"Nagy asztal"

Ma Budapesten, a húgoméknál. Húgom 50, a kislánya 20 éves januárban.

Ezt a vázát Piritől kaptam az 50. Születésnapomra. Arra gondoltam, lehetne egy "vándor-vázát" kreálni belőle. Én ma továbbadtam a húgomnak, tőle el lehetne vinni ajándékba valaki másnak (bárkinek) az 50. nagy napra. Olyan szép, olyan csajos, másnak is örömet szerezhetne. (Pirivel megbeszéltem, beleegyezett.)

"Nagy asztal": heten ültük körbe egy vendéglőben (gyalog 2 percre a húgoméktól). M., húgom, párja,  lányzója, fia, fia -gyönyörű- barátnője, én. Ők a legszűkebb családom, nekem nagy boldogság volt együtt lenni velük. Nem volt nagy ajándékozás, mert nem az a lényeg, de azért volt egy kis meglepetés. Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy dupla kerek szülinap, azért egy torta vagy valami jelképes tortaszelet gyertyával milyen jó lenne. Írtam húgom fiának, meg tudja-e oldani. És megoldotta. Így nagy meglepetés volt, hogy én is csak fél órával a találkozó előtt tudtam meg, hogy elintézte R-val, sőt előbb mentek az étterembe, hátravitették, és csak az ebéd után hozattuk be, a két ünnepelt nagyon meglepődött és örült. :)

Húgomék decemberben költöztek másik lakásba, ami egyszerűen hihetetlenül barátságos, szép, egyedi, otthonos (...). Van még alakítani való, apróbb szerelések, ma sikerült összehozni a konyhai "okos világítás" távkapcsolóval irányítását és az egyik konnektort is működésre bírtuk. :) P. cicája, Kesuka tüncibogár, jó volt kicsit cicát simogatni is.

Sokat vezettem, hazafelé már kegyetlenül fáradt voltam (és az eső is rázendített, sötét is volt). (Sötétben egyre félelmetesebben nem tudok tájékozódni, nem viccelek: lassan nem merek már sötétben vezetni.) A kocsimhoz van egy app a telefonon, ezen rengeteg adatot látok. Kiszámoltam: ma a Mohács-Bp-Mohács utat 4.8 literes fogyasztással abszolváltuk, ebben volt város, főút, autópálya, 110-130 is. (Nagyon nem utolsó szempont volt az autóválasztásnál a fogyasztás.)

(Volt sok "sztori", egy pl. a kávés csészével, egy másik az orgonával, ehhez képeket szeretnék még keresni és feltenni a blogba később.)

Köszönöm mindenkinek a mai napot! 💗🎁

 

Karácsonytól újévig

Karácsonykor itthon, másnapján temető körúton és Hőgyészen. "Harmadnapján", azaz 27-én Budapestet vettük célba, mindenképpen szerettem volna látni a húgomék új lakását és őket is. December 17-én költöztek, de meg nem mondaná senki, már most alapként csodásan berendezkedtek, a lakás pedig még szuperebb, barátságosabb, világosabb, mint a képeken látszott.

Jó volt egy kis "Nagy Asztal": húgom, párja, M. és barátnője, P., mi ketten. Vacsorára ért haza mindenki, így akkor ültünk le az aranyszélű teríték köré. A húgom istenien főz, húsleves, saláták, fasírt, sütemények..., minden nagyon finom volt.

Hogy ne egy nagy rohanás legyen az egész, fent aludtunk náluk. Cicájuk, Kesuka jött is az ágyneműmre, amint letettem a hátsómat.

28-án beszélgettünk, cicáztam, ...

... ebédre átmentünk a (2 perc sétára lévő) Kökibe a Bellozzoba, ezt mindenki szereti.

Viszonylag időben indultunk haza, hogy ne korom sötétben kelljen vezetni. (Erős volt a forgalom is, fáradt is voltam és a szél keményen fújt.)

29-én reggel főzési előkészület.

A maradék száraz(abb) kenyérből bundás lett.

Kicsit szórakoztam egy játékkal, jó magam ápoltnak és csininek látni. 😂

Szilveszterezni baráti társasággal mentünk. 

Rengeteget táncoltunk, énekeltünk. Hat tombolánk volt...

... három szelvénnyel nyertünk is. 😁

2026. (juj, de furcsa) január elsején hajnali 3-kor mentünk haza a buliból, majdnem délig aludtunk. Megkívántam a tojáslevest. Még sosem főztem (mindig anyu csinálta, és valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ő majd mindig itt lesz és mindig megfőzi, hogy sosem figyeltem, hogyan készül, így ma) megnéztem a receptet (tényleg pofon egyszerű) és elkészítettem.

Anyuéhoz nincs sok köze, de ehető. 😋

Ebéd után punnyadás. Majd folytattam a színálást. Már van két üres polcom. 😊

Mindenkinek egészséges új évet kívánok! Ha ez megvan, a többi mind megoldható.

Hétvége- sok mindenről

 

A telefonom péntek óta nincs meg. Nem is hittem volna, de sokkal nyugodtabb napjaim vannak így.

Ez tavalyi kép.

Ma ugyanebben a szerkóban voltam, csak 10 kilóval nehezebben. M. mondta is, hogy nem kéne betűrni azt a felsőt 😂. Még jó, hogy anno, amikor a nadrágot vettem, nem az akkor pont jó, hanem egy számmal nagyobb mellett döntöttem. Most ez az egy meleg nacim van, amibe beleférek. 🙈 Talán 2014-ben voltam "ekkora darab", emlékszem, akkor is lebernyeg-előnyben-részesítő voltam.

M. már tegnap is rágta a fülemet, hogy mozduljak már ki a lakásból, levegőn is lenni kell, mozogni is muszáj. Ma elmentünk Bólyba a parka, sétáltunk kicsit délután.

Aztán a Breitinál ettünk egy sütit.

Onnan K-ék, hozzájuk járunk tusolni (a mi tusolónk kábé jövő hét közepén-végén lesz kész).

...........

Nézegettem a múltkor a Google Fotókban a régebbi novemberi képeket, le is mentettem párat a gépre.

Csodálatos hőgyészi, mindig nagyon hiányzó Nagy Asztal.

Az a sok ottani találkozás Mohácsról, Budapestről, Pécsről, Tamásiból (...). A sok nevetés. 

Anyu mohácsi lakásában két éve ilyenkor, amikor már nála aludtam, mert napról napra rosszabbul volt.

A hatalmas hőgyészi kert.

Anyu csodás virágai.

Három éve már három hete mohácsi volt anyu. Ekkorra már sikerült berendezkednie. Esténként gyakran ült a konyhában és "pörgette" a short videókat, teljesen bele tudott feledkezni és észre sem vette, milyen hangosan szólnak a mini történetek a világ ezernyi nyelvén 😆😇

És végül -a teljesség igénye nélkül- az egyik nagy kedvenc saját fotóm az utolsó albérletem teraszáról.

............................

Semmihez nem volt kedvem egész hétvégén, szombaton szinte egész nap aludtam. De azért főztem egy bablevest, ami egész vállveregetősen sikerült. (M. hozott a piacról zöldséget a levesbe, földes volt és rajta voltak a kis gyökérkék a répán. Ilyet vagy 30 éve láttam utoljára, amikor még mamiék kertjében és a tamási kertünkben magunk szedtünk fel répát főzés előtt. Komolyan mondom, hogy nagy élmény volt ilyet látni -és enni-!)

Ma (vasárnap) reggel gyógytornával indítottam. Bevallom, amióta dolgozom, egyre kevesebbszer álltam neki. Meg is lett az eredménye: ma reggel már minden nagyon fájt. És ez az egyetlen gyakorlás is 50%-ot elvett a fájdalomból, tehát csinálni kell.

Sikerült néhány házimunkát elvégezni, este lemostam a cipőket (ezt úúútálom, de örülök, hogy kész).

Holnaptól újra munkahét (még egy hónap addig, amikor kiadják a maradék szabadságot, a gyerekeknek téli szünet). Megint mennem kellett volna továbbképzésre, de mivel egy hónap alatt már volt 5, nemet mondtam. Jövő hétre foglaltam iőpontot a bankban (mert másodszor vonta le az automata a kézpénzfelvét összegét kétszer ugyanazon tranzakciószámon...), és időpontom van a fogászatra, elvileg befejezzük a gyökértömés cserét, szeretnék elmenni L-ékhez, akik Mohácsra költöztek, és akiktől vásárolom a full természetes alapanyagokból készült kozmetikumokat, haladni szeretnék a lakással, ha esetleg elkészül a tusoló, pakolni kell vissza a fürdőbe és takarítani, takarítani, takarítani (...). És olvasni is szeretnék. A Siófokon vett és ott elkezdett könyvben azóta is ugyanott lapul a könyvjelző...

Karácsony és másnapja

Az első karácsony nélkülük. Anyut 11, mamit 7 hónapja láttuk utoljára. Mindig ők tartották a családi karácsonyt. Idén én vállaltam. 

Vettem egy terítőt textil szalvétával, felpróbáltam az asztalra, de nem adta vissza azt az érzést, amit szerettem volna. Mivel középen már egy ideje a horgolt terítő volt, elővettem négy kis szintén horgolt terítőcskét, amik Hőgyészen mami vitrinjében voltak mindig, az asztalra próbáltam. Ez az! Pontosan ezt az érzést kerestem.

A többi adta magát. A poharakat anyutól hoztam át tavasszal, használom is, hétköznapokon is néha.

Két éve ugyanez volt anyu egyetlen mohácsi karácsonyi nagy asztalán.

Az arany szélű készlet egyértelmű volt, minden családi ünnepen ebből ettünk.

Az evőeszközök sokáig ott voltak anyu szekrényében. De egyik garázsvásárlónak sem nyerte el a tetszését. Emlékszem: már szinte mindent elvittek, ezek ott lapultak egy elég zacskóban. Kikészítettem a konyhaasztalra, hogy még gondolkodom, hazahozzam-e. Végül hoztam. Pár napja felpolíroztam őket, csillogva várták az ünnepet.

A gyertyatartó ezer éves. Ha jól emlékszem, még mamiék présházából való.

A menün nem sokat agyaltam. És mindenkinek be is jött.

Este...

... egy kis dídzséskedés ...

... majd egy mini Mini.

Reggeli után a húgomék hazautaztak.

(Minden fotót a húgom készített, a kollázsokat is.)

Nagyon hálás vagyok ezért a két napért, hogy a húgomék eljöttek, és ha csak négyen is, de együtt lehettünk.