Csütörtöktől vasárnapig

Irdatlan meleg volt az épületben (is). 

Csütörtökön reggel 7-re mentem, délután jöttem haza egy órára, aztán vissza az évzáróra.

Este 7-kor jöttem haza. Amúgy is hosszú volt, a hőség miatt pedig szinte elviselhetetlen.

Pénteken is bent voltunk. Nem tudtam 8-ra menni. Amikor -időben- felkeltem, olyan fokú fejfájás gyötört, amilyen még talán sosem. Minden agysejtem elementáris erővel akart kitüremkedni a szemgolyóimon, az összes koponyacsontomon, a fülemen és minden pórusomon keresztül. Szó szerint nem láttam, őrjítő volt a fájdalom. Ittam, sót nyaltam, izotóniás ital ment. Nem mertem autóba ülni. Fél 9-re szedtem össze magam annyira, hogy végül elindultam. A fájdalom egész nap nem csökkent, a tartós hőség (31 fok volt bent) sem segített. A munkahetes lépésszámok...

A fejfájás maradt szombaton is, kicsit javult. Hja, a klímában voltam egész nap, de az agyam nagyon nehezen hűlt.

Leginkább feküdtem, bóbicáltam, aludtam.

M. készített kovászos uborkát.

A vasárnap is a lakásban telt, klímában, kisebb ténykedésekkel, pihenéssel. A fejfájás javult, de még mindig nem múlt el.

A változatosság kedvéért a jobb lapockámnál lett 7 csípésem...

Még 3 ilyen kegyetlenül forró nap az időjósok szerint, hát gatyafelkötős még klímás lakásban is...

Évzáró B-on

Ma sem ez volt a lényeg:

(De nagyon szépen köszönöm mindenkinek.)

Hanem az, amikor beléptem az ajtón és "Timi néni!!" felkiáltásokkal megindultak felém a gyerekek és öleltek, lógtak rajtam, mint szemek a szőlőfürtön, kérdezték, hogy vagyok. A cuki műsor, a biziosztás utáni sütizés, beszélgetés. 

A. vitt (nagyon köszönöm itt is!) és M. jött értem (ezt is köszönöm). És hazafelé ajándékot is kaptunk:

Hja, kavics. Mondjuk az a csoda, hogy eddig még nem történt meg (lánycsóki útépítés), naponta minimum kétszer megteszem ezt az utat, amióta csak megkezdődtek a munkálatok (persze nem csak itt kaphatok kavicsot, csak itt nagyobb eséllyel). 

Lógott a levegőben, hogy tudok-e menni ma délután az évzáróra. Nem voltam a legfényesebben. Egész délelőtt feküdtem-aludtam (ittam, mosdóztam), és kellett fájdalomcsillapító is (az ampullás, gyorsa(bba)n ható verzió). És borzasztóan oda kell figyelnem az ürítésre, egy icipici plusz nyomás, és már görcsöl is a bal vesém. Megy itthon a klíma, a derekamat mindig átkötöm egy kis kardigánnal, nehogy (meg)fázzanak a veséim.

(Érdekes, hogy ha jön egy történés, például egy betegség, mennyire megváltoznak a prioritások.)

Évzáró Sz-on

Nagyon gyúrtam lélekben arra, hogy ma el tudjak menni a sz-i évzáróra. Hiszen ott már nem tanítok jövőre. Még egyszer látni a gyerekeket...

M. elvitt (vezetni még nem merek). 

Az a sok ölelés, a sok jó szó...

Eleve, hogy foglaltak nekem a szülők helyet. (Ld. fotó) Hogy kaptam ajándékot a kollégáktól. 

Nehéz, ha az ember gyerekekkel dolgozik. Mert megszereti őket. És amire megszereti őket (és ők őt), amire megtalálja velük a hangot, amire megismerik egymást és tudják egymást respektálni, akkor azt mondják: ennyi volt. 

M. elvitt. A teremben volt klíma (hála). Foglalt helyem (hála). Tényleg csodaszép, igényes műsor. Gyerekek, szülők, kollégák, akikkel egy tanévet együtt töltöttem. Akiktől, akik által rengeteget tanultam. Egyéni ajándékok. (Mindig kérem: ne vegyenek semmit. Kicsi a lakás, nincs polc, nincs ablakpárkány, ahova bármit tehetnék.) T.-éktól egyedi tervezésű évkönyvet kaptam, a hátuljára ragasztva kinyomtatva  A cinege cipője. (Mert Cs., amikor felmondta év elején, annyira gyönyörűen csinálta, mint egy kis színész. Nagyon megdicsértem, kapott egy plusz ötöst szavalásért, és azóta minden verset színészként szavalt nekem. Ő, aki elmondása szerint utál írni, olvasni, utálja a magyart.) Két matricát kaptam L-től, hogy ragasszam a laptopomra, akkor ott lesz velem minden nap. 

Sorolhatnám.

(Én is vittem ajándékot minden tanítványomnak. Apróság, de biztosan örülnek neki.)

Nagyon nehéz, ha az ember gyerekekkel dolgozik. Mert megszereti őket...

 

Évzáró

Az első ballagás és évzáró, amikor anyu már nincs. Ma hazahoztam a virágokat és az ajándékokat (amiket szívből köszönök minden kis csimotának, szülőnek, polgármesternek). 

Tavaly anyuhoz vittem. Mert imádta a virágokat, mert neki voltak vázái, mert nála volt virágállvány és ablakpárkány, ahol szerettek is lenni a növénykék. Istenem, csak egy éve volt... Azóta nincs már anyu, a méz kanapé, a vázái, a virágai. Azért 3 vázát elhoztam, tudtam, hogy lesz alkalom, amikor tudom majd használni.

Két éve ezen a napon hozták meg anyu mosógépét a lakásba. Azóta ez is elkerült.

Három éve pedig nem voltam a ballagáson, mert anyut vittem Pécsre sugárkezelésre...

Hat éve egy másik suliban én tartottam az évzárót.

Ma -is- szinte egész nap az egyik beszámolót írtam (igazgatói, iskolatitkári feladat, de nálunk egyik sincs, a két kollégám bizonyítványt, törzslapot, oklevelet írtak, nyomtattak), segítettem mindenben, amiben kellett, ezer fokban. Délután volt az évzáró, az első új esemény anyu és mami halála óta. (Azt hiszem, értem a gyászév fogalmát, minden ilyen új esemény azért kemény dolog.) Megint csak nem tudtam teljesen ott lenni lélekben, de nagyon igyekeztem. A gyerekek tündériek voltak. (Azért nem egyszerű ám egy negyedik osztályt elbúcsúztatni, amikor négy évig 10 hónapon át napi szinten együtt voltunk, láttam őket fogváltós ovisként a suliba jönni, aztán nagy negyedikessé válni, némelyikük majdnem akkora, mint én; megismerni, megszeretni őket -és a szüleiket-, aztán elengedni...)

Este végre jött egy zivatar, ami enyhülést hozott a hőség után. Villám-fotók. Nem a legjobbak, de az enyémek. :)

Évzáró

Botrányos melegben, de megvolt az évzáró. 

Köszönök mindenkinek mindent, a virágokat, a kedves szavakat.

Kaptam kincseket: öleléseket, egyebeket.

(A "flamingó" egy cuki sztori még elsős korukból, amin még negyedikben is jókat kuncogtunk.)

Nekünk (tanítóknak) még nincs szünet, avagy még nincs szabadság, az még odébb van. 

Holnap várható egy kis hőmérséklet-visszaesés. Nagyon jó lenne...

 

Prés

A ruha, amibe még bele tudtam préselni magam az évzáróra... Szemből nem vészes a plusz 6 kiló és a régi 90-es mellkörfogatom 100-ra nőve... (Az endometriózisra kapott hormonkezelés hatása kalóriadeficit mellett...) A műsor után azonnal átöltöztem és hálás voltam, amiért nem repedt szét rajtam a ruha (ez egy nagyon szűk szoknya, összetartotta a plötyiséget, de lépni is alig tudtam benne)... És azért is, hogy begyógyszerezve (hormon az endóra+Augmentin a fogamra+Algoflex-Nospa koktél a görcseimre) végig tudtam csinálni. Amikor hazafelé vezettem, végig azt szuszogtam, mennyire hálás vagyok a betegsége(im)ért, mert nekem épek a végtagjaim, oda megyek, ahova akarok, tudok vezetni, nem kell órákig buszoznom, igaz, hogy sok salátát kell ennem, amit utálok, de van fogam, amivel elrágjam, jó az emésztésem; nem szakad az eső, nem csúszik az út, van hova hazamennem (...). Hisztizhetnék sok mindenért, ami nem úgy van, ahogy szeretném, de ha nem hisztizek, azok a dolgok akkor is úgy vannak.

 

Ballagás

Ők voltak az utolsó osztályom. Még Geresdlakon. Simán emlékszem az első iskolai napra, amikor bejöttek hozzám az első osztályba. És ma ballagtak. Nekem J. adta át a virágot:

- Köszönjük, Timi néni.

Majd odasúgta:

- Maga volt a kedvenc tanárom.

❤️ 😊

Jó volt látni őket, mennyire megnőttek. És a volt látni a kollegákat is, és jó volt váltani velük néhány szót. 

A mi sulinkban szerdán lesz a ballagás. Remélem, nem fogok már a Himnusz alatt tócsát izzadni, és remélem, nem fogok sírni, mint ma. 😕