2018. január 31., szerda

2. nap

0. nap itt

1. nap itt



2. nap

Munka, hosszú nap.

Mozgás:



  • 20 climbers
  • 15 mp szünet (helyben járás)
  • 20 skater
  • 15 mp szünet
  • 16 jumping jacks
  • 15 mp szün
  • 32 ugrókötél
5 kör.

Étek:


  • 4 szendvics, kávé
  • brokkoli krémleves
  • körözött (laktózmentes frissajt, hagyma, só, csemege fűszerpaprika).

1. nap

0. nap itt

1. nap

Mindig készültem rá, hogy nekiállok. Na, majd ma. Á, ma fáradt vagyok. Semmi gond, majd holnap! Hetek, sőt hónapok teltek el így. Edzés nélkül. Mozgás nélkül. A múlt héten már rá tudtam venni magam, hogy hazaérkezés, munka után edzős ruhába öltözzek. Aztán maradt a dolog ennyiben. De ez minden nap lelkiismeret-furdalást hozott magával. Az pedig nagyon rossz. Az egyik legrosszabb dolog úgy lefeküdni este, hogy az ember tudja: nem tett meg mindent, nem hozta ki a napból mindazt, amit lehetett volna.

Mint elég gyakran, ma is hoztam haza munkát. De ma nem álltam neki rögtön, amint hazaértem. Először is lemostam a kocsit. Mert ezt mindig csak halogatom. Aztán leparkoltam a ház elé és gyalog elmentem a boltba. Csak ezután vittem fel a cuccomat az autóból a lakásba. Ott aztán először is nézegettem a csokit a konyhapulton. Hogy milyen jó lenne megenni. Aztán meggyőztem magam, hogy nem. Mától már nem. Csak úgy nem. Átöltöztem edzősbe és tornáztam. Nagyon-nagyon hosszú idő után először.


30 day cardio challenge. Egy app a telefonomon. Mert valahol el kell kezdeni.

  • 10 climbers
  • 20 mp szünet (helyben járás)
  • 10 skaters
  • 20 mp szün
  • 10 jumping jacks
  • 20 mp szün
  • 10 ugrókötél
5 kör.

Étek: 6 szendvics, kávé. Hosszú munkanapon 4, itthon 2. Ja, kávé is ennyi. (Este fél 10-ig még dolgoztam itthon.)



Brokkoli krémleves



Roppant egyszerű:

- A brokkolit kevés vízben ételízesítővel, sóval megfőzzük.
- Fokhagymaporral és kevés tejszínnel összeturmixoljuk.
- Pár szem vegyes maggal megszórjuk.
- Tálaljuk.

Így...


2018. január 30., kedd

Nulladik nap, hétfő: 66.6

Nem unalmas az életem. Tavalyelőtt három országban volt hat munkahelyem. Tavaly ilyenkor még Ausztriában dolgoztam betegápolóként. Májusig. Akkor kaptam itthon egy helyettesítési lehetőséget a tanév végéig másfél hónapra a volt sulimban. Majd munkanélküli voltam két hónapig. Pontosabban munka nélkül voltam. (Munkanélkülire nem jelentkezem, amíg megvan az osztrák vállalkozóim, hiába van szüneteltetve, azaz nem végzek aktív munkát és jövedelmem sincs belőle, nem jár a segély.) Augusztus végén mentem állásinterjúra és fogadtam el a mostani tanítói állást. (Ha akkor tudok minden feltételről, körülményről, nem fogadom el, de ez egy másik sztori. Ott vagyok, a gyerekeket szeretem, csinálom, igyekszem a jó dolgokra összpontosítani.)

Az ország- és munkahely-váltások teljes életmód- és életstílus-változással járnak. Máskor kell felkelni, máskor megyek aludni, teljesen más a napi rutin, máskor van szabadidő, teljesen különböző az étkezések száma, mennyisége, minősége...

Tavaly a futás mellett elkezdtem edzőterembe is járni. És odafigyeltem arra, hogy normálisan egyek (azaz változatosan és úgy, ahogy nekem jó). Szép lassan alakulgattam is. Az augusztus végi új munkahellyel már sokadjára borult a kialakult rutinom, és elkezdődött egy kis "zuhanórepülés". Nehéz volt az átállás minden szempontból. Leginkább az étkezés vált nehezen megoldhatóvá. Októberben aztán rendesen beütöttem a kezem, olyannyira, hogy már a séta se ment. Se a főzés, se a dobozolás. Elkezdtem a szendvicsezést kávéval. Majd bekaptam egy csokit, ha éhes voltam (teszkós proteines, nagyon finom és laktató). Aztán volt, hogy 2-3 csoki lett a napi betevőm. Mozgás semmi. A kezem egy gyógytornász rakta rendbe, de nem száz százalékos a mai napig sem, viszont nagyon-nagyon lassan javulgat. Amint dolgozni tudtam a kezem miatt (majd' 3 hétig táppénzen voltam), belecsöppentem ebbe az influenza szerűségbe, majd rögtön jött egy arcüreggyulladás, amiből nagyon lassan jövögetek kifelé.



Korábban is éreztem a ruháimon, hogy "szűkülnek", láttam, hogy visszajött a narancsbőr, és van úszógumim is. Mindez nem sirám, hanem tény. Nem dobok hátast tőle. A mérlegtől sem. Pedig mit mutat? 66.6. 

Tisztában vagyok azzal, mit művelek. És azzal is, hogy nem akarom ugyanígy tovább csinálni. Mert ha így folytatom, nagyon hamar "vágósúlyba kerülök". 😀 

A második féléves órarendem maga a katasztrófa. De ez van. Ugye ez most újabb váltást követel, ami nem változott: a gyerekek között eszem, a tanári asztalnál, sokszor közben dolgozom (pl. fénymásolok); ebédre is csak hideget tudok vinni; a reggelit is a teremben eszem (nálunk még tanári szoba sincs), mert mire odaérek, kijönne az otthon fogyasztott reggeli az útminőség miatt. 

Minden nap ugyanakkor indulok, de minden nap más időpontban érek haza. Bla-bla.

Hétfő este van. Tudom, hogy sok az akadály. De azt is tudom, hogy eddig mindegyik arrébb tehető, avagy átugorható, esetleg megkerülhető. Sőt: alatta is át lehet bújni. 😉



2018. január 29., hétfő

Kása mandulalisztből


Ingredients
  • 3 tablespoons Sukrin Defatted-Almond-Flour
  • 1 tablespoon ground golden flax
  • pinch of salt
  • 3/4 cup water
  • 1 large beaten egg
  • 2 teaspoons butter (ghee or coconut oil)
  • 1 tablespoon Sukrin Gold (or your favorite sweetener to taste)
  • 1 tablespoon heavy cream (or coconut milk)
  • 1 ounce strawberries
  • 1 ounce raspberries
  • 1/2 ounce blueberries
Instructions
  1. Traditional Method: Measure the first 4 ingredients into a small pot and place over medium high heat.
  2. When the mixture begins to simmer, turn the heat down to medium and whisk until it thickens and becomes hot.
  3. Remove from the heat and add the beaten egg, little by little, whisking all the while. Place back over medium heat and whisk quickly until the porridge gets thick. Remove from the heat and whisk for 30 seconds more.
  4. Whisk in the butter (ghee), sweetener of your choice and cream (or coconut milk).
  5. Garnish this low carb almond porridge with your favorite ingredients and enjoy!
  6. Microwave Instructions: Mix all of the ingredients together in a microwaveable bowl until thoroughly combined. Cook on hi power in 30 second bursts, stirring in between, until thick and hot.
Recipe Notes
Only Sukrin's Defatted-Almond-Flour will work in this particular recipe.


2 net carbs for the cereal
6 net carbs for the cereal as shown
Nutrition Facts
Almond Flour Porridge (low carb cereal)
Amount Per Serving
Calories 287Calories from Fat 189
% Daily Value*
Total Fat 21g32%
Total Carbohydrates 13g4%
Dietary Fiber 7g28%
Protein 16g32%
* Percent Daily Values are based on a 2000 calorie diet.

1. osztály, beszélgetünk az órákról.
- Ezt tudom! Kingaóra!
"Nem te vagy a felelős azokért a hátráltató negatív programokért, amiket gyerekkorodban építettél magadba. Viszont felnőttként 100%-ban a te felelősséged, hogy kijavítsd és felülírd ezeket. Amikor másokat teszel felelőssé egyszerűen elveszíted a változtatáshoz szükséges erődet."
(ism.)

2018. január 26., péntek

Napjaim

2018 érdekesen indult. Kis balszerencsékkel. Majd nagyobbakkal. A kezem még nem százas. Elütöttem egy őzet. Vagyis ő engem, vitte a jobb visszapillantó tükrömet, karc a jobb ajtón, de ő is jól van, elfutott, a kocsi is jól van, no meg én is. Vagyis belekeveredtem először ebbe a takony kórba, aztán rögtön jött egy arcüreggyulladás, az sem egyik napról a másikra fog elmúlni, főleg, hogy dolgozom.

Edzés idén még nem volt. Futás párszor, aztán csak séta. Arcüreggyuszkó óta az se sok. 

Étvágyam szinte semmi, de azért kétszer-háromszor már dobozoltam munkába.


Kedvenc már évek óra a vajas-paprikás kenyerem kávéval vagy keto kávéval.


És ha nagyon enni kell, akkor rántotta.


Január utolsó hetében azért az egyensúly kezdett visszaállni azzal, hogy történtek jó dolgok is. Csak néhány:

TankoLÓ 😁


Ötösöm volt a skandi lottón.

Ma megtettem, amit amúgy nem szoktam. Ebédre süti volt (paleo) hosszú kávéval. Eleve nagy szó, hogy hajlandó vagyok kifizetni egy vagyont erre a sütire. És a kirakatban ültem. És nem rohantam. Csak ültem, hagytam, hogy a szemembe süssön a januári nap, figyeltem, csak néztem az autókat, az embereket, a Mohács fölött elszálló repülőket, hallgattam az embereket az üzletben.


Páleszkóstoló van este. :)


És M. hathatós közbenjárására ma megérkezett a csomag a kocsihoz, benne a tükör. :) :) :)


Berlinből jött a csomag. A postára kellett menni érte.

- Ezt szeretném átvenni.
- Keresem.
- Köszönöm.
(Egy perc múlva:)
- Egy személyit és egy lakcím kártyát kérek.
(Bonyolult a lakcím dolgom, sok minden miatt, hosszú, nem fogom leírni, a lényeg, hogy nem a lakcímkártyás címeIMen lakom.)
- Ez nem stimmel, a csomagon nem ez a cím van megadva.
(Decemberben egyszer emiatt már botrányoztam a postán, de csak kötötték az ebet a karóhoz, és csak nagy nehezen sikerült elintéznem, hogy hozzájussak a cuccomhoz.)
- Igen, de a csomagnak semmi köze a lakcímkártyámhoz, névre szól.
- Nem, itt az a lakcím van, hogy...
- Ne ám már, hogy újra végig kelljen csinálnom ezt a tortúrát! A postának semmi köze hozzá, milyen lakcímre kérek egy csomagot, az enyém, bontsák ki, nézzék meg, a visszapillantó tükör van benne, egy ablaktörlő kar, egy teleszkóp és egy izzó. Mind az én kocsimhoz, az én NEVEMRE!
- Márpedig nem adhatom ki.
- Jó, akkor addig itt ülök, amíg meg nem kapom a csomagomat!

Erre gondoltam, aztán odaértem a postához. Parkolót kerestem és találtam is. Elkezdtem a párhuzamos parkolást, amikor belenéztem volna... Ó, a francba, nincs jobb tükröm... Hát nem hagytam ott a jó kis helyet, beparkoltam tükör nélkül. (Vállveregetés.)

És a postán fél perc alatt, kérdés nélkül megkaptam a csomagot.

A kocsim 12 éves lesz áprilisban. Egy autónál ez szép kor, 140ezer km-nél is több van benne. Nincs vele baj, csak öregszik. Ez elfárad, az lekopik... Semmi komoly, de egy Mitsubishinél minden apróság vagyonokat jelent. Eddig nem kellett rá költeni, de most már kell. Olyan, mint én. 43 évesen már okosabbnak kell lenni, már magamra is jobban kell figyelnem, változom, kopok, öregszem. Hát a kocsi is ilyen. Viszont szeretném, ha még sokáig szolgálna. De ehhez tényleg oda kell rá figyelnem. Az apróbb dolgok meg lesznek oldva "házilag", aztán elviszem a szervizbe Pécsre. Amolyan wellness-re. És annyiba is fog kerülni. Megvan rá a -becsült- összeg, remélem, beleférek a keretbe. Gumikat is kap (télit is, nyárit is). Még januárban. Ezzel is spórolni akartam, hogy jó lesz még idén a régi téli garnitúra, de nem az. Kikeményedett már és én minden nap úgy közlekedek, mintha szín jégen autóznék. Annyira csúsznak a gumik. Nulla tapadás. 60ezerért az életem? Na nem.

A suliban környezetből elkezdtük a táplálkozás témát a kicsikkel. No komment.


És hamarosan jön a táplálkozási piramis. Okos tányér program szerinti...

Viszont ma volt az első olyan ének óra, ahol végre ráéreztem arra, hogyan is lehet ezt jól csinálni egy összevont osztályban. Volt daltanulás, szolmizálás, ritmustapsolás, kottázás, zenehallgatás és minden, de a legnagyobb élmény ma az volt, hogy a negyedikeseket megtanítottam kánont énekelni. És megy nekik. És nekik is élmény volt. :)


2018. január 24., szerda

Próbák

"A próbákat (élethelyzeteket) nem jutalomként, vagy büntetésként kapjuk. Leckének kapjuk, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk belőlük-általuk. Csakis rajtunk múlik, hogyan állunk hozzá egy problémához, egy tragédiához, hogyan fogadjuk az örömöt, hogyan a bánatot. Csakis a mi döntésünk, meddig kesergünk szerelmi bánatunkban, vagy az elvesztett választások után, vagy a család kedvenc kutyájának elaltatásán. Mi döntjük el, mivel és meddig akarjuk keseríteni a saját életünket.

És eldönthetjük azt is, hogy nem keserítjük tovább. A veszteséget alázattal elfogadjuk, a leckét megköszönjük, hibáinkból tanulunk, és igyekszünk többször azt a hibát nem elkövetni.

Hiába szidjuk a világot, hogy az sodor minket a rossz irányba. Hiába hárítjuk a felelősséget a világra, hogy „az én autóm már nem oszt, nem szoroz, a másik két milliárd úgyis használja”. Hiába okoljuk a világot az emberek szomorúságáért, félelméért, gondolván, mi is ettől vagyunk búskomorak. Igenis a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, igenis rámosolyoghatunk a búskomorakra, s bőséggel adakozhatunk szeretetünkből a világnak - mert igenis számítunk, minden egyes ember számít, és minden egyes embernek joga van a mosolyhoz és a szeretethez." Zaka Dominika (forrás)


2018. január 23., kedd

Ugyanott, ugyanúgy

Azt mondják, ne rontsunk el egy jó napot sem azzal, hogy hagyjuk rávetülni a múlt árnyékát. Nem minden nap jó. Mint ahogy nem lehet minden nap pontosan olyan időjárás sem, amilyet szeretünk. De vannak napok, amikor történnek jó dolgok is. Még ha csak apróságok is, még ha ez csupán pár szó is.

Tegnap pulmonológia kontroll miatt nem voltam dolgozni, de ma újra mentem.

Leállítottam az autót. Mint minden reggel. Ugyanott. Ugyanúgy. Megfogtam a szatyrot és a táskát. A vállamra tettem. Ugyanott. Ugyanúgy. Kiszálltam. Ugyanott. Ugyanúgy. Ott állt, ahol minden reggel. Ugyanott. Ugyanúgy.
- Jó reggelt kívánok!- köszöntem.
- Jó reggelt! (Kis szünet után.) Tudja, ha egyszer nem jön, már hiányolom.
- Köszönöm, igazán kedves- mosolyogtam rá. Majd indultam dolgozni. Ugyanott, ugyanúgy.

Munkára készen


A tegnap dobozolt ebédhez ma reggel főztem kávét (a flakonban van) és sütöttem rántottát 4 tojásból, megsóztam, hozzátettem a tegnapról maradt maréknyi salátát. Víz mindig van nálam a munkahelyen, úgyhogy indulhat a munkanap.

2018. január 22., hétfő

Mai doboz



Mostanában nagyon nehezemre esik előre gondolkodni, előre elkészíteni a napi menüt. Konkrétan idén még normális ételt nem nagyon vittem munkába, azt sem készítettem el(ő) előző nap (talán csak egyszer), hanem reggel, indulás előtt csak bedobtam valamit a táskámba. Igyekszem orvosolni a hibáimat, csupán azért, mert érzem magamon, hogy ez az abnormális evészet nem jó. Így ma elmentem boltba, szokásomhoz híven akciós pultot vizslatni, kaptam is kellevelet, paradicsomot, áfonyát, római salátát (a rendes ár harmadáért). 

Két napra készültem.

A reggeli mindkét nap rántotta lesz. (Ezt frissen készítem.)

Ebéd: saláta (római saláta, kellevél, paradicsom, só, tökmagolaj, balzsamecet), egyik nap csirkemellel, másik nap sült virslivel. (A virsli egyáltalán nem ideális, de a csokinál mégis talán jobb választás (?).) És egyszerű csokokrém áfonyával.

Ebben a náthás-arcüreggyulladásos időszakban nem nagyon van étvágyam, de ha éhes leszek, akkor lesz még egy étkezés itthon. Van alternatíva a hűtőben, speizban.

Folyadék: víz. És kávé. És munka után, hazaérkezéskor egy pohár cukormentes, hideg kóla. (Nekem ez a munkanap méltó lezárása.)


Dobozolós bejegyzések még

itt 













































itt és ennek a bejegyzésnek a végén is van még egy link













TÁPLÁLék


Egyszerű vacsora, ha nem túl éhes az ember: laktózmentes natúr joghurt csöpp fahéjjal, áfonya. Őszintén: ételnek étel, no de konkrétan mit ettem? Van ebben kalória? Zsír? Nyomelem, vitamin, ásványi anyag? Elenyésző. Ezt csak azért írom le, mert azzal, hogy eszünk, nem biztos, hogy táplálékot, tápanyagot is beviszünk. Az inzulinszintünket viszont megemeljük. Ilyenkor szinte fölöslegesen. Erre érdemes figyelni vásárlásnál, főzésnél, evésnél. Az étel legyen inkább táplálék, tápláló, értelmes.

2018. január 21., vasárnap

Változás

Ahhoz, hogy az életben bármi, akár a legapróbb dolog is változzon, ha akarjuk, ha nem, változásra van szükség. Sokszor az élet maga sodor minket különböző helyzetekbe, melyekről csak később derül ki: legyenek bármilyen rosszak, kellemetlenek, csak a javunkat szolgálták, lecke volt, amit ha megoldottunk, feljebb léphetünk a következő szintre. Az élet azzal is tud változást kieszközölni, hogy csendes állóvízzé változik. Egy mozdulatlan víztükrű tóvá, melynek partján meg sem rezzennek a falevelek, az időjárás állandó. Addig tartja fent ezt a helyzetet, amíg az ember rá nem jön: valamit saját magának kell változtatnia, ha mozdulni szeretne. Sokan nagyon, sőt túl sokáig képesek beleragadni a mozdulatlanságba. Akkor is, ha már megjelentek saját démonjaik, akkor is, ha már üvöltenek a fájdalomtól. Egészen addig fennáll ez az állapot, amíg meg nem mozdulunk, amíg nem teszünk bármit, amíg nem indulunk el az első lépéssel teljesen mindegy, milyen irányba. Lehet várni arra, hogy majd az élet, a sors segít. Akár az örökkévalóságig. Persze van, hogy segít a sors, akkor meg nem hisszük el, már megint milyen rossz, kínzó, kellemetlen, nehéz helyzetbe kerültünk.

Első lépésként tudnunk kell, mi nem stimmel. Mi az, ami nem jó. És aztán nem ezen kell változtatni, mert ez legtöbbször már következmény, valaminek a hozadéka. Ezt a valamit, az okot kell megkeresnünk és azt megváltoztatni, ez hozhat megoldást.

Ez nagyon kemény munka. Mert fáj. Hogy miért fáj? Mert kiderül, hogy ha megcsalnak, abban te is benne vagy; ha érzelni evő vagy, akkor az azt kiváltó probléma megoldását csak a szőnyeg alá söpörted, és amíg nem vagy hajlandó azzal szembenézni, maradnak is a falásrohamok. Azért fáj, mert a probléma soha nem a másik, a munkahely, a gyerek, a férj, az apa (...), hanem te magad. Ha nem tiszteled magad, hogy várnád el másoktól ugyanezt? Ha mindenkit csak szidsz a háta mögött a munkahelyeden, miért várod el, hogy neked mindenki a szemedbe mondja a véleményét? Ha kritizálsz bárkit, bármikor, bármiért, azzal nem azt éred el, hogy felnéznek rád, mert olyan hű de okos vagy, hanem hogy te is kritika tárgya leszel. Nem hiszed? Kicsi ez a világ, és sokan ismernek sokakat olyanok is, akikről nem is gondolná az ember. 

Igen, kemény munka változni. Mindegy, az élet mely területéről van szó. Munka, ami fáj. Ráadásul nem végez vele az ember egyik napról a másikra. 

Dönteni kell. Meghozni egy döntést, hogy én ezt meg azt szeretném megoldani. Aztán kis lépésekben haladni az úton. Kitartani, nem feladni.

De a legfontosabb a döntés. Vállalva minden kockázatot, minden nehézséget, azt, hogy szembenézel a tükörképeddel és a saját szemedbe mondod az igazat. Másnak könnyű hazudni. De próbáld csak meg a saját tükörképeddel. Van, akinek ez is simán megy. Ők már annyira elhiszik a saját hazugságaikat, hogy simán elélnek abban a hitben, hogy a világ olyan, amilyennek ők hazudják. Csupán azt nem veszik észre, hogy rajtuk kívül, legyen bármilyen zseniális is az alakításuk, rajtuk kívül bizony mindenki tudja, hogy nagyon nagy gondok vannak vele, az elméjével...

Változni, változtatni mindig lehet. Hogy mikor érdemes? Most.


Motiváció

Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerűen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége.

Matt Haig


2018. január 18., csütörtök

2018. január 16., kedd

Még ennél is jobb...

Az, hogy a 2018-am eddig tényleg f.o.s módon alakul, csak egy dolog. Ebből a betegségből meg fogok gyógyulni, az autómon egyedi az őznyom és lesz új visszapillantó tükör; a suliban a sok munka után lesz nyugodtabb időszak is; a motiválatlanságomat követi majd lelkes időszak is. Van esélyem jóra, jobbra.

A húgom fia lelkes és tehetséges sportoló. A Malév igazolt kosarasa. Máig. Ma ment visszaadni a mezt. Ő döntött így. Mert öt éve cukorbeteg lett, és a kemény edzések, meccsek teljesen megkavarják a vércukor szintjét, szörnyen ingadozik a nagyon alacsony és a nagyon magas között (pedig mindent mindenhogyan kipróbált, hogy jó legyen), ez pedig hosszú távon nagyon káros. 

Megkönnyeztem, amikor megtudtam, hogy így döntött. Biztosan választ majd másik sportot. És tiszta szívből remélem, hogy a mai döntése azon okból szerepel a sorsa könyvében, hogy ez után valami még ennél is jobb jöjjön.

Az év játékosa (húgom fotója)

2018. január 15., hétfő

Hétvége

Kapsz ajándékba egy wellness hétvégét. Először el sem hiszed, aztán megbarátkozol a gondolattal, majd ha közeleg az időpont, elkezdesz készülni: ezt meg azt csinálom majd, ide meg oda megyek majd, szuper lesz. Aztán két nappal az út előtt kezdesz megbetegedni, az indulás reggelén pedig rosszabbul érzed magad, mint egy pállott mosogatórongy. Sebaj, indulás. Végigprüszkölöd az utat, majd pár km-re a céltól érzed, hogy a beleid különös táncba kezdenek. Becsekkolsz, és alig várod, hogy felérj a szobába, irány a wc, és ott hagyod névjegyed meglehetősen komoly illatorgiával. Majd kicsit később mindezt megismétled. Éjjel nemcsak te nem alszol a köhögéstől, de a szálloda többi lakója sem. Szóval ideálisan indult a dolog.

Mellékzöngék nélkül:

Vonyarcvashegy. Szálloda a dombon, szoba kilátással a Balatonra.


Csodás szoba. Imádom a szállodai fürdőszobákat, a szállodai tusfürdőt.


Imádom a Balatont, a vizet, a dombokat.




Imádom a csodás esti kilátást.


Imádom a svédasztalos étkezéseket.




Főleg a reggelinél a szállodai rántottát és a kávét.







Imádom, hogy minden szép kint is, bent is.



A wellness részleget nem használtam ki.


De volt borfürdő...





... borsoros vacsora.


Mesés környezet, fantasztikusan kedves, mosolygós, rugalmas személyzet.




És mini kultúra Keszthelyen.





Jött Kungfu is, a család világutazója.











A végére már sokkal jobban voltam.


És leesett a hó is.



Ezer hála és köszönet K-éknek és M-nak mindenért!