Egy éve ilyenkor anyu már borzalmasan szenvedett. És először mondta ki: feladom. Munka mellett voltam nála szinte mindig, kezdtem szétforgácsolódni és kicsit beleőrülni abba, hogy nem kapunk segítséget.
Három éve a műtét után már tudtam sétálni.
Megjegyzés: foglaltam időpontot a Davincibe műtéti éves kontrollra. Kemény 55100 pénzembe fog kerülni...
Öt éve halt meg Cicmó.
Nyolc éve bevérzett a szemem.
Ma is ködös nap volt. Anyu Terézkéje csodaszép vörösben pompázik.
Reggel nem felejtettem el mérni magam, nincs változás a múlt hetihez képest. Konkrétan csoda is lenne, ha változott volna bármi lefelé, mert roppant össze-vissza táplálkoztam. (Arra tényleg nagyon tudok figyelni, hogy ballanszban tartsam a mennyiséget.)
Ma roppant tevékeny napom volt. Sok apró házimunka elvégzésre került, készültem a sulira (muszáj volt, mert kedden nem vagyok, alvásklinika, az anyagot meg össze kellett raknom), kicsit pihentem is (részletekben megnéztem két részt a sorozatomból). És este dobozoltam holnapra:
Reggeli: rántotta, paprika, pur kenyér.
Ebéd: szendvics.
És viszek teát is a reggelihez.
.......
Meghozok apró döntéseket magamért. Hogy jobban legyek. Tényleg apróságok, de valahonnan el kell indulni.
