18 nappal a műtét után annyi a változás az előző napokhoz képest, hogy tényleg napról napra picit jobban vagyok, picit erősebb, picit többet talpon tudok lenni, picivel többet tudok sétálni. A rekord a mai: 2.5 km. És ma jól is ment, jólesett.
A sebeim gyönyörűek. Kezd róluk leesni az összehúzó tapasz és az egyiken már szépen kezd rózsaszínesedni az új bőrréteg.
Érdekes új érzetek vannak a hasammal kapcsolatban néha kívül is, de belül főleg, szinte minden nap tapasztalok valami újat. Szerencsére ebből a fájdalom a kevesebb.
Próbálkozom néhány élelmiszer visszaépítésével. Tapasztalati úton, óvatosan ez már megtehető.
Mivel nem szedem a Tubanis hormontablettát, a súlyom 19 nap alatt visszatért a júniusira és a műtét és a hormontabletta miatti vizesedés is szépen lemegy, ez az alkatomon is meglátszik. Persze ez most nem elsőrangú dolog, viszont örvendetes.
Egyetlen szék van, amin ülni voltam képes eddig a műtét után. Tegnap este csak úgy rápillantottam a konyhaszekrény mellől és láttam, hogy kijött a két merevítő része, azaz, ha még egyszer ráültem volna, összecsuklott volna alattam. Mondtam már: valaki onnan fentről fogja a kezem és vigyáz rám. :)
A napirendemhez tartozik a jókívánságok, érdeklődések fogadása telefonon, az üzenetek megválaszolása. Sőt már volt látogatóm is tegnap, K. :) Fantasztikusan jó érzés ez. :)
A heti célom: kitapasztalni, mennyire megy a kádba be- és kimászás. Nagyon jó lenne már egyet tusolni. :)
