Sós rúd (B. néni receptje)

Szomszédunk, B. néni mindig hoz át belőle, ha süti, mert tudja, hogy szeretem. Most elkértem tőle a receptet és meg is sütöttem. Szuper könnyű süti és nagyon finom, bátram ajánlom kezdőknek is.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt - 25 dkg margarin (B. néni Vénuszt javasolt) - fél cs. sütőpor - kis kanál só - 2 tojás sárgája és 1 tojás a kenéshez - 6 ek tejföl - 10 dkg reszelt sajt a tésztába, kb 10 deka a szóráshoz.

Elkészítés:

- A lisztet a sóval és a sütőporral jól összekeverjük.

- A margarinnal összemorzsoljuk.

- Hozzáadjuk a tojássárgákat, a tejfölt, a 10 dkg reszelt sajtot, összegyúrjuk.

- Gyúródeszkát lisztezünk, ezen sodrófával kinyújtjuk (én 4 bucit csináltam előtte, így könnyen tudtam nyújtani) amilyen vékonyra csak lehet.

- Derelyemetélővel a kívánt szélességre daraboljuk, megkenjük tojással, megszórjuk reszelt sajttal.

- 170 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.

Nekem 6 tepsi lett belőle.

 

Vasárnap, hétfő, kedd, karácsonyi tervezet

Vasárnap is borzasztóan rossz volt a gyomrom. Megsütöttem anyu receptje alapján a hagyományos mézeskalácsot, nem volt egyszerű menet, mert még a szagoktól is hányingerem volt.

Hétfőre kicsit jobb lett a gyomrom, de reggel megint hasmenés.

Kedden (ma) megint sütöttem, sós rudat, a receptet felteszem majd. 

Az antibiotikum kúra óta kegyetlenül rossz a gyomrom. Az evés sem megy igazán. Ma (is) egy lángost ettem két részletben, egy adag levest és a sós rúdból csipegettem.

Ma (kedd) délután mozi: Avatar: Tűz és hamu. Az első rész volt életem első 3D-s filmje, a technika és maga a film is nagyon tetszett. A mai, 3. rész látványvilága hozta az előző kettőjét, a zene is az első résztől ugyanaz a -szép- téma, a sztori se volt rossz. 3 órás film. Nekem kötelező folyamatosan innom és legkésőbb két óránként mosdóba mennem, így vittem a vizemet és amikor kellett, kimentem. És jó is volt kicsit felkelni: három órát ülni maga a bünti.

A hematómáim félelmetesek: szinte mindenhol van, ahol bármihez hozzáérek.

A fotó vissza se adja igazán. Éjjel is ébredek fel arra, hogy főleg a jobb karom sajog (mondjuk azt meg is gyömködték a sürgőn vasárnap éjjel rendesen, amire sikerült beszúrni a kanült...). A moziban is inkább nem könyököltem, mert a párnázott könyöklőn is sajgott a karom. (Hozzá sem kell érnem semmihez, akkor is fáj.)

Karácsony. Nekem még mindig a hőgyészi családi összejövetelek jutnak eszembe, az a rengeteg ölelés, puszi, beszélgetés, a Nagy Asztalok, a csodás karácsonyfa régen a hátsó verandán, aztán az elsőn; mami és anyu isteni ételei, az a rengeteg sütemény... És második éve eszembe jut anyu és mami utolsó karácsonya is. Ahogy kereken két évvel ezelőtt idő előtt feldíszítettük anyunál a kis fáját, mert nem tudhattuk, lesz-e még holnap.

Megvan a fenyőfa, a teraszon várja, hogy holnap feldíszítsem. Felhoztuk a talpat, a mézest megsütöttem. Megvettük a szaloncukrot, amit idén megszünk majd. Bor, narancs, citrom, fűszerek a forralt borhoz. Ma elhoztuk a halat a halászléhez. Minden élelmiszerből van annyi, hogy nem halunk éhen a következő bolt nyitásig. Kocsi megtankolva. Találtam egy egyszerű kakaós kalács recit, megsütöm majd, ha úgy jön ki a lépés.

27-28-án szeretnénk a húgomékhoz utazni, szeretnék egy nap temető-körutat. Szilveszterre van meghívásunk, majd meglátom.

(Remélem, hogy a gyomrom megjavul, nem könnyűek azért így a mindennapok.)