Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2026. február 9., hétfő
Hétfő
Ezt már tényleg nem hiszem el...
Tavaly február óta folyamatosan beteg vagyok.
Idén nem volt egy olyan nap, hogy ne fájt volna valamim. Túl vagyok egy "influenzán", a jobb kézfejem 2018 óta fáj, de idén túlzásba viszi, már alig tudok sebességet váltani és a kormányt tartani, írni, zöldséget pucolni. Tavaly határoztam el, hogy rendbe tetetem a fogaimat, de ha elkezdtük az egyik kezelését, begyulladt egy másik, szedtem antibiotikumot egy tályog miatt, aztán foghúzás lett a vége. Múlt héten elment a hangom, péntekre teljesen. Egész hétvégén nem beszéltem, mára van hangom, viszont hajnalban brutál hasmenésre ébredtem... Alig takarítottam le magam meg a wc kagylót, már mentem is megint. Most reggel fél 9 van, már csak fél óránként megyek, lassan talán kiürülök...
De most már komolyan nem hiszem el ezt az egészet.
Írtam reggel K-nak, a háziorvos asszisztensnek, hogy mi a helyzet, vegyen táppénzre, és az orvosnak a NetDoktor appon. K. vissza is írt, hogy rendben, sajnos járvány van. Intéztem mindkét suliban a hivatalos köröket. Dél körül pedig felhívott a doktornő (!), kikérdezett, tanácsokat adott. Úgy tapasztalja, hogy 3-4 nap ez a hasmenés mizéria...
Azt hittem dél felé, hogy kiürültem, ennyi volt. Aztán csavarodtak egyet a beleim és megint a wc-ben találtam magam, jó 10 percig csak ürültem, ürültem. Komolyan: tudom, hogy nagyon hosszú a bélrendszer, de mégis honnan jön ennyi végtermék?
Ledőlök, hátha tudok kicsit pihenni...
