Nem igazán jött össze mostanában sem a tudatos étkezés, sem a tudatos mozgás. Nem sorolom a kifogásokat, fölösleges. Napi szinten kérdezgettem magamtól, miért csinálom ezt, mert hogy ez így nem jó. Aztán jött a mai nap...
Február első hete volt. Gyönyörűen tartottam az étrendemet, dobozoltam minden nap. Egyszer csak B. megkérdezte: Mit eszel? Elmondtam. Miért ezt? Miért így? És csak kérdezett és kérdezett, recepteket kért... Attól a naptól fogva tartja a magára szabott étrendjét, soha, egy falatot nem evett mellé, olvassa az ételek összetevőit, figyeli a szénhidráttartalmat, egyszerűen fantasztikus. Én meg két hete figyelem a dobozait, irigykedve nézem, mit eszik, és milyen fegyelemmel. Ma együtt ebédeltünk. Ő melegítette a dobozában hozottat, én a menzait nyammogtam. És megkérdeztem magamtól: tényleg ilyen lusta, tunya, nemtörődöm vagyok? Fordult a kocka: B. nemrég még tőlem kérdezett, ma már ő a példaképem.
Úgyhogy ma munkából hazafelé jövet a boltba mentem először.
És főztem két napra.
Úgyhogy ma munkából hazafelé jövet a boltba mentem először.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése