A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagy túra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagy túra. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 31., szombat

Szombat: nagy túra, egyebek

Nagy túra. Mohács-M6-Szedres-Kölesd-Tamási-Hőgyész-Szekszárd-M6-Mohács. (M-val, ezer fokban, a sofőr én voltam. Az autó 3-szor jelezte a veszélyt: álljak meg pihenni, mert fáradt vagyok. Tulajdonképpen csoda, hogy csak 3-szor, mert hazafelé már nagyon küzdöttem az elemekkel és hogy ne aludjak el vezetés közben.)

Első állomás Kölesd, kolbászt és sonkát vettünk a szokásos helyen. (Nagyon finom és jóval olcsóbb mint Mohácson.)

Tamási, temető. Rendbe tettem anyuék sírját, gyertyát gyújtottam itt is, a nagyszüleimnél is, a nagybátyáméknál is.


Hőgyész, keresztanyum. Fél 2 körül értünk oda, ebéddel és sütivel várt minket. Jó volt látni, beszélgetni. Ahogy anno anyutól, tőle is két szatyor mindenféle földi-házi jóval jöttünk el, itt is nagyon köszönöm!

Mivel szülinapomkor csak telefonon beszéltünk, most kaptam csokit, ami mellé választhattam virágot. Ezt a kaktuszt hoztam, nagyon jól mutat a többi mellett a teraszon. :)


Hőgyész temető. Amint felértem, összefutottam T-val, aki el is jött velem, amíg minden rokonom sírjánál gyertyát gyújtottam, közben beszélgettünk.

Szekszárd, M6, itthon bolt, haza.

Kipakolás, tusolás, kis hűlés a klímában.

Írtam magunknak egy órarendet itthonra is. És számoltam. Van nap, amikor 8 órát a suliban vagyok (úgy, hogy folyamatosan, végig órám van, szünetekben ügyeletek). A többi napon is rengeteg az órám, (2 kivételével) mind összevont. Ugye van az a törvény, hogy este 6-ig kell felügyeletet biztosítani. Viszont a feltételei nincsenek meg: ki fogja csinálni? Oké: nincs fix napi munkaidőnk, csak a heti 40 óra. De ez egyszerűen még hármunknak sem fér bele a heti 40 órájába. Túlórát ugye nem fizetnek erre. De mondjuk valahogy beosztjuk, lefelügyelem a heti 40 órám maradékát. Akkor mikor készülök órákra? Mikor javítok dolgozatot? Mikor adminisztrálok? P. S. azt mondta, sajnálja, ha valaki nem fér bele a napi 8 órába. Én meg azt fogom sajnálni, ha úgy fogok dolgozni, ahogy az egyik régi, volt kolléganőm: beesek órára, ott előveszem a tanmenetet, megnézem, mit kell az adott órán csinálni, kiadom a feladatot: tankönyv x., munkafüzet y. oldal. Max én csak ott ülök, és nem nyomkodom egész órán a telefonomat (mert már törvény tiltja -megjegyzem: diktatórikusan, nem jogosan-, hogy nálam legyen a mobilom tanórán).

Aztán megnéztem, milyen rendszert lehetne kialakítani étkezési szempontból. Kettő nap van, amikor le tudok ülni 20 perce ebédelni: kedden és pénteken. Amúgy sem reggelizni, se tízóraizni, se ebédelni nem tudok, mert ügyelek, ebédeltetek. A törvény hiába biztosít 20 perc ebédidőt (ráadásul munkahelyen kívül), ha képtelenség kivitelezni. Pisilni sem lesz alkalmam, úgyhogy sztem hétfőn írok a tankerü.letnek egy kérvényt katéter ügyében, esetleg egy hordozható infúziós állvánnyal megoldható lenne a folyadékpótlás, az étkezés meg? Nem vagyok túlsúlyos, de pár kiló fogyás még belefér a normál BMI indexbe, addig meg kitalálom, hogyan oldható meg, sőt ötleteim is vannak: rendelhető a neten katonai túlélő csomag, sőt megnézhetném, akad-e űrhajós élelmiszer-készlet, rendelhető, azt a zselét be tudnám tán gyömöszölni a számba szinte bárhol, bármikor...

Nagyon hiányoztok.

2024. július 21., vasárnap

Jelek, angyalok

Anyu idén vízkeresztkor ért át a szivárvány túloldalára. Az odaútja roppant intenzív volt, embertelenül fájdalmas. Még teljesen a tudatánál volt, amikor azt mondta: Ferivel beszéltem (ő a testvére, két éve halt meg), csinál nekem helyet. Amikor aztán a szivárványhíd felénél tartott, elkezdett Ferivel ténylegesen beszélgetni. Egy bizonyos pontra nézett ilyenkor a plafon irányába, mosolygott, és halkan, alig hallhatóan, suttogva beszélgettek. Anyu arca ilyenkor földöntúli boldogságtól sugárzott. Saját szememmel és fülemmel tapasztaltam meg, amit a haldoklók túlvilági ismerőseikkel/rokonaikkal való beszélgetéseiről olvastam. Sokszor hosszú ideig mutogatott, integetett, sutyorgott a túloldalon lévőkkel, máskor csak megszólalt -ugyanazt a pontot nézve-: Jaj, de szép! -vagy- Már látom!.

Amikor anyu elment, többen mondták, hogy figyeljem a jeleket. Mert biztosan onnan fentről is valamilyen szinten segít, gondoskodik rólam. Akkor, a végtelen bánatomban nem foglalkoztam ezzel, hiszen anyu meghalt, nincs többé, és nem is lesz. Aztán elkezdtem megtapasztalni, láttam, éreztem a "jeleket". 

(Nem könnyű írni ezt a bejegyzést, le-legurul egy-egy könnycsepp, ilyenkor homályosan látok, hibásan gépelek, javítani kell...)

Eddig nem volt virág a lakásunkban, mert bár próbálkoztunk, semmi nem maradt meg. Aztán anyutól áthoztam öt cserepest. Az egyik tönkrement. Kettő sínylődött. Kérdeztem A. kolleganőmet, aki virág-guru -is-, mit csinálok rosszul, ő azt mondta: ez a virág mindent kibír. Most hétfőig vagdostam róla a száradó leveleket. Aztán azon a napon leültem magammal és eldöntöttem, hogy a lakáseladásban nem vagyok hajlandó tönkremenni. A virág egyszer csak nem száradt tovább, ma reggel láttam: hozott két új kis hajtást. A negyediket kiraktam a teraszra: még nem élvezi, de él, hajt, növekszik. Az ötödik, egy gyompálma hihetetlenül hajt, lassan kinövi a lakást. (Bennük is érzem anyu jelenlétét. Anyu eszméletlenül értett a virágok nyelvén, bárhol laktunk/lakott, rengeteg virága volt, szebbnél szebbek.)

Pár napja került ki a lakásának a hirdetése. Az ingatlanügynök pénteken (tegnapelőtt) mutatta meg a vevőjelölteknek. És szombat reggel hívott: megveszik a lakást, akár aznap lefoglalózzák.

Minden vevőjelölt megvette volna. V-nak (az ingatlanosnak) az a család volt a legszimpatikusabb, akik végül megveszik. Rajtuk érezte azt, hogy egy hullámhosszon vannak anyu, az általa képviselt értékek rezgéseivel.

Vannak, akik nem hisznek abban, ami a szemnek láthatatlan. Abban sem, hogy érkezhetnek "odaátról" jelek. Akik azt mondják, mindez csak véletlen. Nem szeretnék meggyőzni senkit a saját igazamról. Csak a tapasztalataimat tudom leírni a blog-naplómba.

Július 2-án fotóztam ezt a képet anyunál.


Ezt július 15-én.


Az angyalt egy újságpapír darab alatt találtam, amikor ingyen elvihetőre meghirdettem anyu maradék dolgait, és mindent el is vittek. Ezután pakoltam össze a maradék kis szemetet, akkor találtam az angyalkát. Anyu-jelnek vélem. Kértem, segítsen, hogy gyorsan sikerüljön eladni a lakást.

V. mesélte, hogy amikor a lakást lefoglalózó család jött megnézni anyu kis lakját, az anyuka kérte, hadd maradjon náluk az angyalka. Na, itt elsírtam magam. És amikor tegnap átmentem a lakásba a foglalózásra, az anyuka tőlem is rögtön, amint beléptek, azt kérte, maradjon az angyal. Mert neki van a mamájától egy ugyanilyen.

A foglalózás után pedig a fiatalember, ak a lakást használja majd, azt mondta, megígérik, hogy amennyire csak tudnak, vigyáznak majd a lakásra.

...

Ma reggel felébredtem, tettem-vettem, reggeliztem, aztán hirtelen úgy döntöttem: elmegyek Tamásiba. Megcsinálom a sírt, meg legalább az új kocsival is gyakorlatozok. Előtte még kocsit mosta, beugrottam a boltba.

Tegnap erősen érett bennem a gondolat, hogy ha találkozom X-szel, megkérdezek tőle valamit. Hát ma találkoztunk, de persze már nem emlékeztem rá, hogy bármit is kérdezni szerettem volna tőle. Erre X egyszer csak elkezd mesélni valamit. Mi volt a sztori? A válasz a fel nem tett kérdésemre...

...

Történt ma ijesztő dolog is. Odaértem a tamási temetőhöz. Ahol már milliószor voltam. Elindultam a szokásos útvonalon a sírhoz. A járda után, a keresztnél -szokás szerint- mentem tovább. Két-három lépés után megálltam. Körülnéztem. És nem tudtam, hol vagyok. Csak sírokat láttam magam körül, de bármerre fordultam, semmi nem volt ismerős. Olyan érzés volt, mintha egy buborékban lettem volna, körülöttem szürke sírkövek kb egy 3 méteres sugárban, de a buborék görbülete mögött már semmit nem láttam. Előreléptem hármat a következő sírsorig, de amikor ott megálltam és körülnéztem, ugyanúgy bezárult a buborék. Őszintén kétségbeestem, mert félelmetes volt, hogy a tamási temetőben, egy nagyon jól ismert helyen elvesztem. Hevesen dobogott a szívem, csak forogtam körbe az ismeretlen buborékban. Mondtam magamnak: Timi, ne csináld, képtelenség, hogy nem találod meg anyuék sírját! Nézz körül megint, indulj el! Bolyongtam még kicsit, aztán megláttam végre a sírt. Kivételesen nem anyu és apu jutott először eszembe, hanem mami. És a demencia...

Hazafelé Hőgyészen is bementem a temetőbe. És ha ez nem velem történik, tutira nem hiszem el: nem találtam meg mamiék sírját, nem kanyarodtam be a kis bejárónál, hanem továbbmentem eggyel... Ott, Hőgyészen nem volt ez a történés olyan ijesztő, mint Tamásiban, csak maga a tudat, hogy egy napon kétszer is megtörtént....... Gyertyát gyújtottam, ahol szoktam. (Gyönyörűen rendezettek a sírok, M. csinálja őket, én itt is köszönöm neki.)

Tamásiban beugrottam unokanővéremékhez, Hőgyészen keresztanyumhoz. Ma is kaptam nála ebédet, és bár éhes nem igazán voltam, ettem, isteni zöldséglevest és cukkinilecsót, itt is köszönöm!

Nem szeretem a művirágot, de mégis azt vittem anyuéknak, mert ez bírja víz nélkül és a tűző napot is.


Kigazoltam, letakarítottam a sírt (a papi készítette cirokseprűvel) és örülök, hogy mindkét angyal (és minden más is) megvan.


Hazafelé beugrottam egy sorsjegyért, aminek visszanyertem az árát.

„Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkel is üzenhetnek nekünk, onnan túlról, kis jelekkel nagy dolgokat.
Ez egy nagy író észrevétele, aki nem hitt a túlvilágban – s ugyanakkor talán mégis? Mindegy, hogy ki mit mond magáról, mert így érzi, így gondolja, így írja… de valahol belül, ahová nem lát, és nem hall, mégis azt mondja benne valaki, hogy ,Minden másképp van, mint ahogy véled!’
Igen, jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is.
Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi. És megérti.
Ezek a jelek azért vannak, hogy készülj. Ne érjen a nagy ügy váratlanul. Se a jó, se a rossz. Az előjelek valóban észrevétlenek. Főleg, amik ,’onnan túlról’ jönnek. De mégis jelentenek valamit. Minden jelent valamit. Az is, ha véletlenül felütsz egy könyvet, és elolvasol benne egy sort. Lehet, hogy üzenet. Neked szól. Ahogy ez az írásom is… Ki tudja?"

 Müller Péter

2024. július 6., szombat

Nagy túra

Tegnap késő este M. egyszer csak megszólalt: mi lenne, ha holnap elmennénk egy nagy túrára, anyu temetése óta nem voltam a sírjánál. 

Ma reggel 8-ig aludtam 🙈, ébredezés, viráglocsolás, reggeli, aztán elindultunk (Mitsekkel, mert az klímás).

-1. Tankolás 

Mivel már meghirdettem az autómat, nem tankolom tele. Viszont ma majd 300 km volt a táv, kellet neki egy kis Kraft.

0. Bolt

Ajándék (később értelmet nyer).

1. Kölesd 

Autópálya, szedresi lehajtható, Kölesd, Husiház. Amióta mamikám az otthonba került és felfedeztem ezt az útvonalat (konkrétan az autópálya felhajtótól a szociális otthonig csúcs minőségű az aszfalt), innen vesszük a füstölt árut. Nagyon finom, nagyon kedvesek az eladók, nagyon JÓ áron megkapjuk a kolbászt, szalámit, sonkát. Meg is lehet kóstolni, így biztosan nem nyúl mellé az ember. 

2. Gyönk 

Május 26-án voltam az otthonban utoljára maminál, 28-án meghalt. Az otthonban szépen gondozták (és szerették) mamit, velünk is nagyon rendesek voltak, bemehettem látogatási időn kívül -többször is-, vittünk egy kis köszönöm-ajándékot. Pont R. volt szolgálatban, aki személyes ismerősünk is, mamiék utcájában lakik. (A portás(ok)nak is vittünk, milliószor vették fel a telefont és kapcsolták az E épületet.)

(Fura volt odamenni és nem találkozni mamival...)

3. Tamási

Már lassan ebédidő volt, amikor odaértünk. Anyu(ék) sírjához mentünk csak. Locsoltunk, tisztogattunk, gyertyát gyújtottunk. (Kell mennünk hamarosan is, komolyabban rendbe tenni a sírt.)

Pontosan ma fél éve zárult össze anyu földi színdarabjának függönye. 🖤

Meggyesi Éva - Örök idő

Örök idő. Ott, a messzeségben
égi felhőn ülve egymagad
nézed, hogy a tűnő Nap hevében
a mi időnk mily gyorsan halad.

Nézed csak, hogy mennyi könny és bánat
gyűlik fel, mely bennünk megmarad,
s mennyi öröm, mit hirtelen hévvel,
nem kérdezve semmit, elragadsz.

Örök idő! Nekünk mért oly röpke?
Mért száll úgy el, mint a pillanat?
Mért szólítsz el? Még csak nem is éltem!
S nincs időm, hogy elmondhassam azt,

milyen jó, hogy úgy tudtam szeretni,
hogy a szívem szinte meghasadt,
s milyen jó, hogy reményt adtál újra,
ha azt hittem, semmim sem maradt.

Öreg idő! Szunnyadhatnál néha!
Hisz nekünk egy röpke pillanat
az a lét, mit itt töltünk a földön!
Ne rabold el néhány perc alatt.

Öreg idő. Adj nekem még, kérlek,
csak annyit, hogy éreztessem azt,
milyen jó, hogy megmaradtak nékem,
kik szívemnek olyan fontosak.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva
ajkamra hűs álomcsókot adsz,
vigyázz rájuk helyettem, és nékik
csak örömöt, boldogságot adj.

4. Hőgyész

Keresztanyumhoz ugrottunk be. Jó volt látni, ott lenni kicsit. Isteni ebédet kaptunk. Aztán megnéztük a kertet (csodaszép!), leszedtük neki a fügét.



Kértem és kaptam tőle növénykéket, és minden kerti jót. Itt is köszönöm.

Hazafelé M. meghívott Csabánál Zombán egy kávéra.


5. Mohács

Hazaérve helyet kerestem az új jövevény-növénykéknek. 

A bazsalikom és a menta a teraszra került.


Bentről kivittem a teraszra az aloét, amit még anyutól kaptam.


A helyére egy új növényke került, gyönyörű.


Anyunak volt 'szanzavérája', kettő is. Egyet a húgom vitt Budapestre, a másik Szakályba került. Sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is lesz, de M-nak sok van, és ez nagyon megtetszett, így jött. :)


Ezt pedig kértem, mert az enyém tönkrement.


Öreg idő. Ha szemem lehunyva
ajkamra hűs álomcsókot adsz,
vigyázz rájuk helyettem, és nékik
csak örömöt, boldogságot adj.

2024. április 20., szombat

Szombat: nagy túra

Habár reggel fél 7-kor, tehát időben keltem ahhoz, hogy menjek mamihoz, annyira fáradt voltam, hogy nem mertem elindulni. Fél 9-ig annyira voltam képes, hogy megreggeliztem. Aztán elkezdtem listát írni a millió dologról, amiket jó lenne/meg kell/ muszáj csinálni.



Átolvastam, megállapítottam: a felsoroltakból hiányzom én... Úgyhogy fogtam magam, kiültem a teraszra, és élveztem azt a látványt, amiben szűkölködöm. Amikor ilyen szépen idesüt a nap, akkor én már régen dolgozom.


Igazán szépek a balkonnövényeim.


Anyu terézkéjét még sosem láttam így futni.


A kőrózsái virágozni fognak.


Anyunak rengeteg kosara van, szebbnél szebbek. Amit csak tudok, hozom és használom. A keresztanyumtól hoztam a múltkor egy virágot, azt kosaraztam ma ki/be/meg. ;)


Összeszedtem magam. Igen: ma megyek mamihoz. No de akkor át kell menni anyuhoz: mami 3 bőröndnyi ruháját el kell vinnem keresztanyumhoz (mert nálunk egyszerűen nem fér el), az otthonba a plédeket, lepedőket (...). Párszor leizzadtam, amire lecipeltem mindent M. kis Suijába (az enyém leadva műszakira). Telekocsiztam újra, mint nem olyan régen, amikor anyu dolgit hordtam Mohácsra a költözése előtt...


Első úticél Tamási, temető.



Aztán keresztanyum, Hőgyész.

Majd mami Gyönkön.


Cuki volt ma nagyon. Viszonylag jól van, nagyon jól tudtunk beszélgetni. Főztem neki tegnap kompótot. Dupla adagot vittem, mindet megette (vacsora után, amire nem emlékezett). Nagyon örült, hogy ott voltam, fogta a kezem, a lehetőségeihez képest mesélt. Gyenge nagyon, kis "anyátlan". Anyut annyiban kérdezte, hogy "Anyu otthon van? Mit főz? Babos krumplit?". Majdnem kereken két órát voltam nála, 10 percnek tűnt... Puszil mindenkit.

Hazafelé a naplemente álomszép volt.



Még boltba kellett mennem, kereken 20.00 volt, amire hazaértem.