Péntek, szombat

Csütörtökön már voltam dolgozni egy rövidített napon, pénteken is mentem. Egy kolléganőmnek köszönhetően újra rövidített lett a napom, reggel szólt, hogy megcsinálja helyettem a napközit. B-on volt 2 órám, aztán át Sze-be, ott egy német óra a most összevont (32 fős) első osztállyal, a másik csapat német tanítójával és két grazi, a gyakorlatukat itt töltő nagyon kedves főiskolással, az udvaron.

Kora délután otthon voltam. Ettem egy kis húslevest, ledőltem. És egy nagyot aludtam. Nem is tudtam, hogy ennyire fáradt vagyok, nagyon hálás voltam Zs-nak, hogy bevállalta helyettem a napit.

Estére M. meghívott a Trabert Hofba vacsorázni. Napközben még agyaltam azon, hogy le kellene mondani, mert egész héten diétáztam, nem tudtam, hogy fogja bírni a gyomrom a "normális" ételt, aztán úgy döntöttem: wc ott is van, útközben is meg lehet állni, ha gond lenne. De jól tettem, mert isteni volt a kaja (is) és nem volt tőle szerencsére semmi bajom.

.................

Szombaton viszonylag korán ébredtem. Reggeli.

Bolt. Pakolászás. Dél felé éhes lettem, de nem volt itthon főtt étel. Egész héten húslevest ettem csak, főtt krumplit és háztartási kekszet a hasmenés-mizéria miatt. De mit egyek? Tészta. Igen, az jó. De milyen? Krumplis! Oké, de még sosem csináltam (mindig volt egy anyum meg egy mamim, aki megfőzte...). Hát csak állj neki, milliószor láttad, hogy csinálják! Azon kívül, hogy sótlan, finom lett. :)

Napközben készült néhány étel még, mert holnap vendégeim lesznek (M. dolgozik ma is, holnap is). Unokanővéremék jönnek, nagyon örülök, mert még nem voltak nálunk.

A képen a szalvétát leszámítva minden anyutól és mamitól van. Volt egy kis pityergés, amíg elővettem ezeket, mert nagyon hiányoznak, és mert ők gyakorlott vendégfogadók voltak. De én nem ők vagyok, és hálás vagyok, hogy voltak nekem és oly sok mindent megtanítottak és elleshettem tőlük.

Szerda

Mivel minden hasmars -diétás dolgot megettem, délután főztem majdnem kereken egy liter vegeta levest némi zöldséggel és meg is ettem.

Pihentem egy órát, aztán vasárnap óta először kimerészkedtem, leugrottam a boltba. Főztem egy húslevest és krumplit.

Sokkal jobban vagyok. A tortúra legyengített, de ma tudtam viszonylag sokat pihenni. 

Holnap reggel labor és mellkas röntgen, aztán megyek dolgozni. Rövid nap lesz, jó is ez így kezdésnek.

 

Hétfő

Vasárnap olyan szépen odakészítettem mindent a konyhai kilövőállásba másnapra (suliba cuccok, kaja dobozolva a hűtőben, visszaváltandó palackok...), erre hajnalban jött a hasmenés, mintha rám fújták volna. A hangom visszajödt, még nem százas, rekedtes, de tudok beszélni és nagyon jót tett a 3 nap némaság, mert sokat pihentek a hangszálaim, nem fájnak.

Hatalmas főzést csaptam...

Estére jobban vagyok: a gyomorszájamat már nem akkora terméskő nyomja, mint délelőtt és ritkult a mosdóba járások száma is. Csak az a mosott f.o.s kategória még mindig. Remélem, hogy éjjel nem zavar meg az a bizonyos "vékony" és tudok pihenni, aludni.

Ezt már tényleg nem hiszem el...

Tavaly február óta folyamatosan beteg vagyok. 

Idén nem volt egy olyan nap, hogy ne fájt volna valamim. Túl vagyok egy "influenzán", a jobb kézfejem 2018 óta fáj, de idén túlzásba viszi, már alig tudok sebességet váltani és a kormányt tartani, írni, zöldséget pucolni. Tavaly határoztam el, hogy rendbe tetetem a fogaimat, de ha elkezdtük az egyik kezelését, begyulladt egy másik, szedtem antibiotikumot egy tályog miatt, aztán foghúzás lett a vége. Múlt héten elment a hangom, péntekre teljesen. Egész hétvégén nem beszéltem, mára van hangom, viszont hajnalban brutál hasmenésre ébredtem... Alig takarítottam le magam meg a wc kagylót, már mentem is megint. Most reggel fél 9 van, már csak fél óránként megyek, lassan talán kiürülök...

De most már komolyan nem hiszem el ezt az egészet.

Írtam reggel K-nak, a háziorvos asszisztensnek, hogy mi a helyzet, vegyen táppénzre, és az orvosnak a NetDoktor appon. K. vissza is írt, hogy rendben, sajnos járvány van. Intéztem mindkét suliban a hivatalos köröket. Dél körül pedig felhívott a doktornő (!), kikérdezett, tanácsokat adott. Úgy tapasztalja, hogy 3-4 nap ez a hasmenés mizéria...

Azt hittem dél felé, hogy kiürültem, ennyi volt. Aztán csavarodtak egyet a beleim és megint a wc-ben találtam magam, jó 10 percig csak ürültem, ürültem. Komolyan: tudom, hogy nagyon hosszú a bélrendszer, de mégis honnan jön ennyi végtermék?

Ledőlök, hátha tudok kicsit pihenni...

Menni vagy nem menni- nem kérdés

Pénteken lement az utolsó sulinap a gyerekekkel. Hazamentem, anyuhoz, majd haza megint. Fáradt voltam (hulla fáradt), leültem folytatni a részletekben nézett minisorozatot. Egyszer csak éreztem: mennem kell. Hasmenés. Az a tankönyvi, folyékony, halaszthatatlan. És aztán megint. Ez így ment egész este. Még az ágyból is 3x ki kellett mennem- a végkimerültség határáig, éjfélig... (Se a hasam nem fájt, se a beleim.)

Ma (szombaton) reggel kb 7-ig aludtam. Felkeltem, reggeli, alvás fél 12-ig. Felkeltem, ebéd, alvás 6-ig. Kicsit anyunál, aztán haza.

Csak úgy, gondolom, a változatosság kedvéért...

Holnap mamihoz Gyönkre. 

Péntek

Ma is nagyon kegyes volt hozzám az én kis endóm. Jelzi, hogy van, itt van, mert egy filctollal pontosan rá tudnám rajzolni a hasamra, hol vannak a petefészkeim, egyértelműen érzem őket, minit feszítenek, de ezt már nem is nevezem fájdalomnak. Az irtózatos energiahiány alapból elég lenne, szörnyen nehéz így dolgozni. A memóriám sokszor kétségbeejtő. Elsősorban a rövid távú. Fogalmam nincs, kinek mit mondtam, kivel miről beszéltem. Sokszor 1 percen belül megkérdezem vagy elmondom ugyanazt úgy, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy már mondtam, kérdeztem. És sokszor többször is előfordul, mondjuk 2 percen belül 4-5-ször kérdezem ugyanazt... Irtózatos energiát emészt fel így dolgozni, figyelni, tanítani. Én pedig csak remélni tudom, hogy az endometriózissal függ össze ez (is) és a műtét után rendeződik a helyzet.

A suliban az elsősökhöz vendég érkezett az első német órán: Teddy. Ő figyeli, milyen ügyesen dolgoznak a gyerekek, óra végén elmondja, ki kap matricát. De Teddy segít is, bátorít, meg lehet ölelgetni és a fülébe szabad súgni a titkokat. És ma már barátot is találtak neki a kicsik. :) Az elsőskék haláliak. Iszonyú jó szövegük van, persze mindenre van megjegyzésük, mindenhez van hozzáfűzni valójuk, és ámulattal figyelem bennük ezt az igazi, kíváncsi, lelkes gyermeket, a még csillogó szemüket, és a magam részéről szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ez még sokáig így maradjon.

A gyomrom nagyon lassan, de javul. Vannak ételek, amiket nem bírok megenni, vannak, amiket megeszek, de nem esnek jól, úgyhogy kísérletezgetek. Harmadik napja ugyanez a reggelim: zabkása, csöpp mogyoróvaj, szőlő/gyümi, lenmag, kendermag. Ma ittam hozzá egy kapucsínót is. Ezt így szereti a gyomrom, minden van hozzá itthon, gyorsan elkészül, és finom is.

Eddig az 5 órás felkeléssel belefért a gyomorvédő- és por utáni fél órára reggeli, előtte-utána (néha közben) a hasmenés, de nagyon csisszes így az indulás a munkába, viszont korábban nem akarnék felkelni, kell az alvás. Azt hiszem, hogy fél órával előbb megpróbálok aludni menni, akkor talán menni fog a korábbi kelés. Avagy próbálok arra koncentrálni, hogy megszűnjön a hasmars. :)

 

Szombat

A reggelem a számomra hagyományos módon indult. Pisi, első hasmenés bélgörccsel. Majd a második. Megittam a gyomorporomat, bevettem a gyógyszert, fél óra múlva reggelizhetek. Harmadik mosdó. Öltözés, reggeli készítés, evés. Húsz percen belül a negyedik hasmenés. Szeretem így a reggeleimet. Mert ez minden nap ugyanilyen. Kiszámítható. Tudok vele tervezni.

Sírás jött. Két órán keresztül. Nem voltam szomorú, nem történt semmi, csak folytak a könnyeim és nem tudtam abbahagyni. És ez jó. Megnyílt egy kis szelep, amin sok feszültség távozhatott.

A héten nem konkrét videóval antistresszeltem, azt végeztem, amit eddig sikerült Kriszta programjából beépítenem a mindennapjaimba: figyeltem a testtartásomat és a légzésemre koncentráltam. Ma viszont videóval gyakoroltam. Nagyon jólesett. Amellett, hogy lágyan, finoman átmozgatott, számomra a legkedvezőbb hozadéka, hogy ez a fél óra alatt ki tud kapcsolni az agyam, nem gondolkodom, és ez hihetetlenül pihentető.

Délután aludtam egyet. Hosszú volt és kemény az első munkahét, sokkal kevesebbet aludtam, mint a szabadságom alatt és nagyon elfáradtam. Délután hatalmasakat tudok aludni, szerintem mélyebben is mint éjjel, számomra pihentetőbb az éjszakainál. Igen: itt maradt a mosogatnivaló, vár a vasalás, a takarítás, de a pihenés most sokkal fontosabb.

Az endo ma segített a pihenésben. A gyomrom-gyomorszájam is folyamatosan javul. Amikor beütött ez a gyomor-krach, arra gondoltam: még a gyomorfekély előtt fogok enni fánkot, lángost. Úgy néz ki, hogy a gyomrom rendben lesz egy idő után, de ki tudja, mit hoz a műtét, így ma ettem egy fánkot kapucsínóval. Az a fánk, ahh, az a puha tészta, az a mennyei baracklekvár! imádom. Nem tetszett a szervezetemnek, nekem viszont annál inkább. Jöhet majd a lángos. :)

 

Szombat (Au. 14/6.)

Mivel a mai napló bejegyzés röpke, válogattam pár képet, csak úgy:

A sárga műanyag figura volt a kocsikulcsomon, de már leszakadt. Én is szoktam ilyen szemeket mereszteni :)

Mami tanította a szemfelszedést a kötéshez:

Egyik kedvenc munkaruhám:

Látod a teraszomat? na hát ez az: nem látszik, annyi fa van előtte és ez szuper:

Így és úgy:

Ja, ez is bandzsítós-ökörködős:

Húgom gyerkőceivel:

És néhány kép barátomtól, Guglitól:

R: -

E: pár falat sós, főtt krumpli

V: pár falat sós, főtt krumpli, 2 tojás 2 ek zsíron megsütve

Mozgás: séta (4km)

Edzés: -

Éjjel nehezen aludtam el, mert amint vízszintbe kerültem, elkezdett fájni a hasam. Aztán hajnali fél 3-kor arra ébredtem, hogy izzadok, nagyon fáj a hasam és hányingerem van. Kitámolyogtam a wc-re. Hányni nem tudtam, de ment a hasam, az az iszonyatosan büdös, fényes-nyálkás hasmenés volt, rengeteg. Vagy nem tetszett neki a gyümölcs, vagy sok volt tegnap a vaj (pici mennyiségtől semmi bajom, de ha csak egy kicsit is többet eszek belőle, akkor tud rendesen tüneteket produkálni) vagy maga az étel, vagy csak benyeltem valami vírust, nem tudom. Mindenesetre visszaaludtam és reggel már semmi bajom nem volt, csak az edzések miatti irtó nagy izomláz.

Ma nem volt edzés és békén hagytam kicsit a pocakomat is (csak a főtt krumplit kívántam, semmi mást, pár falatot ettem) és délután aludnom kellett egyet, hogy behozzam az estit (szerencsére sikerült is).

Mindenki szervezete egy csodásan működő valami, az enyém pedig egy meglehetősen érzékeny szerkezet, a legapróbb dolgokra is azonnal reagál (pl. a fülcimpám fél óra elteltével heves gyulladással jelzi, ha nem ezüst, hanem csak ezüstözött egy fülbevaló, átverhetetlen; ha valaki azt mondja "Egyél belőle nyugodtan, "mindenmentes"!" és eszek belőle, aztán fél óra múlva ülök a wc-n, akkor tudom, hogy vagy liszt, vagy tejtermék volt benne...). Érdemes figyelnem rá, mert mindig jelzi, ha valami nem tetszik neki. Ha sikerül rájönnöm, pontosan mi volt a bibi, nyert ügyem van. (Ezért is szuper dolog az étkezési napló, mert vissza tudom nézni, pontosan mit és mennyit ettem.) És keto ide vagy oda, ma krumpli kellett neki, jó sós főtt krumpli, megkapta és jobban is vagyok. Holnap még óvatos leszek, aztán ha teljesen rendben lesz a székletem és a gyomrom is, hétfőtől megy minden tovább a megszokottak szerint.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha