A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svábság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svábság. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 5., szombat

121 év...


Anyai részről 100%-ban, apai oldalról kisebb részben (apai dédanyám volt sváb) sváb származású vagyok. A nagyszüleim anyanyelve a sváb volt, az óvodában tanultak meg magyarul. Papi sokszor emlegette, hogy először "felesben" beszélték ovisként a két nyelvet, azt mondta ő kicsiként: "Óvónéni, mach' te mal uf!" (Óvónéni, kapcsold fel a villanyt!) Anyu is perfekt volt "sváb nyelvből", hiszen gyerekkorában otthon "németül" beszéltek. A képen (a könyvemből, amit már 20 éve írtam) a kislány mamikám (jaj, de nagyon hiányzik), mögötte a szülei. Dédanyám meghalt, amikor mami 11 éves volt, de mami apukája, a dédapám egy hónap híján 90 évet élt, így az életem része lehetett 20 évig. Mindenki csak Opa-nak hívta a családban. Igazán különleges figura volt. Öntörvényű, konok, de a maga módján nagyon szerette mind a négy dédunokáját, így egnem is. Ma lenne 121 éves. Isten éltessen, Opa!

2026. február 14., szombat

Péntek, szombat

Csütörtökön már voltam dolgozni egy rövidített napon, pénteken is mentem. Egy kolléganőmnek köszönhetően újra rövidített lett a napom, reggel szólt, hogy megcsinálja helyettem a napközit. B-on volt 2 órám, aztán át Sze-be, ott egy német óra a most összevont (32 fős) első osztállyal, a másik csapat német tanítójával és két grazi, a gyakorlatukat itt töltő nagyon kedves főiskolással, az udvaron.


Kora délután otthon voltam. Ettem egy kis húslevest, ledőltem. És egy nagyot aludtam. Nem is tudtam, hogy ennyire fáradt vagyok, nagyon hálás voltam Zs-nak, hogy bevállalta helyettem a napit.

Estére M. meghívott a Trabert Hofba vacsorázni. Napközben még agyaltam azon, hogy le kellene mondani, mert egész héten diétáztam, nem tudtam, hogy fogja bírni a gyomrom a "normális" ételt, aztán úgy döntöttem: wc ott is van, útközben is meg lehet állni, ha gond lenne. De jól tettem, mert isteni volt a kaja (is) és nem volt tőle szerencsére semmi bajom.


.................

Szombaton viszonylag korán ébredtem. Reggeli.


Bolt. Pakolászás. Dél felé éhes lettem, de nem volt itthon főtt étel. Egész héten húslevest ettem csak, főtt krumplit és háztartási kekszet a hasmenés-mizéria miatt. De mit egyek? Tészta. Igen, az jó. De milyen? Krumplis! Oké, de még sosem csináltam (mindig volt egy anyum meg egy mamim, aki megfőzte...). Hát csak állj neki, milliószor láttad, hogy csinálják! Azon kívül, hogy sótlan, finom lett. :)


Napközben készült néhány étel még, mert holnap vendégeim lesznek (M. dolgozik ma is, holnap is). Unokanővéremék jönnek, nagyon örülök, mert még nem voltak nálunk.


A képen a szalvétát leszámítva minden anyutól és mamitól van. Volt egy kis pityergés, amíg elővettem ezeket, mert nagyon hiányoznak, és mert ők gyakorlott vendégfogadók voltak. De én nem ők vagyok, és hálás vagyok, hogy voltak nekem és oly sok mindent megtanítottak és elleshettem tőlük.