Kirándulás

Az utolsó előtti előtti előtti előtti előtti tanítási napra szerveztük idén a b-i kirándulást.

A sofőrünk egy nagyon szuper fiatalember volt.

Az idő frenetikus (22 fok, felhős-napos, ideális egy egész napos kinti programhoz).

Gyönyörű táj, gyönyörű környezet, csupa természet, fecskék, fű, dombok, napsütés, élet.

Katica tanya, Kaposvár mellett. Több hektáron csak játék, játék, játék. Akár két teljes napra is elegendő. Igazi gyerekparadicsom, csak ajánlani tudom mindenkinek.

A minap írta valaki, hogy kár, hogy nem voltam a feltett fotón egészben. No ma kolléganőm lekapott a fánk csúszdán (amit már nagyon vártam) teljes valómban.

Látszik az arcom, a hiányos fogazatom, a még meglévő hajam (lobogva egész soknak néz ki), a hájas hasam. Ami  nem látszik: alig fértem bele az egy személyes fánkba. Ami még látszik: ha jól érzem magam, márpedig esszméletlen szuper a fánk csúszda, akkor nem érdekel semmi, ami egyébként zavar. Nagyon jó látni magam ilyen önfeledten, kegyetlenül ritka pillanat... (A., itt is köszönöm, hogy megörökítetted!)

A sulisaink csodásan viselkedtek (ahogy a múlt heti németes kiránduláson is). A sofőrünk szavait idézem: "Tüneményesek ezek a gyerekek". Szerintem jövőre 180 kirándulás kell és 4 tanítási nap 😂😁💪 (Egyébként valahogy hasonlóan is kellene...) Mivel nem kellett fegyelmezni, nem idegeskedtem, én is nagyon jól éreztem magam. Persze elfáradtam, de jóleső fáradtság ez, egész nap a szabad levegőn, nem neonfényben és wifigőzben bezárva...

Holnap vagy vasárnap temető-körút (mert nagyon régen voltunk).

Csütörtök

Az éjjel alig aludtam, sokszor fent voltam. Reggel hasmenésem volt. Mert ma kirándulás, és vannak "nem könnyű gyerekeink". A programot én szervezetm, így én vagyok mindenért felelős, hát nem voltam nyugodt. Indulás előtt megkértem őket: ha BÁRMI gondjuk, sérelmük, panaszuk lenne, egy felnőtthöz legyenek szívesek menni, mondják el, azonnal, ne rögtön egymás közt intézzék el (mert annak rúgás, fájdalom, egyebek a vége). Spoiler: semmi, de semmi gond nem volt velük. (Hála a Magasságosnak!!)

Megnéztük a tájhzat, Tóthné Schiebelhut Lívia nagyon ért a gyerekek nyelvén, mindent a lehető legegyszerűbben és szemléletesen/szemléltetve mesélt el (felelevenítve sok mindent, amit német népismeret órákon tanultunk).

Az első szobában kezdtük, megnéztük a konyhát, a hátsó szobát. Az udvaron meséltek nekünk a feliratról az ajtón, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak.

Tízórai (és ajándék házi meggy szörp) után interaktív feladatokat oldottak meg csoportokban. (És semmi hiszti, hogy én vele nem leszek!, biztosan nem csinálom ezt!, és társai.)

Aztán kint a teraszon volt puzzle...

... illatpárna-textil festés...

... tömőanyaggal kitömtük, került bele gyógynövény (levendula/rozmaring), a végén szép szalaggal megkötöttük. Nagyon élvezték.

Lehetett még memóriázni is.

Volt még játszótér, séta, sok beszélgetés.

(Amióta Babarcon dolgozom, minden évben megyünk év vége felé egy németes kirándulásra. Hogy ne csak könyvben, képen lássák (néhányuk) őseik múltját, hagyományait (...), hanem megtapasztalhassák testközelből. Mindig nagy sikere van (és részemről hatalmas élmény, hiszen én ebben a kultúrában nőhettem fel).

Más. 9 éve:

A pólóm még megvan, de feszül. A nadrágot már elajándékoztam: a térdemig, ha felmegy. A kalap még megvan, és jelentem: jó! 😆

Hétvégén hajat mostam: ijesztően kevés, ijesztően. 9 éve még anyuval ritkíttattam...

.......

Nem tudom, mi történt (talán eszembe jutott az Igenember című film), ma elkezdtem tenni önmagamért. Délután intéztem, hazajöttem, aztán úgy megmotiválódtam, hogy még a fáradtságot sem éreztem annyira és még főzni is nekiláttam, sőt  be si fejeztem. Zöldbab leves, sajtszószos makaróni, shakshuka. Így dobozoltam is holnapra.

Vacsorám: shakshuka:

Készült kép a dobozolásról, de ezek szerint nem mentette a gép, így hát ezt teszem fel.

Reggeli: kovászos pirítós, tökmagkrém, paradicsom.

Ebéd: sajtszószos makaróni, zöldbab leves, saláta.

Holnap is hosszú nap lesz...

Istenmezeje/2.

Péntek (1. nap) itt

Szombat:

Tegnap én mentem legkorábban aludni, borzasztóan fáradt voltam. Viszonylag jó alvás után 6-kor ébredtem. Közös reggeli, aztán Eger. Frei Café.

Szépasszonyvölgy. Jártunk már M-val Egerben és környékén, Szépasszonyvölgyben még nem. Őszintén: nem tudtam, hogy ez miről szól, most már tudom 🙈 Ebéd: Butykos Kisvendéglő. Van menü is, azt ettünk, egyszerűen mennyei és bár nem nézett ki soknak, alig tudtam beburkolni.

Séta. Jobbnál jobb borospincék, kedvesebbnél kedvesebb emberek, ízletesebbnél ízletesebb borok.

Este a szálláson szalonnasütés.

Aztán jó későn alvás.

(Nagyon szuper nap volt.)

Szombat

A május 2. ledolgozása. Tantestületi kirándulás Vízvárra.

Egy csodálatos kollégát ismerhettünk meg. K. megmutatta az iskolát, ahol szinte egy személyben visz mindent. Azaz 4 (!!) évfolyam van bent egy óráján. Reggel 7-től délután 4-ig.

Az iskola tünemény, a Dráva partján, fák között, jó lebegő, természet, hatalmas közösségi tér, ahogy belépünk. Mindenük van, ami kell.

Megmutatta a templomukat is: mesésen szép.

Lesétáltunk a Dráva-gáthoz.

Az a csend, nyugalom, madárcsicsergés... Ahhh...

Ebéd Barcson. Mennyei volt!

(Amikor a fotóst fotózzák ;) )

Borzalmasan elfáradtam, de jó volt kicsit nem a megszokott környezetben lenni, finomat enni, K. pedig hatalmas inspiráció.

 

Hazaút- kalandosan

 Ember tervez...

Hazafelé tartottunk. A mi tervünk az volt, hogy elmegyünk a tamási temetőbe, aztán keresztanyumhoz Hőgyészre, majd Gyönkre mamihoz, onnan haza. Dombóváron aztán:

Defekt.

Első akadály: vasárnap dél van, ilyenkor semmi nincs nyitva.

Második akadály: a hétvégén is hívható mobil gumiszervizben pont ma nem dolgoznak családi esemény miatt.

Harmadik akadály: mi magunk vagyunk, jön a Tour de Hongrie, éppen ezen az úton. Két rendőrautó megy el mellettünk, a harmadik megáll. Segítséget annyiban ad, hogy "takarítsuk el a gépjárművet az útból", nekik le kell zárniuk ezt az útszakaszt. Kegyesen kísérnek minket, "nehogy baj legyen". Nincs messze a következő mellékutca, de hát ilyen állapotban odáig is "kellemetlen" elgurítani szegény autót...

Közben hívok minden lehetséges segítséget, de sajnos nincs megoldás. Jó, akkor jöjjön a trailer. Hívom, a srác kérdezi, mi a gond, milyen autó, évjárat, gumiméret. Mondom. Oké, azonnal jön. Hamar meg is érkezett, személyautóval. Lekapta a kereket, elvitte, majd nemsokára visszajött a felgumizott kerékkel. Visszatette, és megúsztuk 12ezerből.

Na de jön a bicikliverseny, perceken belül lezárják a teljes utat két órás időtartamra. Kocsiba be, megfordulunk, már útközben gyors útvonalterv keresés, de szerencsére anélkül is tudom, hol kell először elkanyarodni. A szerelőnket utolértük, még dudált és intett, amikor jobbra kanyarodott, mi mentünk balra. Az út mentén végig haptákban rendőrök, polgárőrök. Megnéztem a neten, hol tart a verseny, Tamásinál. Oké, akkor megússzuk lezárás nélkül. Pécsett álltunk meg egy kúton guminyomást nézni, de minden rendben volt. Ittunk egy kávét, aztán jött a pályán az utolsó etap Mohácsig. De szerencsésen hazaértünk.

Felcuccoltunk a harmadikra, aztán a tárolóból bepakoltuk a másik gumikészletet a kocsimba, M. holnap elviszi átgumiztatni, én az ő kocsijával megyek dolgozni.