Reggeli után irány haza. Útba ejtettük anyut, aki hetek óta folyamatosan pakol, padlást, lakószintet, pincét, garázst, műhelyt (...). Szívet facsaró átnézni a régi dolgainkat és azt mondani: kuka. Hiszen a gyerekkori kedvenc-kedves játékaink is megvannak még, szuper állapotban. Ma ott volt A kávéskészlet, A kutya, A vödör, A mozsár, A puzzle, A kis szatyor (... ... ...). Egyszerűen nincs szívem kidobni, inkább elviszem a suliba. (Sajnos a mi lakásunk is nagyon kicsi, a tárolónk dugig...)
M-nak réteges kávét kreáltam.
Amúgy a helyzet?
Pihenés ide vagy oda, szinte fáradtabb vagyok, mint előtte voltam.
A gerincem felső szakaszán allergiás kiütésnek látszó viszkető folt van.
Az egy hónapos szekrényberúgós lábujjam a mai napig sajog, még mindig duci és sötét lila...
Szóval az élet szép. :)
