Péntek, szombat

Csütörtökön már voltam dolgozni egy rövidített napon, pénteken is mentem. Egy kolléganőmnek köszönhetően újra rövidített lett a napom, reggel szólt, hogy megcsinálja helyettem a napközit. B-on volt 2 órám, aztán át Sze-be, ott egy német óra a most összevont (32 fős) első osztállyal, a másik csapat német tanítójával és két grazi, a gyakorlatukat itt töltő nagyon kedves főiskolással, az udvaron.

Kora délután otthon voltam. Ettem egy kis húslevest, ledőltem. És egy nagyot aludtam. Nem is tudtam, hogy ennyire fáradt vagyok, nagyon hálás voltam Zs-nak, hogy bevállalta helyettem a napit.

Estére M. meghívott a Trabert Hofba vacsorázni. Napközben még agyaltam azon, hogy le kellene mondani, mert egész héten diétáztam, nem tudtam, hogy fogja bírni a gyomrom a "normális" ételt, aztán úgy döntöttem: wc ott is van, útközben is meg lehet állni, ha gond lenne. De jól tettem, mert isteni volt a kaja (is) és nem volt tőle szerencsére semmi bajom.

.................

Szombaton viszonylag korán ébredtem. Reggeli.

Bolt. Pakolászás. Dél felé éhes lettem, de nem volt itthon főtt étel. Egész héten húslevest ettem csak, főtt krumplit és háztartási kekszet a hasmenés-mizéria miatt. De mit egyek? Tészta. Igen, az jó. De milyen? Krumplis! Oké, de még sosem csináltam (mindig volt egy anyum meg egy mamim, aki megfőzte...). Hát csak állj neki, milliószor láttad, hogy csinálják! Azon kívül, hogy sótlan, finom lett. :)

Napközben készült néhány étel még, mert holnap vendégeim lesznek (M. dolgozik ma is, holnap is). Unokanővéremék jönnek, nagyon örülök, mert még nem voltak nálunk.

A képen a szalvétát leszámítva minden anyutól és mamitól van. Volt egy kis pityergés, amíg elővettem ezeket, mert nagyon hiányoznak, és mert ők gyakorlott vendégfogadók voltak. De én nem ők vagyok, és hálás vagyok, hogy voltak nekem és oly sok mindent megtanítottak és elleshettem tőlük.

Vasárnap, Busójárás

Kicsivel több, mint egy hónapja halt meg anyu. A szívem már akkor darabokra tört és porladni kezdett, amikor még "csak" haldoklott. Nincs nap, hogy ne sírnék, de a fuldoklás, a nemkapoklevegőt érzés nincs már. "csak" egy nehéz, súlyos üresség. 49 év után nehéz megszokni, hogy nincs, nehéz felfogni, hogy nem is lesz. A virtuális angyalseprűm mindig nálam van. Arra találtam ki, hogy a szívem darabkáit egyesítsem vele. 

M. rábeszélt, hogy menjünk be a városba a Busójárásra. Csak délelőtt, amíg nincs óriási tömeg. Sosem egyszerű nekem mostanában kimozdulni, de kell a séta, a levegő is, no meg a rendezvény itt van helyben.

Még sosem láttam Mohácsot madártávlatból, ezt nem lehetett kihagyni.

Egy Busójárást anyu is megért mohácsiként. Ez a kép tavaly készült.

A húgom ma volt anyunál a temetőben, elrendezte a sírt. Aztán mamikánkhoz ment az otthonba. Mami nincs jól. Szinte teljesen belemerült a saját világába. Persze azért anyu kérdezte... És éjszakánként megint kiabál...

Kedd: Mohács, busójárás

Velencei karnevál után a mohácsi: Busójárás, vendégekkel. Ebéd a Bajor Étteremben. Széles ételválaszték, normál árak, korrekt és rugalmas kiszolgálás: itt simán kapok rántott hús helyett natúr szeletet, nem kell könyörögni, hogy a salátát öntet nélkül hozzák.

Az étel szépséges, finom, az adag bőséges.

Busó felvonulás:

Tényleg testközelből. Kaptam pár ölelést és hajborzolást, jókat nevettem.

A Széchenyi téren a beöltözöttek készségesen álltak egy fotó erejéig mindenki rendelkezésére.

Még ismerős busó is volt a kavalkádban.

E. kifejezetten élvezte a hangulatot, sok fotó készült róla is.

Habár hideg nem volt, hanem meseszép, ragyogó napsütés, fogyott a forralt bor, ez hozzá tartozik ehhez az estéhez.

Körbejártuk a "bazarast" is, a vendégek megvették a kis emléktárgyakat.

Kereplő is került a táskába, V. egész este élvezettel kerepelt.

A Zora Néptáncegyüttes műsora. Háttérben a csodaszép Városháza.

A Tamburazenekar.

Aztán máglyagyújtás, koporsóégetés. A kép jobb felső sarkán a drón, most láttam ilyet először.

Séta a forgatagban a Dunához, forralt borozás.

Busók mindenütt. Fáradtan, kedvesen, tollat hajba borzolóan.

Egy horvát fiatalember idén is csodákat alkotott a szemünk láttára. P. vásárolt is képet.

Kicsit beültünk a Keresztapába beszélgetni, kaptam egy Marlenkát. Most legalább tudom, mi ez és milyen. Itt mindenhol lehet kapni, de még sosem ettem eddig.

Lassan leégett a máglya, mi is hazasétáltunk.

Szerdán folyt. köv.