Szerda és dobozolás

Kegyetlen "anyu-estém" volt tegnap. Ahogy anno anyu is "hullámvasúton ült" az utolsó két hónapjában, úgy most én is azon érzem magam. Csak az előjel ellentétes. Ő "lefelé" száguldott, egy másik világba, én pedig "felfelé" araszolok. Vannak könnyebben viselhető napok, és vannak kegyetlenek. De jobban megy az alvás, néha képes vagyok egészen sok dolgot elvégezni, máskor mindenre, még egyszerű megmozdulásokra is szó szerint képtelen vagyok.

Tegnap nagyon lent volt, ma egy normál nap. A munka után haza, dobozolás, mosogatógép kipakolás, vasalás (...).

A dobozolás a tegnapelőtti mintára: 

Reggeli: tükörtojás, paprika, pur kenyér.

Tízórai kesu és alma lesz.

Ebéd: saláta, pesto, tonhal, tükörtojás, fűszeres bulgur.

Tegnap elfelejtettem, de ma vacsoráztam is (körözöttet pur kenyérrel, paprikával).

Kóla.

A hagyományos se jó, a cukormentes talán még rosszabb: az aszpartám méreg. A héten elkezdtem csökkenteni a kólafogyasztást. Ma délelőtt egy pohárral ittam, itthon is egyet. A kávéba hétfőn és kedden cukrot tettem édesítő helyett, keveset, nem jött be. Ma mézzel próbálom, az sem az igazi, de nem rossz.

Rengeteg (RENGETEG) dolgon kell változtatnom, az irány szerintem jó.

Azt hiszem, anyu, amíg élek, hiányozni fog, csak idővel megtanulok majd ezzel együtt élni.

Cukik

Tegnapelőtti:

Mai (egy szeretetcsomag süti és egy pogi):

...

- Timi néni, X. már megint veszeked és vereked!

Mérföldkő

Számomra mérföldkő, igen. 2023. október 2-án dobozoltam utoljára. Jó fél éve. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán, roppant sok dolog történt, anyu január 6-án költözött az angyalokhoz.

Tegnap nem voltam jól. Eszméletlenül fáradt voltam. A tegnapelőtti nagy túra a roppant kemény munkahét után, a sok pakolás, nehéz dolgok cipelése, rengeteg vezetés (...) megtette hatását. Vasárnap (tegnap) képtelen voltam kimozdulni a lakásból, sőt délután ledőltem egy filmmel, de abból nem sokat láttam, el is aludtam.

Ez a fél év alatt ettem, amit kaptam, ami volt, a suliban. Rengeteg nasi csúszott -normál étkezés helyett is, keveset ittam, ha rendes mennyiséget, az leginkább -cukormentes- kóla volt. Csak kicsit látszik rajtam, hogy valamennyit híztam, és kilókban sem vészes: 3. De felpróbáltam az egyik tavaly hordott nadrágomat, és egyáltalán nem tudom felvenni, nem ér össze a gombnál. Tervben megvolt már a fejemben, hogy ha nem is dobozolni, de normálisabban kellene enni. Ma -nem tudom, miért- megint kemény munkanap volt (8 és negyed óra a suliban), utána hazajöttem, felhoztam M-nak az éthordót, szembe szomszédnak, amit ígértem, legyalogoltam az autószerelőhöz (hívott, hogy megvan a műszaki), onnan kocsimosóba mentem, majd mini vásárlásra. Hazajöttem és nekiálltam dobozolni. 

Két dologra tippelek. Az egyik, hogy tegnap "átsuhant" a fejemen a gondolat: "kellene az a bizonyos kattanás kaja ügyben (is)". (És nálam ezek a szinte észrevehetetlen, konkrétan nem tudatos, tényleg csak enyhe fuvallatként az agyamon átsuhanó gondolatocskák szoktak eredményt hozni, de ezeket sajnos nem tudom tudatosan irányítani.) A másik: ma a boltban jó áron volt a kesudió, és régen tízóraira magot szoktam enni gyümölccsel.

A lényeg: dobozoltam két napra.

Reggeli: tükörtojás, pirított gomba, pur kenyér, saláta.

Tízórai: kesu (és alma lesz).

Ebéd: rizs, tükörtojás, tonhal, rizs, pesto, saláta.

Szombat: nagy túra

Habár reggel fél 7-kor, tehát időben keltem ahhoz, hogy menjek mamihoz, annyira fáradt voltam, hogy nem mertem elindulni. Fél 9-ig annyira voltam képes, hogy megreggeliztem. Aztán elkezdtem listát írni a millió dologról, amiket jó lenne/meg kell/ muszáj csinálni.

Átolvastam, megállapítottam: a felsoroltakból hiányzom én... Úgyhogy fogtam magam, kiültem a teraszra, és élveztem azt a látványt, amiben szűkölködöm. Amikor ilyen szépen idesüt a nap, akkor én már régen dolgozom.

Igazán szépek a balkonnövényeim.

Anyu terézkéjét még sosem láttam így futni.

A kőrózsái virágozni fognak.

Anyunak rengeteg kosara van, szebbnél szebbek. Amit csak tudok, hozom és használom. A keresztanyumtól hoztam a múltkor egy virágot, azt kosaraztam ma ki/be/meg. ;)

Összeszedtem magam. Igen: ma megyek mamihoz. No de akkor át kell menni anyuhoz: mami 3 bőröndnyi ruháját el kell vinnem keresztanyumhoz (mert nálunk egyszerűen nem fér el), az otthonba a plédeket, lepedőket (...). Párszor leizzadtam, amire lecipeltem mindent M. kis Suijába (az enyém leadva műszakira). Telekocsiztam újra, mint nem olyan régen, amikor anyu dolgit hordtam Mohácsra a költözése előtt...

Első úticél Tamási, temető.

Aztán keresztanyum, Hőgyész.

Majd mami Gyönkön.

Cuki volt ma nagyon. Viszonylag jól van, nagyon jól tudtunk beszélgetni. Főztem neki tegnap kompótot. Dupla adagot vittem, mindet megette (vacsora után, amire nem emlékezett). Nagyon örült, hogy ott voltam, fogta a kezem, a lehetőségeihez képest mesélt. Gyenge nagyon, kis "anyátlan". Anyut annyiban kérdezte, hogy "Anyu otthon van? Mit főz? Babos krumplit?". Majdnem kereken két órát voltam nála, 10 percnek tűnt... Puszil mindenkit.

Hazafelé a naplemente álomszép volt.

Még boltba kellett mennem, kereken 20.00 volt, amire hazaértem.

 

Péntek

Roppppant sűrű munkanap ma (is).

Tündérbogár picike felírta az olvasmány címét kis megjegyzéssel.

Estére M. meghívott vacsorázni a Tánczos Pálinkaházba. Jártunk már itt, most is ahhh :)

A mennyei pizza mellett nekem azért is otthonos ez a hely, mert rengeteg olyan dolog van, ami gyerekkoromból (is) ismerős. Ilyen volt a műhely ajtaja Hőgyészen. Ez a pizzériáé:

Ez a hőgyészi:

Ugyanilyen fás ládát hoztam el anyuéktól, a teraszon ebben tárolom a kertészkedős eszközeimet.

Mami horgolt rengeteg csipkeszerű terítőt, mi a mai napig használjuk. A fonott szék: a háttámlája nem ilyen az enyémnek, de az ülőkéje nagyon hasonló, ezen ülök most is.

Holnapra kikapcsolom az ébresztőt. Majd kiderül, sikerül-e nagyot aludnom. Ideje lenne.

Kedd

A suliban -habár a múltkor levágták a növényeket- megint teljes az "erdei tündérkirálylány trónja". Én annak látom. Egy elsős kisgyerek kérdezte, miért fotózom le. Mondtam neki. Azt mondta: "Attól, hogy te annak látod, ez még az, ami.".

Felszaladtam munka után anyuhoz (a lakásába, igen), mert V. kért két dolgot. Aztán el is vittem V-nak. Onnan haza.

Közben Cs. írt, hogy talált "gazdát" anyu ruháinak.

Anyu pár dolgát hazahoztam. És használom.

Ma nehéz "anyu-napom" van. Eleve anyák napi verset kerestem L-nek és német anyák napi dalt. Hát a szívem szakadt meg. Kértem is a kollegáimat, hogy segítek a műsort betanulni, de ne kelljen ott lennem az anyák napi műsoron, mert abba én belehalok.

Csak az tudja, mennyire hiányzik anyu, aki ugyanilyen kapcsolatban volt az övével, mint én. Kegyetlenül...

Mai cukik

"Tudod, mennyi van? Egész doboznyivaló!" (1. osztály)

"Timi néni egy csillag, aki leesett az égről és most itt van velünk." (2. osztály)

Hétfő

Munka. Utána Cs-val anyuhoz. Használt dolog boltja van. Segít anyu -gyönyörű- dolgait továbbadni. Aztán V-hoz. Onnan haza. M. hozott -házi- 'mulcsot', azt elterítettem a balkonládákban. Burjánzanak a növénykéim. Csodaszépek.

A 'mulccsal", nem túl közelről nézve sziklakert hatása van. Élet a betonban.

Cs-nak is meghalt az édesanyja, sokat beszélgettünk. Neki nem volt az anyukájával felhőtlen a kapcsolata, ő leukémiás volt, szintén hamar elment, de kórházban halt meg. Ahogy Cs-val beszélgettem, szintén rengeteg dolog tiszta lett a fejemben. Mint amikor hétvégén P-val beszélgettem. 

Pakoltam kicsit, aztán befejeztem a filmet, amit részletekben nézek már egy ideje. Mintha anyu szólt volna hozzám (egy médium is szerepel benne): annak vége, hogy ő itt volt nekem, most már a saját lábamra kell állnom, a kényelmes "elfogadom a döntésedet" helyett saját döntéseket kell hoznom, a saját életemet kell élnem...

Nem tudom, lesz-e valaha is bátorságom a blogban mindent leírni magamról, a félelmeimről, a küzdelmeimről, a döntéseimről. Ha itt nem is lesz, magamban, az életemben meg kell tennem. Nem tudom, arra is képes leszek-e. 

Jelenleg egy nagy-nagy katyvasz közepén süllyedek lefelé. Hol lassabban, hol gyorsabban. Tisztán látok minimum négy dolgot, amit meg kellene tennem, amiben irányt kellene váltanom, amikben döntést kellene hoznom. Az eszem tudja: képes vagyok rá. Valahogy mégis csak toporgok egy helyben...

Azt hiszem, kezdem megérteni, mit jelent, hogy az ember maga választja a sorsát (a tévedéseit, a szenvedését, és a boldogságát is). És hogy ez nem nehéz. Csak azt nem tudom, én miért nem tudok a pozitív irányban választani...

Hétvége

 Pénteken munka után haza, majd vissza Babarcra, itt volt ugyanis a hétvégénk, a Svábudvarban.

Vacsorameghívás Pécsre.

Szombaton isteni és gyönyörű reggeli.

Aztán Liptód.

Kompozás és séta Mohácson. Majd vissza az álomszép szállásra, estére megérkeztek újabb régi és új ismerőseink.

Vasárnap újra szuper reggeli.

Majd búcsú a -tényleg álomszép- szállástól...

... és egymástól.

(Nagyon jó volt, de nagyon elfáradtam. És holnap munka.)