2019. március 31., vasárnap

Egyszerű

Egyszerű reggeli.


Ebéd vendégségben.


Egyszerű virág.



Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.

Így jártam anyátokkal c. film

2019. március 30., szombat

Apróságok

Sok minden nem sikerül. Kisebb és nagyobb dolgok. De aztán van, ami összejön. És ha mégsem, tényleg sok nagyon apró szépséget lehet és érdemes felfedezni a mindennapokban. Ilyen egy ölelés-bocsánatkérés, amikor a harmadik növényültetés már sikerül a suliban, a kellemesen melengető napsugár, a madárdal, egy kislány vicces és édes népdal-átköltése, egy naplemente, hogy a szeretteim jól vannak és láthatom őket (...).




Cicmó...




Három generáció...





És mivel holnap vasárnap, óraállítás ide vagy oda, még mindig van egy szabad napom.

2019. március 28., csütörtök

A fűzfa tanítása

(Saját, mai kép.)

Negyvennégy éves vagyok, de még mindig nem jöttem rá az élet lényegére. Viszont Isten/a sors (...) meglehetősen kemény fenékbe billentésekkel adja tudtomra, ha nem jó irányba fordulok. Foroghatok én a szélrózsa minden irányába, egyik pozíció sem jó, mert csak úgy sorjáznak a rúgások. Ez meglehetősen kellemetlen és minden energiámat felemészti.

Ma munka után kiültem a teraszra. És figyeltem a fűzfát. Ahogy ott áll, az ágai ringatóznak a szellőben, a frissen sarjadt levelei napfényben fürödtek. Eszembe jutott, amikor ugyanígy ott állt a rekkenő nyári hőségben. Egy szava sem volt. Majd a villámok között, jégesőben. Meg se nyikkant. Szerintem okosabb nálam. Tudja, hogy a körülmények jönnek-mennek-változnak, neki nincs hatása arra, ami történik. Olyan, mint egy "igenember": ha ez történik, így jó, ha az, akkor úgy. Ő -történjen bármi- tavasszal kizöldül, túléli a nyarat, ősszel lerázza magáról a leveleket, télen pedig pihen. Aztán kezdi előről.

Itt lehet a kutya elásva: nem forgolódnom kellene, hanem megállnom és befelé figyelnem. Azt hiszem, van mit tanulnom a fűzfától.

2019. március 26., kedd

Fordult a kocka

Nem igazán jött össze mostanában sem a tudatos étkezés, sem a tudatos mozgás. Nem sorolom a kifogásokat, fölösleges. Napi szinten kérdezgettem magamtól, miért csinálom ezt, mert hogy ez így nem jó. Aztán jött a mai nap...

Február első hete volt. Gyönyörűen tartottam az étrendemet, dobozoltam minden nap. Egyszer csak B. megkérdezte: Mit eszel? Elmondtam. Miért ezt? Miért így? És csak kérdezett és kérdezett, recepteket kért... Attól a naptól fogva tartja a magára szabott étrendjét, soha, egy falatot nem evett mellé, olvassa az ételek összetevőit, figyeli a szénhidráttartalmat, egyszerűen fantasztikus. Én meg két hete figyelem a dobozait, irigykedve nézem, mit eszik, és milyen fegyelemmel. Ma együtt ebédeltünk. Ő melegítette a dobozában hozottat, én a menzait nyammogtam. És megkérdeztem magamtól: tényleg ilyen lusta, tunya, nemtörődöm vagyok? Fordult a kocka: B. nemrég még tőlem kérdezett, ma már ő a példaképem.

Úgyhogy ma munkából hazafelé jövet a boltba mentem először.


És főztem két napra.


2019. március 25., hétfő

2019. március 24., vasárnap

Lazulás

Csak egy hétvége. Péntek este munka után, szombat, vasárnap délelőtt. Ismerősökkel, gyönyörű környezetben.

Péntek: naplemente...


... "platnyin" sül a pácolt hús...


... és a grill sajt.


Közös vacsora...


... szabolcsi káposztával...


... kandallóban lobogó tűzzel...


... a káposzta előtti adagommal.


Szombat. Ismét szép reggel.










... cicekkel...




Abaliget.



Mecsek. Medvehagymát szedtünk.




Frei Café.


Vacsora: sváb est(e). Babgulyás, gőzgombóc. Mennyei volt.


Vasárnap. Újabb szép reggel.


Aztán pakolás, búcsúzás. Már a következő összejövetelt tervezve.

2019. március 18., hétfő

Hétfő

Nem vagyok oda a dobozolásért. Egyáltalán nem. De előre készülve, munkába vitt étellel egyszerűen nem lehet mellélőni. Ma reggel a fejben eltervezett reggeli készült el -futás után-, a kenyérkémbe rántottával és sült baconnel.

A bacont már tegnap megsütöttem, egy nagy csomagnyit, nem romlik meg, eleve van mihez nyúlni, ha nincs épp kéznél kajci.

Rántottából ma reggel két adag sült, az egyiket tettem a mai szendvicsbe, a másik a hűtőben vár holnap reggelig.


Nem vagyok oda a húsért. A fagyasztottért még úgy sem. De átéltem, amikor nem volt mit ennem, éltem napi harminc deka parizeren vagy napi egy akciós, 300 Ft-os teszkós kalácson, úgyhogy őszintén tudok örülni az ételnek, nincs válogatás. Anyutól kaptam még múlt héten jó néhány szelet sült húst (csirke, disznó), hálásan megköszönve be is tettem a fagyasztóba, és bizony meg fogom enni apránként.

Nem vagyok oda a zöldségért. Egyáltalán nem. Igazából nem tudom eldönteni, szüksége van-e rá a szervezetnek, mert ezer cikket olvastam a témában, orvosoktól, biológusoktól is, nagyon eltérő a véleményük. Én egyszerűen nem szeretem, de néha ráveszem magam, hogy megegyem. Fokhagymaszósszal elmegy. (És akciós is volt.)


Ebédre is "maradék" volt, töltött káposzta anyutól.

A munka nem lesz kevesebb, az időm se lesz több. Ha bármit kezdeni szeretnék magammal, kénytelen vagyok megregulázni a kis Boszit és fegyelmezettebb lenni. Tényleg mindig rohanok, és mindig marad el valami, de mostanra annyi minden elmaradt-elhanyagolt-halogatott dolog gyűlt össze, hogy tegnap eldöntöttem: menni kell, intézni kell, csinálni kell, akkor is, ha nincs idő, akkor is, ha hulla vagyok, akkor is, ha nem megy. Mindig csak egy kicsit. Mindig csak egy dolgot. Mindig csak egy apró lépést. Persze hétfőn azért még érződik, hogy előtte kettő (vag egy, most éppen három) napos hétvége volt, aztán szerdára már kifogyok a szuszból általában, pedig nem szabad. Vagyis változtatni kell dolgokon, kell időt találni a fontos dolgokra, azt is el kell dönteni, mi a fontos és a fontosabb, és nem hagyhatom magamat a legutolsó helyen, mert akkor borul a bili.

Szóval változtattam néhány dolgon. Kénytelen voltam. Akkor is, ha több minden nem tetszik. Sebaj, majd megszokom.