Istenmezeje/2.

Péntek (1. nap) itt

Szombat:

Tegnap én mentem legkorábban aludni, borzasztóan fáradt voltam. Viszonylag jó alvás után 6-kor ébredtem. Közös reggeli, aztán Eger. Frei Café.

Szépasszonyvölgy. Jártunk már M-val Egerben és környékén, Szépasszonyvölgyben még nem. Őszintén: nem tudtam, hogy ez miről szól, most már tudom 🙈 Ebéd: Butykos Kisvendéglő. Van menü is, azt ettünk, egyszerűen mennyei és bár nem nézett ki soknak, alig tudtam beburkolni.

Séta. Jobbnál jobb borospincék, kedvesebbnél kedvesebb emberek, ízletesebbnél ízletesebb borok.

Este a szálláson szalonnasütés.

Aztán jó későn alvás.

(Nagyon szuper nap volt.)

Hosszú hétvége/3.

Reggeli.

Séta.

Frei kávé. Vagyis nekem limonádé.

Alma fesztivál. Napkukucska.

Óriáskerék.

Fentről labirintus.

És lent.

Fánk csúszda, nagyon jó volt!

Aztán jött az, ami 51 éve nem történt meg. Tamásiban augusztus 20-án rendezik meg a Tamási Lovasnapokat. Minden évben ott voltunk a búcsúban, de soha nem mertem felülni a körhintára. M. itt Siófokon már 2 napja mondogatta, hogy felülünk. Én megmondtam: nem. Amikor odaértünk, láttam, hogy mini kislányok szó nélkül felülnek. Na, mondtam, ha ők nem félnek, neámmá, hogy én ne próbáljam ki! Hát tele volt a gatyám, és végig szédültem (M. hátát néztem, hogy ne forogjon minden), de kibírtam. 🙈

Séta.

Délután pihenés.

Vacsora. Emberes adag volt. A limonádé pedig issteni.

És hamarosan alvás, holnap hazaút, megint sokat kell vezetnem.

(Megjegyzés, már vasárnap, otthonról. Amikor sétahajózni mentünk, azt hittük, nagyon húzós az ára. Aztán ezen a napon kiderült, hogy az "szinte ingyen" volt. Mi a betegségem miatt sehol nem voltunk nyáron, se nyaralni, se egyet sütizni, az autóm is 99.9 %-ban csak állt, így ezen a hosszú hétvégén nem fukarkodtunk, megettük, amit megkívántunk, ezen a fesztiválon is felültünk mindenre és kipróbáltuk, amihez kedvünk volt, de ez egyáltalán nem olcsó. Belegondoltam: eljön ide egy család akár csak egy gyerekkel, ha az mindent kipróbál, az egy kisebb vagyon. És ugye egy csúszás nem csúszás, egy dodgem nem elég (...). És volt lufiárus, kajás bódék, vattacukor (...). Ami pozitív volt: nem volt belépő, és a fánk csúszdánál nem tudott visszaadni a kasszában a hölgy, ezért az az egyetlen csúszásom ajándék volt. :) És -szinte hihetetlen- találkoztam eg új kis szederkényi tanítványommal. :) )

Hetem péntekig

Nagyon sok a munka, sokat vagyok bent is és itthonra is van minden napra adminisztráció, egyebek. Miközben pipálom ki a kész dolgokat, potyognak közben az újabbak, kerülnek a listára, elintézendőként. A kocsimon még téli gumi van, egyszerűen nem tudok időpontot kérni. Szóval munka.

Csodálatosan jól sikerült németes kirándulás.

Csak a legvégén láttam meg, hogy a kincsesládán (aminek kinyitásához három feladatot kellett megoldani, hogy a három kulcsot megkaphassák) az M. F. monogram állt. Papit Mayer Ferencnek hívták.

Ma (péntek) (is) héttől háromig munka. Röpke bolt. Majd hazafelé már majdnem a garázshoz vettem az irányt, de eszembe jutott, hogy M. meghívott Pécsre a Buddha étterembe pad thai-ozni. Mentünk is. Egy curry levest ettünk ketten és egy-egy pad thai-t.

Nem néz ki soknak, de emberes adag. Ha előtte megeszek egy teljes tányér levest, tutira nem fér belém a tészta.

Az árak húzósak, no de ilyesmit nem ehet mindennap az ember. Minden isteni volt.

(Hogy az üveg visszaváltási árát hogy hozták ki PONT ennyire, az rejtély.)

Majdnem mellette van a Frei, fél óra volt vissza a zárásig, de beugrottunk. És milyen jól tettük! Anno, amikor elkezdtünk ide járni, egy megszokott csapat dolgozott itt, és megkedveltük egymást. Ebből a teamből ma ketten dolgoznak még, nagyon jó volt találkozni velük, tényleg régen láttuk egymást. Egy Kubai presszót ittam (más nem fért volna belém, és imádom). Hát mmmmmm!

Holnap szombat, de munka. (Azért öröm is lesz benne.)