Anyut ma két hónapja temettük el. Azért kellett ennyit várni vízkereszt után, hogy mindent úgy szervezhessünk, ahogy anyu szerette volna. Ahányszor leírtam ma a dátumot, a temetés dátuma jutott eszembe.
Munka után hazajöttem, ettem kicsit, aztán visszamentem a városba, részt vettem a mohácsi autizmus világnapi rendezvényen, ahol elhangzott, hogy a világnap április 2-án van hivatalosan. Anyuék április 2-án esküdtek anno...
Majd megint hazajöttem, fogat mostam és indultam vissza: fogorvoshoz. Három hónap alatt három fogam tört le, s habár nem fáj, meg akartam kérdezni, orvosilag kell-e ezzel valamit kezdeni. Sok hűha meg röntgen utáni hűha után: egyet ki kell húzni, a többire pedig koronát tenni. No de én nem akarok koronát. (Két éve kaptam egy pótfogat, ahhoz a két mellette lévőt tövig szét kellett fúrni, azokba került ragasztva egy "sín". Akkor fájdalommal járt ez a procedúra, hogy én azt még egyszer nem bírom ki. Mondhatod, hogy hisztis p. vagyok. Mondhatod, ha érezted már, hogyan érzem a fájdalmat.) Mert kettőt lehetne "pofozgatni", de hamarosan a most még egyben lévő rész fog letörni. Mert hogy a fogaim szétporladnak.
Anyu elporladt a hamvasztáskor, a kocsim szétporlad, a fogaim is, az alvás alatti légzésem is "porhanyós"...
Ma reggel elaludtam. Emlékszem, hogy kinyomtam az ébresztőt és visszatettem a fejem a párnára... A munkából nem késtem el,
...
Eddig jutottam a bejegyzéssel, amikor hívott unokanővérem, hogy mami -megint- elesett, combnyaktörés, kórházban van.............
