Boszorkánykonyha: érzelmi evés

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmi evés. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. augusztus 13., kedd

Kevés dolog...

Kevés dolog alakul úgy az életben, ahogy elterveztük. És rengeteg történik, amire nem vagyunk felkészülve. Ha ebbe a hormonok is belejátszanak, például menzesz előtt, ember legyen a talpán, aki kitart.

Világ életemben imádtam enni. Sokat. Rengeteget. Szinte mindegy, mit. És örömömben is, bánatomban is ettem. Érzelmi evés. Szép kis szókapcsolat. Ahelyett, hogy szeretnéd magad és másokat, vagy hagynád magad szeretni, azt hiszed, a magadba tömött étel mindezt helyettesíti. Pedig csak félsz. Kemény munkával juthat el odáig az ember, hogy tisztában van a lelkiállapotával, legyen az jó vagy pokoli, és nem fal fel egy fél boltot a polcrendszerrel együtt. Hanem gondolkodik is, miközben pontosan tudja, mi zajlik legbelül.

Ma megettem a tervezett reggelit. Amikor jött az ebédidő, nem a kész cukkini pizzát vettem elő, hanem főztem magamnak tésztát, egy nagyobb adagot, készítettem egy gyors sajtszószt és mind megettem. Nagyon finom volt. Aztán az itthoni teendők után futottam 10 km-t és vacsorát készítettem. Már a futás alatt tudtam, hogy nem főzök még egy adag tésztát, habár bármikor meg tudnám enni. Mert az élet nem mézeskalács házikó, akadnak rossz napok, nehéz szériák. Sok belső munkával, gyakorlással még ezek is áthidalhatók anélkül, hogy az ember az evésbe menekülne. Enni nem bűn. Jót enni se. Csak érdemes okosan tenni.

Kevés dolog alakul úgy az életben, ahogy elterveztük. De ha vagyunk olyan szerencsések, hogy legalább néhányat tervezhetünk, azt a keveset érdemes megtennünk.

A vacsorám.

2018. január 21., vasárnap

Változás

Ahhoz, hogy az életben bármi, akár a legapróbb dolog is változzon, ha akarjuk, ha nem, változásra van szükség. Sokszor az élet maga sodor minket különböző helyzetekbe, melyekről csak később derül ki: legyenek bármilyen rosszak, kellemetlenek, csak a javunkat szolgálták, lecke volt, amit ha megoldottunk, feljebb léphetünk a következő szintre. Az élet azzal is tud változást kieszközölni, hogy csendes állóvízzé változik. Egy mozdulatlan víztükrű tóvá, melynek partján meg sem rezzennek a falevelek, az időjárás állandó. Addig tartja fent ezt a helyzetet, amíg az ember rá nem jön: valamit saját magának kell változtatnia, ha mozdulni szeretne. Sokan nagyon, sőt túl sokáig képesek beleragadni a mozdulatlanságba. Akkor is, ha már megjelentek saját démonjaik, akkor is, ha már üvöltenek a fájdalomtól. Egészen addig fennáll ez az állapot, amíg meg nem mozdulunk, amíg nem teszünk bármit, amíg nem indulunk el az első lépéssel teljesen mindegy, milyen irányba. Lehet várni arra, hogy majd az élet, a sors segít. Akár az örökkévalóságig. Persze van, hogy segít a sors, akkor meg nem hisszük el, már megint milyen rossz, kínzó, kellemetlen, nehéz helyzetbe kerültünk.

Első lépésként tudnunk kell, mi nem stimmel. Mi az, ami nem jó. És aztán nem ezen kell változtatni, mert ez legtöbbször már következmény, valaminek a hozadéka. Ezt a valamit, az okot kell megkeresnünk és azt megváltoztatni, ez hozhat megoldást.

Ez nagyon kemény munka. Mert fáj. Hogy miért fáj? Mert kiderül, hogy ha megcsalnak, abban te is benne vagy; ha érzelni evő vagy, akkor az azt kiváltó probléma megoldását csak a szőnyeg alá söpörted, és amíg nem vagy hajlandó azzal szembenézni, maradnak is a falásrohamok. Azért fáj, mert a probléma soha nem a másik, a munkahely, a gyerek, a férj, az apa (...), hanem te magad. Ha nem tiszteled magad, hogy várnád el másoktól ugyanezt? Ha mindenkit csak szidsz a háta mögött a munkahelyeden, miért várod el, hogy neked mindenki a szemedbe mondja a véleményét? Ha kritizálsz bárkit, bármikor, bármiért, azzal nem azt éred el, hogy felnéznek rád, mert olyan hű de okos vagy, hanem hogy te is kritika tárgya leszel. Nem hiszed? Kicsi ez a világ, és sokan ismernek sokakat olyanok is, akikről nem is gondolná az ember.

Igen, kemény munka változni. Mindegy, az élet mely területéről van szó. Munka, ami fáj. Ráadásul nem végez vele az ember egyik napról a másikra.

Dönteni kell. Meghozni egy döntést, hogy én ezt meg azt szeretném megoldani. Aztán kis lépésekben haladni az úton. Kitartani, nem feladni.

De a legfontosabb a döntés. Vállalva minden kockázatot, minden nehézséget, azt, hogy szembenézel a tükörképeddel és a saját szemedbe mondod az igazat. Másnak könnyű hazudni. De próbáld csak meg a saját tükörképeddel. Van, akinek ez is simán megy. Ők már annyira elhiszik a saját hazugságaikat, hogy simán elélnek abban a hitben, hogy a világ olyan, amilyennek ők hazudják. Csupán azt nem veszik észre, hogy rajtuk kívül, legyen bármilyen zseniális is az alakításuk, rajtuk kívül bizony mindenki tudja, hogy nagyon nagy gondok vannak vele, az elméjével...

Változni, változtatni mindig lehet. Hogy mikor érdemes? Most.

2017. november 9., csütörtök

Nassolás ellen

Olyan borongós-ropogtatni vágyós kedvem van. Tényleg nagy mázli, hogy nem tartok itthon nassolnivalót. Ez nálam a bombabiztos mód arra, hogy ne ropogtassak fölöslegesen.

2017. augusztus 3., csütörtök

Zabálsz, vagy tudatosan táplálkozol?

"Hogy lehet elindulni azon az úton, amikor napi szinten össze-vissza zabálsz? Amikor észre sem veszed, hogy tömöd befelé a péksüteményeket, iszod a kólát és eszed a sok szemét kaját? Nem csak a minőség, hanem a mennyiség sem mindegy. Az irányt mi választjuk.

Még mindig nagyon jól emlékszem, amikor egy ültő helyemben lelkiismeret furdalás nélkül felfaltam egy tábla csokit, megettem fél tepsi süteményt, betoltam egy egész pizzát. Majd pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy mi történt a testemmel. Mitől lettem bálna, miért érzem rosszul magam a bőrömben, miért nem találok magamra olyan ruhát, mint az a csaj, akin baromi jól mutat a feszes farmer.

Sose felejtem el... Szülés után, mikor már ciki volt a terhesnadrágot hordani bementem az egyik üzletbe. Gondoltam veszek egy jó kis farmert. A boltban szépen méret szerint sorba rendezve a csini nadrágok. Mit sem sejtettem a szülés utáni méretemről. Látja az eladó, hogy bajban vagyok.

Rám néz, és a szemével méretet vett. Majd megmutatta a duci modelleket. A csinos, csillogó nadrágoktól átkerültem a "dagadt vagy, ez neked pont jó lesz" ruhákhoz. Kénytelen voltam innen választani egy semmitmondó darabot. Mondjuk igaz, hogy a csilli-villi is szarul állt volna - persze, ha lett volna a méretemben.

Amikor végleg betelt a pohár, amikor már eléggé gyűlöltem a testem ahhoz, hogy változtassak, elindultam egy másik úton. Azon az úton, amikor a kísértésnek is ellen tudtam állni a diéta 3. vagy 4. napján. Pedig ilyenkor nagyon könnyű megbukni. "Csak egy fagyi, csoki, chips, egy pohár kóla." Majd délután még egy kis nutellás palacsinta, mert hát akkor tartsunk bűnöző napot, ha már elbuktam délelőtt. Ott akkor, amikor nemet mondtam a fagyinak tudtam, hogy ez a jó irány.

Nem volt kérdés, hogy betartom a diétát. Azt eszek, ami elő van írva. A család eheti a pizzát én nem fogok enni belőle. Eszem a brokkolit csirkemellel. Sokkal egészségesebb. És tényleg így gondoltam. Egy percig sem éreztem kényszernek, annál inkább tudtam, hogy ez jó nekem. Mindennap főztem. Rizs, brokkoli, saláta csirke- vagy pulykamell, néha tonhal.

Reggelire tojás vagy natúr joghurt, túró vagy csirkemellsonka abonett kenyérrel, puffasztott rizzsel vagy zabpehellyel.

A reggeli és az ebéd között általában egy gyümölcs vagy egy pohár joghurt volt. Este pedig hasonlóan ettem, mint az ebéd, csak kevesebb szénhidráttal.

És láss csodát működött... 3 hónap alatt ment le 15 kg. Viszont a diéta mellett kellett a mozgás is, hogy igazán beinduljon a fogyás.

Majd 3 hónap után megállt a súlyom, pedig még volt kb 10 kg felesleg rajtam. Bújtam a netet, mert akitől a diétát kaptam, már nem ért rá velem foglalkozni. Egy darabig ígérte, hogy segít, de más elfoglaltsága akadt. Nem estem kétségbe, elszánt voltam. A fejemben megvolt, hogy mit szeretnék elérni és ez hajtott. Találtam újabb motivációt, kicsit alakítottam a kaján és folytattam tovább. Néhány hónap alatt lement az a tíz kiló.

Körülbelül 3 hétre van szüksége a szervezetnek, hogy átálljon, és Te magad is megszokj egy más életformát. Közben leszel majd fáradt, nyűgös és leszel éhes is. De, ha nem adod fel és benned van a "csakazértismegcsinálom", akkor menni fog.

Jelenpillanatban is odafigyelek mit és mennyit eszem, de ez nem azt jelenti, hogy az év minden napján tartom. Van, amikor hosszabbra engedem a gyeplőt, de most már ismerem a korlátaimat és abban biztos vagyok, hogy nem kell többet a molett divat legújabb kollekciója között ruhát keresnem."

forrás

További motivációk:

Dia itt