Ahogy megélem a munkás-mókuskerekes mindennapokat, az egy vicc... Mert megcsinálom. Mosolygok. Mindig, minden változk. Nem tudok előre tervezni. De ott vagyok, csinálom. Sír-vígasztalom. Bepisil-intézem. Szomorú-mosolyt csalok az arcára. Dühkitörés-nem csillapodó-csakazértis-még mindig-és tovább-és nincs vége-próbálkozom, de elfogytam... Stop....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése