2020. március 8., vasárnap

2020/10. heti összefoglaló

Pécs. Csodaszép.


Cafe Frei pénteken. Nyúzottan, hulla fáradtan. Nagyon szeretek itt lenni.




Naplemente. A héten több nagyon szép is volt.




Ez meg csak egy kép. Lehetne az a címe, hogy mérlegen a valóság- egy szelete. Fent: ami látszik a munkámból, lent: a többi, de nincs minden beírva. És a lényeg: ez nem fontos.

Ma elolvastam a nat 2020-at és a kerettanterveket. Elkezdtem jegyzetelni. A matekot addig írtam, amíg megjelent 2. osztálynál a 10000-es számkör. Egy másik tantárgynál röviden annyit írtam: vicc kategória. A robotikánál és az úszásnál már legszívesebben nevettem volna. (Nem az ötlettel van baj, hanem a megvalósításuknak a legminimálisabb feltétele sincs meg, és sztem nem csak nálunk.) Gyorsan végeztem vele, mert szerintem ez sem fontos. Csak nevetséges. Mégsem hahotázok itt magamban. Mert ez az egész egyáltalán nem lényeges és konkrétan nem új. A 2012-es is már ebbe az irányba ment. Túl sok még az írástudó, a szöveget értelmezni tudó ember az országban. A cél ott fent pedig éppen az ellenkezője. Az ő szempontjukból az irány és a tempó tökéletes. De ez sem igazán lényeges.

Mert az élet nem erről szól.

Heti haladás: 27km, idei eddigi: 458km.


2020/1. heti összefoglaló itt
2020/2. heti összefoglaló itt
2020/3. heti összefoglaló itt
2020/4. heti összefoglaló itt
2020/5. heti összefoglaló itt
2020/6. heti összefoglaló itt
2020/7. heti összefoglaló itt
2020/8. heti összefoglaló itt
2020/9. heti összefoglaló itt

Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt

Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

1 megjegyzés:

  1. Nem önállóan és szabadon gondolkodó öntudatos állampolgárokat, hanem megvehető, megvezethető, lefizethető alattvalókat akar nevelni. Nem fog sikerülni. Nekünk 1986-ban még kötelező volt belépni a KISZ-be, megvenni a Szovjetunió című újságot, (megjegyzem hogy ezt leszámítva olyan igényesen legyártott színes újságot akkoriban legfeljebb az 50 éve hanyatló nyugaton lehetett vásárolni). Egy évvel később már úgy tanították a történelmet hogy "a könyvet nem kell kinyitni, majd elmondom hogy mi van". Nem sokkal később összeomlott a rendszer. Ez is össze fog, mint egy rozzant budi a kert végében, és nem lesz szép látvány, de legalább annak is mi isszuk meg a levét. A jó hír, hogy nekünk még vannak saját gondolataink, van véleményünk és gerincünk. Úgy érzem ez most nagyon fontos.

    VálaszTörlés