Robog az idő. A suliban is érezni: kevés lap van vissza a tanmenetekből, a könyvekből, a 3. osztállyal majdnem kiolvastuk a Ruminit is; az egyik legdurvább időszak jön, a tavasz, tele -a tananyagon felül- versenyekkel (versmondó magyar, német, mesemondó), színházzal, mohácsi élményközponttal, műsorokkal... Rohan az idő, néha úgy tűnik, mintha napi szinten főznék, pedig csak 3 naponta dobozolok. Most szerdán...
... és szombaton.
A suliban a készülésre van a legkevesebb idő, de azért mindig igyekszem bevinni valami változatosságot. Volt béka projekt (multikulti, környezeten-németen) például.
A 4.-be egy egyszerű számos játékot vittem, nem várt sikert aratott.
Kékfestőztünk is...
... sok minden más mellett.
Sajnos általánossá vált, hogy a szemeim majd kifolynak a rengeteg gép előtt üléstől, mert akad adminisztráció, az órákra készüléshez is kell a gép, és elkezdtük az új nat és a már megjelent kerettantervek átnézését, összehasonlítását az eddigiekkel, mert ezek alapján ki kell dolgoznunk az összes dokumentumunkat újra szeptemberre (a leendő elsősökre fog vonatkozni nálunk), na ez sem lesz piskóta, főleg, hogy a nemzetiségi iskolákra még nincs meg az állami nagy ötlet (mi meg az vagyunk, anélkül nem tudunk érdemben nekiállni). Szóval a szemgolyóimat már napközben érzem, és ki tudnám venni és valami nyugtató-fájdalomcsillapító folyadékba tenni, a nap végére a helyzet már elviselhetetlen.
Épp a héten vágták a fejemhez azt, amit már milliószor hallottam: "A tanárok csak 4 órát dolgoznak, inkább hármat, szabad az egész napjuk. És még ott vannak a hosszú szünetek.", úgyhogy csak hallgassak. (Megkérdezte, miért nem ülök le, mondtam, hogy sokat ültem, megcsináltam 3 napi adminisztrációt.) Aki tanít, tudja, mi a helyzet, aki nem, az megnemlátbele, és nagyon sokakat rendesen megvezet a média. Nem fogok "védekezni", magyarázkodni. Amennyire belelátok, minden munkahelyen sokat kell dolgozni, és bizony nem nagyon cserélnék se boltossal, se ügyfelessel bankban, se sofőrrel, se konyhással (...). Minden másra ott a mászterkárd.
Úgy éreztem, ezen a héten nem fáradtam el ANNYIRA, mint szoktam, és hogy hétvégén mindent elvégzek otthon is, megyek túrázni is, és megcsinálom az új natos dolgokat is. Nagy elánnal kezdtem neki szombaton korán reggel. Aztán ebéd előtt kipurcantam. Ledőltem fél órára, amiből az lett, hogy este hétig aludtam... Megvacsoráztam és fél 9-kor megint simán elaludtam. Vasárnap reggel hatig...
Heti haladás 74 km, idei eddigi összes 431 km.
2020/1. heti összefoglaló itt
2020/2. heti összefoglaló itt
2020/3. heti összefoglaló itt
2020/4. heti összefoglaló itt
2020/5. heti összefoglaló itt
2020/6. heti összefoglaló itt
2020/7. heti összefoglaló itt
2020/8. heti összefoglaló itt
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Ezért tart ez a szerencsétlen ország ott, ahol tart. Mert ahelyett, hogy szolidárisak lennénk egymással és észrevennénk, hogy egy csónakban evezünk, nagyon sokan azzal vannak elfoglalva hogy irigykednek a másikra, sajnálják a másiktól azt amije van, amit elért. Ahelyett hogy felemelnék a seggüket és tennének valamint önmagukéret. Vagy a másikért. Elkeserítő és gyomorforgató. És aki köpköd egy társadalmi réteget, nem gondol arra, hogy ő is lehet a következő akit kizsigerelnek és semmibe veszik a teljesítményét.
VálaszTörlés