"Nagy asztal"

Ma Budapesten, a húgoméknál. Húgom 50, a kislánya 20 éves januárban.

Ezt a vázát Piritől kaptam az 50. Születésnapomra. Arra gondoltam, lehetne egy "vándor-vázát" kreálni belőle. Én ma továbbadtam a húgomnak, tőle el lehetne vinni ajándékba valaki másnak (bárkinek) az 50. nagy napra. Olyan szép, olyan csajos, másnak is örömet szerezhetne. (Pirivel megbeszéltem, beleegyezett.)

"Nagy asztal": heten ültük körbe egy vendéglőben (gyalog 2 percre a húgoméktól). M., húgom, párja,  lányzója, fia, fia -gyönyörű- barátnője, én. Ők a legszűkebb családom, nekem nagy boldogság volt együtt lenni velük. Nem volt nagy ajándékozás, mert nem az a lényeg, de azért volt egy kis meglepetés. Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy dupla kerek szülinap, azért egy torta vagy valami jelképes tortaszelet gyertyával milyen jó lenne. Írtam húgom fiának, meg tudja-e oldani. És megoldotta. Így nagy meglepetés volt, hogy én is csak fél órával a találkozó előtt tudtam meg, hogy elintézte R-val, sőt előbb mentek az étterembe, hátravitették, és csak az ebéd után hozattuk be, a két ünnepelt nagyon meglepődött és örült. :)

Húgomék decemberben költöztek másik lakásba, ami egyszerűen hihetetlenül barátságos, szép, egyedi, otthonos (...). Van még alakítani való, apróbb szerelések, ma sikerült összehozni a konyhai "okos világítás" távkapcsolóval irányítását és az egyik konnektort is működésre bírtuk. :) P. cicája, Kesuka tüncibogár, jó volt kicsit cicát simogatni is.

Sokat vezettem, hazafelé már kegyetlenül fáradt voltam (és az eső is rázendített, sötét is volt). (Sötétben egyre félelmetesebben nem tudok tájékozódni, nem viccelek: lassan nem merek már sötétben vezetni.) A kocsimhoz van egy app a telefonon, ezen rengeteg adatot látok. Kiszámoltam: ma a Mohács-Bp-Mohács utat 4.8 literes fogyasztással abszolváltuk, ebben volt város, főút, autópálya, 110-130 is. (Nagyon nem utolsó szempont volt az autóválasztásnál a fogyasztás.)

(Volt sok "sztori", egy pl. a kávés csészével, egy másik az orgonával, ehhez képeket szeretnék még keresni és feltenni a blogba később.)

Köszönöm mindenkinek a mai napot! 💗🎁

 

Évzáró

Az első ballagás és évzáró, amikor anyu már nincs. Ma hazahoztam a virágokat és az ajándékokat (amiket szívből köszönök minden kis csimotának, szülőnek, polgármesternek). 

Tavaly anyuhoz vittem. Mert imádta a virágokat, mert neki voltak vázái, mert nála volt virágállvány és ablakpárkány, ahol szerettek is lenni a növénykék. Istenem, csak egy éve volt... Azóta nincs már anyu, a méz kanapé, a vázái, a virágai. Azért 3 vázát elhoztam, tudtam, hogy lesz alkalom, amikor tudom majd használni.

Két éve ezen a napon hozták meg anyu mosógépét a lakásba. Azóta ez is elkerült.

Három éve pedig nem voltam a ballagáson, mert anyut vittem Pécsre sugárkezelésre...

Hat éve egy másik suliban én tartottam az évzárót.

Ma -is- szinte egész nap az egyik beszámolót írtam (igazgatói, iskolatitkári feladat, de nálunk egyik sincs, a két kollégám bizonyítványt, törzslapot, oklevelet írtak, nyomtattak), segítettem mindenben, amiben kellett, ezer fokban. Délután volt az évzáró, az első új esemény anyu és mami halála óta. (Azt hiszem, értem a gyászév fogalmát, minden ilyen új esemény azért kemény dolog.) Megint csak nem tudtam teljesen ott lenni lélekben, de nagyon igyekeztem. A gyerekek tündériek voltak. (Azért nem egyszerű ám egy negyedik osztályt elbúcsúztatni, amikor négy évig 10 hónapon át napi szinten együtt voltunk, láttam őket fogváltós ovisként a suliba jönni, aztán nagy negyedikessé válni, némelyikük majdnem akkora, mint én; megismerni, megszeretni őket -és a szüleiket-, aztán elengedni...)

Este végre jött egy zivatar, ami enyhülést hozott a hőség után. Villám-fotók. Nem a legjobbak, de az enyémek. :)