R: 1 tojás, 1 sz. sonka, 1 sz. sajt, 1 ek kókuszzsír, kávé.
E: saláta (kínai kel, lilahagyma, só, tökmagolaj), tonhal "paszta" (1/2 doboz tonhal, 1.5 főtt tojás, dijoni mustár, 5 olivabogyó, lilahagyma). 2 marék kesu.
V: saláta (kínai kel, lilahagyma, tökmagolaj, só), kolbász, 1 tojásból rántotta 1 ek kókuszzsíron, párolt zöldség. 2 marék kesu.
Rájöttem, hogy nem szeretem a kesut.
Ma E. kicsit jobban volt ugyan, de nem tudott jönni vásárolni, így egyedül mentem. A pénztáros kiscsajjal (itt a Pennyben nagyon barátságosak a dolgozók) beszélgettünk pár szót, azt mondta, ő nem tudná ezt csinálni, amit én, éjjel-nappal a nénivel lenni, mindig vele, bezárva egy házban, más országban, idegen nyelven.
Egész délelőtt járt a munka közben az agyam, és habár E. majdnem végig csacsogott a közelemben, nem tudtam a jelenre koncentrálni. Délután akadt egy kis szabadidőm, elkezdtem bőgni. Na jó: zokogni. Aztán valahogy eszembe jutott a trauma drámás reggeli kis film. Egy pillanat alatt átgondoltam a dolgot és eldöntöttem: engedélyezek magamnak öt perc önsajnálás-zokogást. Jólesett, de aztán folytattam tovább a napot.
A rövidtávú memóriám eltűnt. Pl. reggel megnézem a kajatervet, mi lesz a reggeli. Kimegyek a fürdőbe, visszajövök, már nem tudom, mit olvastam. Elolvasom még egyszer, elmondom hangosan magamnak. Megcsinálom az ágyat. És már megint nem emlékszem, mit fogok enni. Ha a dolgokat leírom, akkor is így van. Ha hallom, akkor is. Mondtam is E-nek, hogy nem szép dolog, hogy nem szólt, hogy fertőző a rossz memóriája. Jót nevetett, örült, hogy ilyen szép örökséget hagyhat rám és tiszta boldog volt, hogy nincs egyedül ezzel a dologgal. És mivel zárta ezt a beszélgetést? "Ez a korral jár". (!!! :) )
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
