltam az otthonban utoljára maminál, 28-án meghalt. Az otthonban szépen gondozták (és szerették) mamit, velünk is nagyon rendesek voltak, bemehettem látogatási időn kívül -többször is-, vittünk egy kis köszönöm-ajándékot. Pont R. volt szolgálatban, aki személyes ismerősünk is, mamiék utcájában lakik. (A portás(ok)nak is vittünk, milliószor vették fel a telefont és kapcsolták az E épületet.)

(Fura volt odamenni és nem találkozni mamival...)

3. Tamási

Már lassan ebédidő volt, amikor odaértünk. Anyu(ék) sírjához mentünk csak. Locsoltunk, tisztogattunk, gyertyát gyújtottunk. (Kell mennünk hamarosan is, komolyabban rendbe tenni a sírt.)

Pontosan ma fél éve zárult össze anyu földi színdarabjának függönye. 🖤

Meggyesi Éva - Örök idő

Örök idő. Ott, a messzeségben

égi felhőn ülve egymagad

nézed, hogy a tűnő Nap hevében

a mi időnk mily gyorsan halad.

Nézed csak, hogy mennyi könny és bánat

gyűlik fel, mely bennünk megmarad,

s mennyi öröm, mit hirtelen hévvel,

nem kérdezve semmit, elragadsz.

Örök idő! Nekünk mért oly röpke?

Mért száll úgy el, mint a pillanat?

Mért szólítsz el? Még csak nem is éltem!

S nincs időm, hogy elmondhassam azt,

milyen jó, hogy úgy tudtam szeretni,

hogy a szívem szinte meghasadt,

s milyen jó, hogy reményt adtál újra,

ha azt hittem, semmim sem maradt.

Öreg idő! Szunnyadhatnál néha!

Hisz nekünk egy röpke pillanat

az a lét, mit itt töltünk a földön!

Ne rabold el néhány perc alatt.

Öreg idő. Adj nekem még, kérlek,

csak annyit, hogy éreztessem azt,

milyen jó, hogy megmaradtak nékem,

kik szívemnek olyan fontosak.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva

ajkamra hűs álomcsókot adsz,

vigyázz rájuk helyettem, és nékik

csak örömöt, boldogságot adj.

4. Hőgyész

Keresztanyumhoz ugrottunk be. Jó volt látni, ott lenni kicsit. Isteni ebédet kaptunk. Aztán megnéztük a kertet (csodaszép!), leszedtük neki a fügét.

Kértem és kaptam tőle növénykéket, és minden kerti jót. Itt is köszönöm.

Hazafelé M. meghívott Csabánál Zombán egy kávéra.

5. Mohács

Hazaérve helyet kerestem az új jövevény-növénykéknek. 

A bazsalikom és a menta a teraszra került.

Bentről kivittem a teraszra az aloét, amit még anyutól kaptam.

A helyére egy új növényke került, gyönyörű.

Anyunak volt 'szanzavérája', kettő is. Egyet a húgom vitt Budapestre, a másik Szakályba került. Sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is lesz, de M-nak sok van, és ez nagyon megtetszett, így jött. :)

Ezt pedig kértem, mert az enyém tönkrement.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva

ajkamra hűs álomcsókot adsz,

vigyázz rájuk helyettem, és nékik

csak örömöt, boldogságot adj.

Vasárnap-anyu és mami

Tegnap kipakoltuk anyu lakását úgy 90%-ban. Órákig folyamatos lépcsőzés, fuvar, cipekedés. Ma jöttek a bútorok nagy részéért. Amíg vártam őket, lehordtam a szemét nagy részét, pakoltam, hogy oda lehessen férni a bútorokhoz. 

Aztán hazajöttem, átöltöztem, és indultam mamihoz. A héten többször telefonáltunk, mert mami tényleg nincs jól. Múlt szombaton voltunk nála M-val, akkor még kiültették, tudtunk is pár szót beszélgetni, megette a befőttet is, amit vittem. Szörnyen gyenge volt és nagyon a saját kis világában, de még "itt" volt. Másnap a húgomék jártak nála, akkor már csak feküdt, szinte ébreszthetetlen volt.

Ma is feküdtél, mami, ugyanúgy, mint anyu a vége felé. Ugyanúgy erőtlenül gyürködted a paplanodat. Ugyanúgy tátva volt a szád, ugyanúgy hallani, ahogy a légzéseddel kompenzálod a lanyhuló szívműködésedet. Ugyanúgy szinte ébreszthetetlen voltál, mint anyu. A bőröd olyan száraz, mint anyué volt. Enni valamennyit eszel, de szinte semmit nem iszol. Ugyanúgy fecskendő volt az éjjeli szekrényeden, mint anyunak a kis asztalán. Meg sem moccansz. Nem kommunikálsz. Mintha anyut láttam volna: az orrod megnyúlt, a szemeid opálosan a távolba révednek. Annyira sem vagy itt, mint azelőtt. Viszont nálad is érzem, sőt tudom, hogy valamilyen szinten felfogod a valóságot. Amikor simiztem a kezedet és abbahagytam, erőtlenül utána nyúltál, megfogtad, és amennyire csak erődből telt, szorítottad a kezemet. Tapasztalataimból ítélve van rá esély, hogy ma láttalak utoljára. Így elbúcsúztam tőled. Ugyanúgy, mint pár hónapja anyutól. Folytak a könnyeim, de nem bántam. Megköszöntem, hogy ennyire jó nagymamám vagy, a sok szeretetet, törődést, gondoskodást, hogy mindig számíthattam rád. A tanácsaidat. Kértem, hogy bocsáss meg mindenért és én is megbocsájtottam neked (ha esetleg kellett volna bármiért, mert én nem emlékszem rá). Neked is, ahogy anyunak 4 hónapja, elmondtam, hogy legyen minden úgy, ahogy szeretnéd. Ha maradnál, legyen, de ha mennél, legyél bátor, mi jól vagyunk és jól leszünk.

Órákig "beszélgettünk". Sírva jöttem el tőled, nem is tudtam egyből hazaindulni.

Irtó (fizikailag is és lelkileg is) kemény hétvége volt. Ezután holnap munkakezdés? Hát gatyafelkötős lesz...

 

Maminál

Két hete voltam maminál. Múlt héten Somogyvámos után is hozzá tartottunk, amikor Dombóváron defektet kaptunk. 

Nagyon sovány. Nagyon erőtlen. Nagyon gyenge. Alig lát, szinte nem hall.

Nem volt éhes, de bepuszilta a jó nagy adag barackbefőttet most is. Azt mondta, nagyon régen evett ilyen finomat. Ezt is ő tette el anno anyuval még Hőgyészen.

Neki már nincs jövő, régóta nincs jelen, a múltból is inkább a nagyon régi dolgok egy kis foszlányának a szövedéke él a fejében.

Nem tudta, hogy én én vagyok, csak érezni lehetett, hogy tudja: valaki, akit jól ismer.

P. mami ágyán anyu egyik plédje, amit adományként hoztam az otthonba. Jó volt látni, hogy használják. És így kicsit anyu is ott van mamival.

Anyut egyébként nem kérdezte, de amikor odaértünk és adtam neki puszit, egyből fordította a fejét a másik oldalra, ugyanúgy, mint amikor még anyuval jártunk hozzá.

Menni készül. Azt mondta, nem tudja, miért van még itt. "Tegnap voltam 100 éves, de nem mondtam senkinek." "Lehet, hogy megmaradok magnak." 

Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...

Vasárnap

Valahogy így telnek a napjaim: 

Az idő száguld, a feladatok, megoldandók a munkahelyen is, otthon is csak nőnek, növekednek, sűrűsödnek. Ha egy valamit elintézek, jön kettő másik.

Roppant fáradt vagyok mindig (mindig, mindig...).

Amióta anyu meghalt, Sok minden megváltozott. Szerintem bennem is. Például képes vagyok magam "kívülről" látni. Látom, mit hoztam a szüleimtől, a családból, és mi az, amit nem kell továbbvinnem. De találtam olyat is, amit szeretnék "folytatni". Látom, mi fontos. És egyre inkább kezdem tudni kiválogatni, mi az, ami NEKEM fontos. És hogy ezzel egyedül nekem van dolgom. Hogy ki mit mond, gondol róla, az már nem az én saram. (...)

Az alvásidőm hossza javul. Sajnos korán csörög a vekker, még hétvégén is, de hát dolog van. Újra konstatáltam, hogy stresszevő vagyok, ezt tudatosan le kell győznöm nagyon gyorsan. (...)

Irtó rossz a memóriám. Ha valamit fel is írok, rendszerint egy része elmarad...

Ma reggel kimentem a teraszra, gondolatban összeszedtem 3 dolgot, amit, ha bemegyek, megcsinálok. Hja, gondolod? Otthon maradt mami partedlije, a nővéreknek az ajándék (mindig viszek, nem érdekel, ki mit gondol), és még valami, amire most sem emlékszem 🙈 Végül is tankoltam indulás előtt és ez volt a legfontosabb.

Éhes nem voltam reggel, de szomjas igen. Odafelé majdnem egy liter vizet megittam. Örömteli, hogy jól dolgozik a vesém, de csak odafelé kétszer (háromszor?) álltam meg vizeletüríteni. (Mondjuk tök pozitív, hogy autóval mehetek és -majdnem- akkor állok meg, amikor csak jónak látom.)

A szedresi lehajtónál (9 után) már korgott a gyomrom. Oké, a jánosmajori "csárdában" kérek majd két tükörtojást. Hja: nem volt nyitva. Sebaj. A településke után meg kellett újra álljak üríteni. Ahogy a parkolás (út szélén biztonságban megállás) után átmentem az útszéli erdősáv másik oldalára, elvégeztem a dolgom és ahogy körülnéztem, elámultam: csak pár méterre az úttól, és csönd. Zöld. Bogarak. Növények. Madarak. Dombok. Kék ég, Napsugarak. Élet. Nagyon hiányzik.

Gyönkön aztán vettem egy boltban nasit az ápolóknak.

Mamilátogatás után egyszerűen képtelen voltam vezetni. Megálltam a gyönki benzinkúton, vettem egy kapucsínót, leültem, és ott írtam meg az előző blogbejegyzést. Sajnos nincs mentes kávé, a koffeintől megint remegett a kezem és nem voltam jól, de ebbe nagyrészt belejátszott mindaz, amit mamival átéltem. Vagy fél órát várnom kellett ezután is, ittam, pisiltem. Akkor vettem észre: véletlenül elhoztam mami teás flakonját... (Sebaj, amit ma vittem, ott van...) A pályán aztán megint kezdtem a légzőgyakorlatokat (mint mindig, ha vezetek), és igyekeztem nem elaludni (meleg is volt, fáradt is voltam).

M. kocsijával voltam, az a minimum, hogy nem koszosan adom vissza. Amikor hazaértem, le akartam mosni, de nem volt apróm. Így először boltba mentem (apróságok, kefir, pékáru...). Kocsimosás után anyu lakásába kicsit (pakolás). Amire mentem le a parkolóba, a frissen mosott autót két akkora plecsni galambtrutyi díszítette... Ezt nem lehet így hagyni (sajnos a galambcar roppant gyorsan mar...), vissza a mosóba... 

Itthon még ténykedés (mosás, egyebek).

Nagyon jól jönne holnaptól legalább egy hétvége...

Maminál

Nagyon öreg. Nagyon fáradt. Szörnyen lassan, de simán lehetett vele kommunikálni. 

Kérdezte, főztem-e megint kompótot. Ma barackbefőttet vittem, még ő tette el anyuval Hőgyészen 2021-ben. Azt is megette az utolsó falatig, a levét a kanalába öntve a legutolsó cseppig megitta. Elmajszolta mellé a muffint, amit tegnap sütöttem. Ivott szódát, amit vittem.

Beszélgettünk a szobában. A gyönyörű néni az ablak előtt most is némán feküdt. P. mami a másik ablaknál ma is folyamatosan bekapcsolódott a beszélgetésünkbe és próbált átmászni a rácson. Az ajtónál megint új beteg feküdt gyomorszondával, egy néni, aki a múlt héten még az asztalnál ült.

Megnéztük a fotóalbumát. Mindenkit megismert. Aztán kivettem kicsit. Pár percig csukott szemmel sütkérezett a napsütésben, aztán kérte, hogy vigyem vissza, mert jönnek.

A szobában becsukta a szemét. Hallgatott. Egyszer csak felnézett:

- Megjöttek. Itt vannak.

-Kik, mami?

- Ez egy próba. Megnézik, kik a jók. Őket elviszik haza.

- Hová haza?

- Messze. Nagyon messze. Amikor már nem dobog a szív. Oda nem tudsz jönni látogatni. A Hold mögé.

- Te jó vagy, mami. És én nagyon szeretlek. (Hosszan megöleltem és igyekeztem visszatartani a könnyeimet.)

- 94 év az sok. Nagyon sok. A lábaim éjjel annyira fájtak, hogy nem tudtam aludni. A fogaim már nem is sárgák, barnák. Remélem, hogy kiválasztanak. Veled nem tudok már hazamenni. De ők elvisznek. Szeretnék már menni. Nem tart már sokáig.

 ...

Szombat: nagy túra

Habár reggel fél 7-kor, tehát időben keltem ahhoz, hogy menjek mamihoz, annyira fáradt voltam, hogy nem mertem elindulni. Fél 9-ig annyira voltam képes, hogy megreggeliztem. Aztán elkezdtem listát írni a millió dologról, amiket jó lenne/meg kell/ muszáj csinálni.

Átolvastam, megállapítottam: a felsoroltakból hiányzom én... Úgyhogy fogtam magam, kiültem a teraszra, és élveztem azt a látványt, amiben szűkölködöm. Amikor ilyen szépen idesüt a nap, akkor én már régen dolgozom.

Igazán szépek a balkonnövényeim.

Anyu terézkéjét még sosem láttam így futni.

A kőrózsái virágozni fognak.

Anyunak rengeteg kosara van, szebbnél szebbek. Amit csak tudok, hozom és használom. A keresztanyumtól hoztam a múltkor egy virágot, azt kosaraztam ma ki/be/meg. ;)

Összeszedtem magam. Igen: ma megyek mamihoz. No de akkor át kell menni anyuhoz: mami 3 bőröndnyi ruháját el kell vinnem keresztanyumhoz (mert nálunk egyszerűen nem fér el), az otthonba a plédeket, lepedőket (...). Párszor leizzadtam, amire lecipeltem mindent M. kis Suijába (az enyém leadva műszakira). Telekocsiztam újra, mint nem olyan régen, amikor anyu dolgit hordtam Mohácsra a költözése előtt...

Első úticél Tamási, temető.

Aztán keresztanyum, Hőgyész.

Majd mami Gyönkön.

Cuki volt ma nagyon. Viszonylag jól van, nagyon jól tudtunk beszélgetni. Főztem neki tegnap kompótot. Dupla adagot vittem, mindet megette (vacsora után, amire nem emlékezett). Nagyon örült, hogy ott voltam, fogta a kezem, a lehetőségeihez képest mesélt. Gyenge nagyon, kis "anyátlan". Anyut annyiban kérdezte, hogy "Anyu otthon van? Mit főz? Babos krumplit?". Majdnem kereken két órát voltam nála, 10 percnek tűnt... Puszil mindenkit.

Hazafelé a naplemente álomszép volt.

Még boltba kellett mennem, kereken 20.00 volt, amire hazaértem.

 

Szombat

Reggel héttől folyamatosan házimunka ebédig.

Ebéd: a hőgyészi kanállal. Áthoztam anyutól. mert imádok ezzel enni.

Szanálóknak tipp. Amit áthozok anyutól, annak előtte "helyet teremtek". Az evőeszközöket is átnéztük itthon, a ruháim közül két szatyorral elajándékoztam, és csak amikor megvolt a hely, akkor jöhettek a dolgok.

Ebéd utáni elpakolást követően irány Gyönk. Főztem kompótot is délelőtt, mami imádja. Meg is ette a dupla adagot. :)

Kék-zöld (inkább fekete) az egész jobb fele, esik-kel, elfelejti, hogy egy ideje pelenkás, és azt is, hogy nincs ereje átülni a székből a wc-re...

Most először mentem anyu halála után egyedül mamikához.. J-ék ott voltak ma egy darabig, aztán csak mamival ketten. Kérdezte, hogy fekszik-e még anyu... Vittem maminak egy csokit is, de azt mondta, vigyem haza anyunak, hogy gyógyuljon meg tőle... Itt majdnem eltört a mécses. Aztán bejött az egyik nővér, hozta mami vacsoráját, megetettem, megkapta az esti gyógyszereit. Majd mindkét nővér bejött, meséltek mamiról. Azt látják, hogy amióta anyu nem megy hozzá, az állapota zuhanásszerűen romlik. Szerintük is érzi/tudja, hogy történt valami. Azt is elmondták, hogy december végén-januárban mami többször ment hozzájuk a telefonszámmal, hogy hívják fel neki anyut, beszélni akar vele. Na itt elsírtam magam. Mami épp merengett, én meg a sírás közben imádkoztam, hogy merengjen még és hogy utána ne vegye észre rajtam... Már sötétedett, amikor elindultam haza. Jó volt mamival lenni. A naplemente pedig csodás volt (a fénykép ne adja vissza).

 

Hosszú hétvége 3.

Felkelés után fürdés. Kádban. Mmm!

Reggeli.

Tar, Buddha Park.

Gyújtottunk füstölőt és gyertyát.

Aztán Gyönk, maminál.

Igen, kérdezte anyut.

Rajtam csupa fekete ruha volt, M-tól kölcsönvettem a fehér pulcsiját.

Mami a szokottnál is lassabb, merengős, nehéz szemkontaktust teremteni vele. Szinte semmit nem hall, de van papír, toll, olvasni még lassan, de simán tud, így tudtunk kicsit beszélgetni. Örült a mini kintlétnek, a februári tavasz virágainak. Én pedig örültem, hogy láttam néhány halvány mosolyt az arcán.

...

Mi délről mentünk észak felé pénteken, a húgomék Budapestről Mohácsra. Anyuhoz. Elvinni, amire szükségük van, tudják használni, ami emlék. Kegyetlen hétvégéjük lehetett. Amikor felmegyek anyuhoz (mármint a lakásába), a mai napig leginkább csak ott állok, és még a viráglocsoláshoz is nagy elszántság kell. A mai napig vannak pillanatok, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs többé. Nagyon sokszor érzem úgy, hogy -valamilyen formában- itt van. Például ezen a hétvégén a szállásunkon olyan kerti kiülő volt, amilyen nekünk is anno Tamásiban. Olyan virág volt minden asztalon az étkezőben, mint anyué. Örökmécsesek égtek több helyen, anyu imádta ezeket. Agglegénypálma díszítette a lépcsőházat (három is), anyunak is van egy gyönyörű, hatalmas. (...) És gyakran hallom a fejemben a hangját. Fura volt, hogy többször küldeni akartam neki Messengeren a képeket a hétvégéről, egyszer majdnem felhívtam, és Hollókőn neki is kerestem kis ajándékot, aztán rájöttem, hogy már nem kell...

...

Nagyon jó volt két és fél napig csak úgy lenni, nem rohanni, nem főzni, nem mosni, nem takarítani, csodaságokat látni, cicákat simogatni, kifejezetten kedves, barátságos emberek között lenni. Jólesett a csend, a jó, friss levegő, az eltávolodás a világ zajától. Holnaptól újra mókuskerék...