Csütörtök

A csípésem javul.

A foghúzás helye is (2. napja nem vettem be fájd.csill.-t).

A térdem még kemény dió.

Ma részt vettem az anyák napi műsor próbáján. 

(Itt egy zárójeles megjegyzés a képen, amivel nagy mértékben egyetértek:

Két éve anyu ilyenkor 4 hónapja halt meg. Amikor tanítottam a német anyák napi dalt, minden egyes alkalommal elsírtam magam és ki kellett mennem a teremből. Kértem a kollégákat, hogy ne kelljen ott lennem a műsoron, mert nem bírom ki. Tavaly ilyenkor anyu 1 éve és 4 hónapja nem élt már. Megtanítottam a német részt, de sokszor sírnom kellett. A műsoron nem voltam ott. Idén tanítottam német verset és dalt, egyetlen egyszer sem sírtam. Még a próbán sem. Voltak részek, amikor elérzékenyültem, mert olyan ügyesek a gyerekek és mert a kollégák cuki dolgokat szedtek össze, a gyerkőcök meg pl. gyönyörűen énekeltek. Elmegyek a műsorra. Lehet, hogy ott sírni fogok, de anyu halála előtt is szoktam sírni :) (Igen, a vizes flaska mindig velem van. Sőt Sz-ben az én óráimon annyit ihatnak, amennyit csak akarnak.)

A tanítványaim művei folyamatosan megjelennek a Neue Zeitungban. Ez a mostani:

Cuki:

Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy hány tanítási nap van vissza, de abból még kivonjuk a kirándulásokat, a gyereknapot (...), a kompetencia mérést. Mondom a negyedikeseknek, hogy azt olvatam, hogy az új kormáány gondolkodik a komp. mérés eltörlésén. Odajön hozzám X:

- Maga tiszás?

- Nem.

- Akkor fideszes?

- Nem, X, nem politizálok.

- Akkor honnan tudja, hogy a Magyar Péter el akarja ezt törölni?

- Mert olvasom a fejleményeket.

- De biztosan eltörlik? Jó lenne!

- Hát, kicsikém, tudod, mit? Beszéljünk erről 1-2 év múlva.

Cuki2:

- Nézd a kezem! Az előbb felestem a kerítésről!

....................................

A héten is szörnyen fáradt voltam, de tevékenyebb voltam, mint két év alatt bármikor. (Nem sorolom.) Például vettem egy virágcsokrot Anyák napjára (anyunak, maminak, minden nagyanyámnak, keresztanyámnak...), amiből kreáltam kettőt. (Nem nagy szám, nem is értek hozzá, de élő, virág, nekem tetszik.)

Nagyon hálás vagyok a pénteki munkaszüneti napért, rengeteg a dolog itthon, de legalább nem lesz 3 napig semmi kell, muszáj, időpont, határidő...

A húgom tegnap hatalmas szakmai elismerést kapott, itt is gratulálok, megérdemled!

Tegnap Sz-ben krumplis tészta volt az ebéd. Úgy megkívántam, hogy hazaérve főztem egy nagy adagot és meg is ettem 3 tányérral. Az eredmény? Reggelre lement 1 kiló :D (Nem vicc, régen nagy voltam ebben, M. a megmondhatója.) Ma reggelire is azt vittem és az volt a vacsorám is. Imádom. :)

Na jó, nem csacsogok tovább, irány az ágyikó, hosszú hétvégére fel!

 

Nagy túra

Tegnap késő este M. egyszer csak megszólalt: mi lenne, ha holnap elmennénk egy nagy túrára, anyu temetése óta nem voltam a sírjánál. 

Ma reggel 8-ig aludtam 🙈, ébredezés, viráglocsolás, reggeli, aztán elindultunk (Mitsekkel, mert az klímás).

-1. Tankolás 

Mivel már meghirdettem az autómat, nem tankolom tele. Viszont ma majd 300 km volt a táv, kellet neki egy kis Kraft.

0. Bolt

Ajándék (később értelmet nyer).

1. Kölesd 

Autópálya, szedresi lehajtható, Kölesd, Husiház. Amióta mamikám az otthonba került és felfedeztem ezt az útvonalat (konkrétan az autópálya felhajtótól a szociális otthonig csúcs minőségű az aszfalt), innen vesszük a füstölt árut. Nagyon finom, nagyon kedvesek az eladók, nagyon JÓ áron megkapjuk a kolbászt, szalámit, sonkát. Meg is lehet kóstolni, így biztosan nem nyúl mellé az ember. 

2. Gyönk 

Május 26-án voltam az otthonban utoljára maminál, 28-án meghalt. Az otthonban szépen gondozták (és szerették) mamit, velünk is nagyon rendesek voltak, bemehettem látogatási időn kívül -többször is-, vittünk egy kis köszönöm-ajándékot. Pont R. volt szolgálatban, aki személyes ismerősünk is, mamiék utcájában lakik. (A portás(ok)nak is vittünk, milliószor vették fel a telefont és kapcsolták az E épületet.)

(Fura volt odamenni és nem találkozni mamival...)

3. Tamási

Már lassan ebédidő volt, amikor odaértünk. Anyu(ék) sírjához mentünk csak. Locsoltunk, tisztogattunk, gyertyát gyújtottunk. (Kell mennünk hamarosan is, komolyabban rendbe tenni a sírt.)

Pontosan ma fél éve zárult össze anyu földi színdarabjának függönye. 🖤

Meggyesi Éva - Örök idő

Örök idő. Ott, a messzeségben

égi felhőn ülve egymagad

nézed, hogy a tűnő Nap hevében

a mi időnk mily gyorsan halad.

Nézed csak, hogy mennyi könny és bánat

gyűlik fel, mely bennünk megmarad,

s mennyi öröm, mit hirtelen hévvel,

nem kérdezve semmit, elragadsz.

Örök idő! Nekünk mért oly röpke?

Mért száll úgy el, mint a pillanat?

Mért szólítsz el? Még csak nem is éltem!

S nincs időm, hogy elmondhassam azt,

milyen jó, hogy úgy tudtam szeretni,

hogy a szívem szinte meghasadt,

s milyen jó, hogy reményt adtál újra,

ha azt hittem, semmim sem maradt.

Öreg idő! Szunnyadhatnál néha!

Hisz nekünk egy röpke pillanat

az a lét, mit itt töltünk a földön!

Ne rabold el néhány perc alatt.

Öreg idő. Adj nekem még, kérlek,

csak annyit, hogy éreztessem azt,

milyen jó, hogy megmaradtak nékem,

kik szívemnek olyan fontosak.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva

ajkamra hűs álomcsókot adsz,

vigyázz rájuk helyettem, és nékik

csak örömöt, boldogságot adj.

4. Hőgyész

Keresztanyumhoz ugrottunk be. Jó volt látni, ott lenni kicsit. Isteni ebédet kaptunk. Aztán megnéztük a kertet (csodaszép!), leszedtük neki a fügét.

Kértem és kaptam tőle növénykéket, és minden kerti jót. Itt is köszönöm.

Hazafelé M. meghívott Csabánál Zombán egy kávéra.

5. Mohács

Hazaérve helyet kerestem az új jövevény-növénykéknek. 

A bazsalikom és a menta a teraszra került.

Bentről kivittem a teraszra az aloét, amit még anyutól kaptam.

A helyére egy új növényke került, gyönyörű.

Anyunak volt 'szanzavérája', kettő is. Egyet a húgom vitt Budapestre, a másik Szakályba került. Sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is lesz, de M-nak sok van, és ez nagyon megtetszett, így jött. :)

Ezt pedig kértem, mert az enyém tönkrement.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva

ajkamra hűs álomcsókot adsz,

vigyázz rájuk helyettem, és nékik

csak örömöt, boldogságot adj.

Évzáró

Az első ballagás és évzáró, amikor anyu már nincs. Ma hazahoztam a virágokat és az ajándékokat (amiket szívből köszönök minden kis csimotának, szülőnek, polgármesternek). 

Tavaly anyuhoz vittem. Mert imádta a virágokat, mert neki voltak vázái, mert nála volt virágállvány és ablakpárkány, ahol szerettek is lenni a növénykék. Istenem, csak egy éve volt... Azóta nincs már anyu, a méz kanapé, a vázái, a virágai. Azért 3 vázát elhoztam, tudtam, hogy lesz alkalom, amikor tudom majd használni.

Két éve ezen a napon hozták meg anyu mosógépét a lakásba. Azóta ez is elkerült.

Három éve pedig nem voltam a ballagáson, mert anyut vittem Pécsre sugárkezelésre...

Hat éve egy másik suliban én tartottam az évzárót.

Ma -is- szinte egész nap az egyik beszámolót írtam (igazgatói, iskolatitkári feladat, de nálunk egyik sincs, a két kollégám bizonyítványt, törzslapot, oklevelet írtak, nyomtattak), segítettem mindenben, amiben kellett, ezer fokban. Délután volt az évzáró, az első új esemény anyu és mami halála óta. (Azt hiszem, értem a gyászév fogalmát, minden ilyen új esemény azért kemény dolog.) Megint csak nem tudtam teljesen ott lenni lélekben, de nagyon igyekeztem. A gyerekek tündériek voltak. (Azért nem egyszerű ám egy negyedik osztályt elbúcsúztatni, amikor négy évig 10 hónapon át napi szinten együtt voltunk, láttam őket fogváltós ovisként a suliba jönni, aztán nagy negyedikessé válni, némelyikük majdnem akkora, mint én; megismerni, megszeretni őket -és a szüleiket-, aztán elengedni...)

Este végre jött egy zivatar, ami enyhülést hozott a hőség után. Villám-fotók. Nem a legjobbak, de az enyémek. :)

Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...

Szombat: nagy túra

Habár reggel fél 7-kor, tehát időben keltem ahhoz, hogy menjek mamihoz, annyira fáradt voltam, hogy nem mertem elindulni. Fél 9-ig annyira voltam képes, hogy megreggeliztem. Aztán elkezdtem listát írni a millió dologról, amiket jó lenne/meg kell/ muszáj csinálni.

Átolvastam, megállapítottam: a felsoroltakból hiányzom én... Úgyhogy fogtam magam, kiültem a teraszra, és élveztem azt a látványt, amiben szűkölködöm. Amikor ilyen szépen idesüt a nap, akkor én már régen dolgozom.

Igazán szépek a balkonnövényeim.

Anyu terézkéjét még sosem láttam így futni.

A kőrózsái virágozni fognak.

Anyunak rengeteg kosara van, szebbnél szebbek. Amit csak tudok, hozom és használom. A keresztanyumtól hoztam a múltkor egy virágot, azt kosaraztam ma ki/be/meg. ;)

Összeszedtem magam. Igen: ma megyek mamihoz. No de akkor át kell menni anyuhoz: mami 3 bőröndnyi ruháját el kell vinnem keresztanyumhoz (mert nálunk egyszerűen nem fér el), az otthonba a plédeket, lepedőket (...). Párszor leizzadtam, amire lecipeltem mindent M. kis Suijába (az enyém leadva műszakira). Telekocsiztam újra, mint nem olyan régen, amikor anyu dolgit hordtam Mohácsra a költözése előtt...

Első úticél Tamási, temető.

Aztán keresztanyum, Hőgyész.

Majd mami Gyönkön.

Cuki volt ma nagyon. Viszonylag jól van, nagyon jól tudtunk beszélgetni. Főztem neki tegnap kompótot. Dupla adagot vittem, mindet megette (vacsora után, amire nem emlékezett). Nagyon örült, hogy ott voltam, fogta a kezem, a lehetőségeihez képest mesélt. Gyenge nagyon, kis "anyátlan". Anyut annyiban kérdezte, hogy "Anyu otthon van? Mit főz? Babos krumplit?". Majdnem kereken két órát voltam nála, 10 percnek tűnt... Puszil mindenkit.

Hazafelé a naplemente álomszép volt.

Még boltba kellett mennem, kereken 20.00 volt, amire hazaértem.

 

Kedd

Munka. Egész nap egyre növekvő fejfájás. A suliban is várnom kellett, amire haza mertem indulni, annyira sajgott a kupám. Így, habár azt terveztem, mégsem mentem ma mamihoz az otthonba. Hozzád mentem, folytattam a hivatalos papírok átnézését, szortírozását. Mindent IS eltettél, kész archívumod volt, most megszüntettem. És elhatároztam: átnézem a saját papírjaimat is. És ami fölösleges, azt iktatom (azaz kidobom). Ha bárki tudja, milyen iratokat és meddig kell megőrizni, szívesen fogadom a listát.

Hatalmas kupi van nálad, de ma a fejfájás ellenére jócskán haladtam. Alakul a molekula. A virágaid éltedben is szépek voltak, de most egyszerűen csodálatos mindegyik. Majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy a teraszodon bimbókat hoz a dísz szegfűd! Pedig nem is locsoltam két hónapja, azt hittem, tönkremegy. Nagyon szeretted ezt a növénykét, és halálodig virágzott. És most újra hoz két bimbócskát! Tuti, hogy lesz még legalább egy, mert -emlékszel?- mindig három virág volt rajta egyszerre.

Majd leszedegetem róla a száraz leveleket és áthozom a teraszunkra. Hatalmasat nőtt is, kap egy külön cserepet, hadd éljen!

A fokföldi ibolyáid is mesések, még sosem láttam rajtuk ennyire sok virágot. (Ha mohácsi vagy, szeretnél virágot, fokföldi ibolyát, orchideát, és fel tudsz ugrani érte a Radnótira, beszéljünk.)

Ma két hónapja láttalak utoljára "élve". Már nem volt a testedben keringés, szapora, majd egyre lassuló légzéssel kompenzáltad a szíved gyengülését. Rég nem reagáltál semmire, de én tudtam, hogy tudatban ott vagy, hallasz. Akkor beszéltem hozzád utoljára úgy, hogy valamilyen szinten még ott voltál velem. Fogtam a kezed, a másikkal simiztem a homlokodat (mert ez mindig megnyugtatott). Sokat, nagyon sokat "beszéltünk". Irtóztató a hiányod.