Tegnap fantasztikusan feltöltő, csodás nap volt. A mai, az első kinti munkanap a szöges ellentéte. Sokszor felidéztem a tegnapi képeket, az érzéseket, a nyugalmat, becsuktam a szemem, odaképzeltem magam és mosolyogtam. És ma is kerestem és láttam az apró szépségeket.
A nap iróniája: egy demens beteggel filmet nézni egy alzheimeres betegről...
8km
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha